„Köszönjük,
Publicisztika
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Kardos András: Az emberi elrohadás

30/04/2023 15:23

| Szerző: Kardos András

Meghalt egy tévés-politikus személyiség, Vágó István, akivel lényegében semmiben nem érettünk egyet. Illetve egy valamiben igen: itt és most Magyarországon diktatúra van.

Meghalt Vágó István. Soha nem voltunk bensőséges viszonyban, sőt Gyurcsány kritikája okán még le is tiltott a facén egy vitában. A minap írtam bírálólag A Szkeptikusok Társaságáról, aminek sokáig Vágó az elnöke volt. Szóval az általános emberi részvéten túl nem éreztem akkora megrendülést, hogy ezredikként meg kellene most szólalnom.

Nem is ezért teszem, magánügy a részvétem, nem voltunk semmilyen pozitív viszonyban. Ámde a sok megszólaló közül találtam kettőt, akik miatt mégis szólok. Nézzük a két szöveget, melyek "természetesen" a facén jelentek meg, "magánkiadásban":

 1. "Elhunyt Vágó István. Öregkorára a DK politikusaként, Gyurcsány egyik legodaadóbb híveként időnként, sőt valójában szinte mindig olyan benyomást keltett, mint aki elvesztette a józan eszét, de most végre megpihenhet. Nyugodjék békében!" (Apáti Bence balett-táncos és influenszer.)

Persze Apáti Bencével nem kellene foglalkozni. Egyike azoknak, akik minden diktatúra házatáján feltűnnek, másod vagy harmadvonalként közvetítik az aktuális irányvonalat, az ilyen figurákkal még a létezett szocialista diktatúra is tele volt. Ami miatt most róla írok, az azért van, mert amióta a Fidesz liberális-radikális pártból átsétált Orbán után a keresztény nemzeti "konzervatív" térfélre, nos azóta a szócsövei Rákaytól Bayeren át, a teljesen eszét vesztett Bencsik Andráson keresztül egészen Apáti kollégájukig valami olyan alpári, gyalázkodó, fölényeskedő és gyűlölködő hangnemben írnak és beszélnek, amilyenben tán az ötvenes évek legelején volt divatban a Szabad Nép hasábjain fröcsögni az "imperialista ellenségről", de még az is lehet, hogy Bayerék még alpáribbak.

Nos, ahogy a pápa kapcsán Bayer nem győz mosakodni, ahogyan az oroszok lerohanta Ukrajnát Bencsik lefasisztázza, ugyanúgy Apáti bértollnok úr nem átallja egy ember – aki ráadásul  jelentékeny munkássággal rendelkezik – Vágó István halálát is felhasználni arra, hogy mivel Vágó a gyűlölt DK pártjában politizált, ezért halála pillanatában is fenn kell tartani a megvetés, a lekezelés, a gyűlölet hangját: "Gyurcsány legodaadóbb híveként… szinte mindig elvesztette a józan eszét", legalábbis Apáti  mester szerint "legtöbbször ilyen benyomást keltett."

Na mármost: egy embertársunk halálakor ilyen hangon nem beszélünk. Ez nem egyszerűen a hatalom nyegle, fölényeskedő hangja, hanem nekrológ gyanánt írni ilyesmit embertelen. Aki ezt nem érzi, és a Hír Tv influenszerkedő Orbán-rajongói nem, hogy nem érzik ezt, hanem kifejezetten tudatosan ilyenkor is dehumanizálni akarják az "ellenséget", legyen az élő vagy halott, legyen a szenvedő fél a háborúban, vagy egyszerűen csak a politikai sakktábla másik oldalán élő vagy halott. "Fekete üt", ez a kimondott vagy ki sem mondott napiparancsa a magát a keresztény megértő szeretet konzervatív hagyományőrzőinek szimuláló tudatmódosító médiaegyedeknek.    

És ami a legfontosabb az önkényuralom, a diktatúra számára: gyűlöletben nincs határ. Ha úgy alakul, hogy egy aljasság később politikailag nem időszerű, akkor azt csinálják, mint Bayer a pápa ügyében. De még ezt is rányomták az amerikai nagykövet és a magyar ellenzéki újságok viszonyára, miszerint a nagykövet "rendelte meg" a nyolc évvel ezelőtti demenciázás újra felmelegítését. Ha kínossá válik Bencsik ámokfutása a szivárvány családok ugandai, általa vélt és ünnepelt kivégzése ügyében, akkor leveszik a netről.

De a lényeg a gyűlölet hideg lehelete, amelyet naponta kell több szájból fújni, hogy a "béketömeg" hergeledjen az év minden napján.

2. Még a "másként fideszes" megmondóember, a magát középre pozicionáló, nekem végtelenül ellenszenves, de Apátiékhoz képest kissé másként fölényeskedő, minden oldalra oda-oda röffentő Hont András is képes volt a következő posztot kirakni Vágó halála kapcsán:

"Nem fogok hazug, álszenteskedő köröket futni: az elmúlt években kölcsönösen és kitartóan utáltuk egymást Vágó Istvánnal. Volt ennek egy személyes szála, úgy éreztem, hogy családi ismerősként (apám osztálytársa volt, haláláig tartották a kapcsolatot) bizonyos dolgokat nem engedhetett volna meg magának, de ma már ez mindegy.

Ami nem mindegy, az a következő. Vágó István körének önhergelésével ellentétben Magyarországon nincs diktatúra. Van viszont kicsinyesség, méltánytalanság, szakmaiatlanság, embertelenség. Néhány személyiség ebben az országban generációk számára jelentette a televíziózást. Vágó István minden kétséget kizáróan e személyiségek közé tartozott, halálhírét mégis egy politikai párt (amely természetéből fakadóan és nevének megfelelően a társadalom egy részét képviseli) hozta nyilvánosságra, és ez a párt tekinti saját halottjának. Azon intézmények, amelyekben évtizedet, évtizedeket dolgozott, amelyeknek emblematikus figurája volt, ismertetik Vágó elhunytáról szóló pártközleményt, és ennyi. Az rtl.hu és a hirado.hu szemlézője meg sem említi, hogy Vágó István hosszú ideig adta arcát és nevét a csatornának (a Tv2-nél még nem tűnt föl egykori műsorvezetőjük halála). Pedig ez nem az elhunytnak járna, hanem a nézőnek."

Csavarosabb ügy, mint a csak neoprimitív gyűlölködő Apáti. Ha megnézzük a szöveget, a második bekezdésben egy valóságos "kulturhumanista" bújik ki Hont számítógépéből. Elismerően beszél Vágó tévés múltjáról és megfeddi azokat az tévéket, amelyek nem emlékeznek meg egy olyan személy haláláról, aki "ebben az országban generációk számára jelentette", nyilván más "személyiségek mellett" a "televíziózást."

Ügyes, mondhatnánk, hiszen az első bekezdésben még a Hont és Vágó közötti személyes ellenszenvről volt szó, amit őt mindjárt lényegtelennek is nyilvánított (tényleg az Vágó halála percében). Hanem ez után jön a honti "stílbravúr", a nekrológba rejtett  lényeg:

"Vágó István körének önhergelésével ellentétben Magyarországon nincs diktatúra."   

Ez a "nekrológ" közepén, mintegy látszatra mellékesen odadobott mondat Hont egész szövegének a veleje. Kedves Önhergelők! Itten nincs diktatúra, fuvolázza a "független" Hont, miközben persze Gyurcsány körébe rántja, mint ezt az ÖT-ben minden héten megteszi, az általa szintén gyűlölt-megvetett, de az istennek se gyurcsányista "Körúton belüli libárelsivítókat" is. Vagyis: Gyurcsány és köre, DK és libernyák egyaránt "diktatúrázik" Hont szerint, akit egy másodpercig nem zavar az a csekélység, hogy 1. Most éppen Vágó István tévés személyiség halála kapcsán nyekken meg. 2. Bezony Hont mester, itt bizony valóban diktatúra van. Hazug, aljas szöveg, de ha Hont úrnak ennyi bír kijönni máskor is fékezhetetlen agyvelejéből, ám tegye.

Illetve: neki (is) sokkal jobb lenne, ha nem tenné. Például akkor használható otthoni tárgya lehetne a tükör.

De a rohadt életbe! Ne Vágó István halálát használja fel arra, hogy persze minden indoklás nélkül, csak úgy pöffeszkedve Vágó halála napján odalöttyintcse: heregeltkéim itt nincs diktatúra.

Meghalt egy tévés-politikus személyiség, Vágó István, akivel lényegében semmiben nem érettünk egyet. Illetve egy valamiben igen: itt és most Magyarországon diktatúra van.

És verje meg az isten, hogy nekem egy ember halálakor a diktatúra kiszolgálóiról és tagadóiról kell írnom.

Vágó István, nyugodj békében!