Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Kardos András: A túltolt bicikli
26/04/2023 11:02
| Szerző: Kardos András
"Diktatúrában minden mondható, mert a szavak jelentése nem az Értelmező Szótárban van, hanem a hatalom birtokában."
"A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember." (Bayer Zsolt)
"Legyen ez egy Békemenet! Legyünk rettenetesen sokan! Higgyék el, hogy nemcsak lelkileg lesz ez fontos, hanem ennek politikai üzenete is lenne. (...) Egyre többen keresnek minket az elmúlt hetekben-hónapokban, hogy mikor tartunk Békemenetet (...), tartsunk már egy Békemenetet. 30-a délelőtt legyen egy igazi Békemenet a Kossuth téren, úgyhogy várjuk szeretettel önöket." (Bayer Zsolt)
"Már az összes hülye megírta, hogy Békemenetet hirdettem a pápai misére. Nem hirdettem, nem hirdettünk semmilyen Békemenetet" – írta a blogján hétfőn Bayer. "Annyit mondtam, legyünk ott nagyon sokan, jöjjenek azok is minél többen, akik Békemenetre szoktak járni. Ebből lettek az üvöltő címek, miszerint én Békemenetet hirdettem. Nem hirdettem." (Bayer Zsolt)
Nem vagyok mazochista, és nem szeretném kínozni sem az olvasót azzal, hogy egyszerre három Bayer idézetet öntök a nyakába. Ám ebből a három szövegből, illetve a belőlük áradó nyelvi ellentmondások zuhatagából, iskolapéldáját kapjuk annak, amit a Fidesz nyelvpolitikájának, vagy kommunikációs hadjáratának hívunk. És éppen azért, mert Bayer ebben a három, egymásnak ellentmondó ordenáréan szélsőséges idézetében túltolta a "normalitás" biciklijét, ezért remek lehetőséget nyújt arra, hogy meglássuk: milyen nyelvi világban élünk. Milyen otromba, hazug, szélsőséges állításokat adnak be nekünk (mármint annak, akinek), mint a normalitás nyelvét, és bizony szembesít minket Bayer azzal, hogy mekkora gyűlölet és hazugságcunami jelenti ma a "normalitást" több millió embernek.
No meg azzal, hogy ezzel a katyvaszpopulizmussal 13 éve kétharmaddal uralmon van a Fidesz.
Ugye az első idézetben demens vénembernek versus gazembernek nevezi Bayer blogjában a pápát. Mindegy is, hogy miért, mindenesetre néhány éve az volt a nyelvi stratégia, hogy a lehető legdurvábban rontson neki Bayer Ferenc pápának. Természetesen a Fidesz legotrombább szócsöve kollektív döntés után beszélhetett csak így: a diktatúra akkor úgy látta (pontosabban Orbán látta úgy), hogy az ötös számú követője nyugodtan beszéljen úgy a pápáról, ahogy egyébként "csak" Bidenről szokott. Az igazán rémületes persze az, hogy a hívők, rajongók, kliensek mindig igazodnak: ha a pápa éppen demens kell hogy legyen, akkor az. Gondolja néhány millió szekta tag. Diktatúrában kérdés ugyanis a hívek részéről nincs.
Változnak az idők, a pápa már barátunk, másodszor jő hazánkba. Kommunikatív ötlet: az immár megsüvegelt és mélyen tisztelt Őszentsége vasárnapi Kossuth téri fellépését egyesíteni kéne a "Békemenettel", mert akkor egyrészt többen lesznek a téren, másrészt közvetlen politikai haszna leend a pápa ittlétének: hiszen a "Békemenet" nem más, mint a diktatúra közösségi összetartó mozgalma. Ünnep a szürke, monoton kormánypárti létmód egyhangú mindennapjai közepette. Erről szól a második idézete Bayer úrnak. És másodszor is az a legelkeserítőbb, hogy a Hír Tv nézői, és a menetek állandó tagsága úgy csinál, mintha nem emlékezne arra, hogy néhány éve ugyanaz az infuenszer száj, mely akkor okádott a szentatyáról, most éppenséggel az ő tiszteletére szervez "Békemenetet". Ügyes, gondolhatta a Megafon gárdája, sőt maga Bayer is igen elégedett lehetett, hiszen abból is jól jött ki, hogy demensnek nevezte a pápát, meg abból is, hogy most meg a tiszteletére tömeget szervez. Kész politikai főnyeremény vagyok, gondolhatta elégedetten, és milyen jól adom a gyűlölködőt is, meg a dicshimnuszt is, és milyen hiteles is vagyok – lamentált tovább.
Másnapra kicsinyt változott a helyzet. Még a Megafon fölött is létezhet egy Szuprafon, aki rájött, hogy nem jön be igazán, ha összekeverik Őszentségét a diktatúra rajongó túrájával. És a Központi Kommunikátor máris pattan, s a nagy nyilvánosság előtt elhangzott mondatait úgy állítja be, mint a baloldali média mocskos ármányát. Igaz, most csak hülyéknek nevezte őket. Megenyhült. Sőt, még azt is hozzátette, hogy amit nem mondott azt úgy értette, hogy a "Békemenet" résztvevői legyenek ott minél többen a misén, csak ne úgy, mint "Békemenet". Világos, nem?
És hogy még szomorúbb legyen: világos bizony. Ha egy nap múlva kell az ellenkezőjét mondani annak, amit tegnap mondtam, akkor a híveim (mármint Orbán hívei) egy nap alatt felejtik el, amit el kell felejteni. És a Központ hálistennek, hitelesen, mint mindig, megmondja az aznapi igazságot. Hogy az "aznap" meddig tart, majd azt is megmondja általában Orbán, köztes időkben Bayer. Megy ez.
Hogyne menne. Gondoljuk meg, hogy ha Orbán úgy gondolja, hogy a szakmunkás fiatalok akkor lesznek boldogok, ha ő, a miniszterelnök is személyesen szakmunkásnak nevezi magát, sőt, még azt is hozzáteszi (Márk evangéliuma nyomán), hogy Jézus is ács volt, ami igaz, de ez a szakmunkás identifikáció azért nem semmi. Ráadásul még igazolja is az adott locus, akkor nincs mese: nyelvileg minden mondható, minden hihető, minden vallható. Arról ne is beszéljünk, hogy Orbán és Jézus szakmunkás identifikációja magában hordozza kettejük egyazon értékűségét is. Mondom: diktatúrában minden mondható, mert a szavak jelentése nem az Értelmező Szótárban van, hanem a hatalom birtokában.
A nem hívő milliók meg néznek ki a fejükből, látják ezt az őrületet, de… és akkor ezt most nem folytatom.
