2026-os tavaszi túlélési gyakorlat - Klubrádió
Magyarország választ
múlva
Publicisztika
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A hang - Szénási Sándor jegyzete

Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.  

A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete

Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.

Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Publicisztika

Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete

Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.

Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Publicisztika

Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz

Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.

Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Kamu a köbön: kampányolás Kijevben - Hardy Mihály jegyzete

A magyar fél nem sokat tett azért, hogy a Barátság kőolajvezeték és az ukrán-magyar barátság helyreálljon. Éppen az ellenkezőjét teszi. Emiatt aztán előre borítékolható, hogy a Digitális Polgári Körökben is aktívan kampányoló Czepek államtitkár üres kézzel, de számtalan, az ukránokkal szemben ellenséges video posztolása után tér majd vissza a magyar fővárosba.

Kardos András: "Párbeszéd"

19/04/2023 14:37

| Szerző: Kardos András

Meg kell értenünk a másik eszméit, érveit, vitatkoznunk kell, és a dialógusból lesz csak érvényes „közös igazság”, „nemzeti minimum”, effélék. Beszéljünk magyarul: az orbáni diktatúra propagandasztárjai réges-rég felmondták minden dialógus, no, pláne a demokratikus dialógus lehetőségfeltételeit.  Ámde vannak értelmiségiek, akik angyali naivságot mutatva, megteszik azt a szívességet Orbánéknak, hogy elbábozzák velük a szólásszabadság, a szabad vita látszatát.

Hallgatom a Klubrádióban Réz Andrást és Fodor Gábort, mindketten liberálisnak vallják magukat és arról értekeznek, hogy miért van szükség dialógusra, párbeszédre a két oldal között, illetve, hogy megértés és dialógus nélkül soha nem lesz itt megbékélés és árokbetemetés. Meg kell értenünk a másik eszméit, érveit, vitatkoznunk kell, és a dialógusból lesz csak érvényes „közös igazság”, „nemzeti minimum”, effélék.

Jól hangzik ez, olyan plurális, demokratikus, nyitott magatartásra utal, ahhoz képest, hogy az influenszer kollegák egy másik, nem kevésbé népes csoportja permanensen gyalázza a liberális értelmiséget, mondjuk Hont és Schiffer szaktársak „mindenek felett álló” típusára gondolunk, no, szóval, hozzájuk képest Réz és Fodor „mindenkivel beszélgetek” típusa látszatra maga a pluralizmus és az egyenlő felek közötti vita megtestesítője.

Ami közös mind a két típusban az a „mindenhova bemegyek, ahol le lehet ülni” gesztusa. ATV, Hír TV, köztévé, Klubtádió, Spirit bárhova. Üres szék mindenütt van.

A probléma ott kezdődik, hogy Réz és Fodor úgy csinálnak mintha lehetséges volna egy valóságos vita egy diktatúrában. Most nem arról beszélünk, hogy ők, fenntartandó a vita és párbeszéd látszatát, sokkal megengedőbbek a Fidesz által képviselt „eszmékkel” szemben mondjuk a Hír TV-ben, mint a Klubrádióban, hanem arról, hogy részvételükkel ezeken az álvitákon legitimálnak egy diktatúrát, azt a benyomást keltik szegény nézőben vagy hallgatóban, hogy van dialógus, méghozzá egyenlő felek között.

Márpedig itt nincsenek „felek”, még negyedek sem, pláne nem egyenlőek. Beszéljünk magyarul: az orbáni diktatúra propagandasztárjai réges-rég felmondták minden dialógus, no, pláne a demokratikus dialógus lehetőségfeltételeit. Ők ülnek a hatalom berkein belül, mindenki más kívül és lent van, egyenlőségről szó nincs tehát, sem vitáról, sem párbeszédről. Ámde a Réz- és Fodor-típusú értelmiségiek, angyali naivságot mutatva, megteszik azt a szívességet Orbánéknak, hogy elbábozzák velük a szólásszabadság, a szabad vita látszatát. Békésen gurguláznak a kormány tévéjében, mintha nem tudnák azt, amit mindenki tud: egy olyan világban, ahol a hatalom kirekeszti a nemzetből az ország egyik felét, ahol a hatalom hazaárulónak tekinti azokat, akik nem fogadják el a kormány és a maffiaállam álságos működésmódját, nos egy ilyen világban tényleges párbeszéd nincs.

A másik típusú, a „mindenki fölött vagyok” álláspont képviselői nem kevésbé kártékonyak, mert a liberálisok elleni gyűlöletük okán sokkal engedékenyebbek a diktatúrával ők is, ám mégis, annyiban velük egyszerűbb, hogy ők nem verik át a nézőt: ők megmondják, amit éreznek és gondolnak, más kérdés, hogy ez a „pártatlan objektivitás” az ő egojuknak biztosan, de az igazságnak biztosan nem használ.

És mégsem lényegtelen, hogy ők, a maguk ellenszenves módján ugyan, de mégis őszintébbek, mint a vitakultúra azon, magukat liberálisnak érző „fenntartói”, akik pontosan tudják, hogy egy önkényuralomban a szabadság illúzióját legitimálják.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért álságos úgy tenni, mintha egyenlő felek vitája, azaz az „uralommentes kommunikáció” (Habermas) lehetséges volna, idézzük fel a liberális demokrácia és a maffiaállam működési elveinek alapvető ellentétességét. Magyar és Madlovics legújabb könyvében (Kis posztkommunista rendszerhatározó) olvashatjuk:

„Egy liberális demokráciában joguralom van, ami a törvény előtti és utáni egyenlőség elvén nyugszik. Egy maffiaállamban a jog uralmát felváltja az uralom joga: a törvény előtti egyenlőség mellett megjelenik a törvény utáni egyenlőtlenség. De jure, a formális intézmények szintjén minden ember egyenlő, s ennek megfelelően egyenlő bánásmódban is kéne a törvények szerint részesülnie; de facto viszont az informális szabályok és utasítások mentén történő politikailag szelektív jogalkalmazás a jellemző, amely különbözőféleképpen kezel barátot és ellenséget, behódolt és be nem hódolt gazdasági szereplőt, politikai szövetségest és riválist. A politikai, a patronális (függési) és a lojalitási státusz jelenti a patronális autokrácia törvényalkalmazását vezérlő informális normák alapját.”
 

Pontosan erről, az informális normák alapjáról van szó. A nyilvánosság populista és propaganda gépezete kisajátította a köz nyelvét, kisajátította a „nemzeti érdek” és minden egyéb alaphívószó használati körét, így a demokratikus vitát is megszüntette, és helyette a látszatvitát, a demokrácia spektákulumát adatja elő, amihez kétség kívül jól jönnek az önkéntes „liberális” vagy „baloldali” „vitapartnerek”, és a minden árok felett lebegő influenszerek. Azt a benyomást keltik, mintha valóban lehetséges volna érdembeli vita a hatalom képviselőivel, holott a patronális autokrácia világában a média a csúcspatrónus érdekeinek közvetlen kiszolgálója. Vagy, mint azt a látszat birodalma megkívánja, bizonyos médiumok közvetetten képviselik ugyanezt.

Mindezek okából itt demokratikus, nyílt, érvelésalapú, valóságos vita nem lehetséges. A hatalom nem véleményeket, no, pláne nem világnézetet képvisel, hanem paneleket alkalmaz hatalmi érdeke szolgálatában, míg a jámbor „másik oldali vitapartner” pedig eljátssza, hogy „fontos megismernünk egymás érvelését, fontos a párbeszéd.”

Csak nehogy az általuk hitt „párbeszéd” „perbeszéddé” alakuljon az idők során.