„Köszönjük,
Publicisztika
Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete

Egy hölgy közölte, hogy mától egyetlen betevője a capuccino lesz, mégpedig éjjel és nappal, '56-osok unokája ő, aki nem tűrheti a justizmordot, és a tejeskávé szakadatlan fogyasztásával ország-világ, de még Gianni Annoni előtt is hajlandó demonstrálni, hogy eddig és ne tovább a magyar nemzet megbecstelenítésében.

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete

Magyar Péter mondanivalója, álláspontja, ilyen tempó mellett finoman szólva nem mindig koherens. Azt mondta, nem megy Brüsszelbe, majd egy irányított szavazással legitimálta döntését, amit idővel azok a hívei is megbocsátanak neki, akik most úgy gondolják, hogy vezetőjük megy a tutiba, havi tízezer euróért, plusz extrák.

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete
Publicisztika

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete

Az a csúnya pesti pletyka már korábban szárnyra kapott, hogy a kamerák előtt szexelőkből meggazdagodott pornómágnás azért vágott bele a politikába, mert magasabb helyről ezt kérték tőle, cserébe futni hagyják. Kétségtelen, az események egymás után rakása akár efféle olvasatot is megenged. De az biztos, jogilag Gattyán mindenképpen ártatlan – és talán számára a legfájdalmasabb, ha igaz, ez a történet. Ugyanis a gyanú ott lebeg a feje fölött.

Felcserek – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Felcserek – Józsa Márta jegyzete

Nem tudni, át kell-e menniük a csicska-korszakon, kapnak-e majd kimenőt, mi lesz a katonai fokozatuk, milyen a lepedő a priccseken és van-e wifi a kóterban. Kötelező lesz-e a kardiológusoknak a surranó? Minden obsitos felcsernek jut-e kellő gyíkhús-ellátmány?

 Késlekedő következtetések – Dési János jegyzete
Publicisztika

Késlekedő következtetések

Van, hogy a békepárti törvénybuheráció nem úgy sül el, az élet még Orbán Viktornál is rafináltabb néha. Bezzeg Balog Zoltánt nem billentik ki a kínos beszélgetések. 

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Jelentés szögesdrót országból – Hardy Mihály jegyzete

A kiindulási pont mindenképpen az, hogy az Orbán-kormány gyakorlatilag felszámolta a menekültügyi ellátási rendszert, lehetetlenné tette, hogy normális (értsd: európai) eljárásban megállapítsák, hogy ki jogosult védelemre és ki a gazdasági bevándorló vagy egyéb kalandor, védelemre nem jogosult személy.

Lista – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Lista – Szénási Sándor jegyzete

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

Kardos András: A pisilés emberi jog

22/04/2023 11:03

| Szerző: Kardos András

 | Szerkesztő: Vikár Anna Flóra

Nem hoztunk törvényt arról, hogy minden magyar állampolgár legfeljebb tíz percen belül nyilvános „illemhelyhez” juthasson anélkül, hogy a pisilés érdekében hamburgert, pörköltet, bort vagy bármi mást kelljen hogy fogyasszon. Sem a diktatúra önkénye, sem a demokrácia emberi jogi figyelme nem terjedt ki a nyilvános WC-re.

Megérkezel a metróval az Astoriához. Már mennél is tovább az antikváriumok irányába, ám ekkor… Ekkor úgy érzed, hogy kellene egy mosdó. Na de igen ám, hun is van az, gyorsan? Önálló WC sehun, ha bemész egy Burger izébe ottan rendelned kell, arra meg várni, ráadásul éhes sem vagy, nekem sietni kell civilizatorikus okokból, tehát oda nem. Sebaj, presszó, vendéglő, csak akad. Igen ám, de csak ülő vendégnek jár a vizelés kiváltsága, vagy fizess kétszázat, apród nincs, sajnáljuk. Kirohansz, civilizációs szinted egyre lejjebb, sehol egy Pláza, a veszély már tolakodik benned, nincs mit tenni. Kávét rendelsz, leülsz, kirohansz, megúsztad szárazon, és akkor… Akkor eszedbe jut, hogy egy világváros közepén neked csak ne legyenek szükségleteid.

Antikvár elintézve, metró, Déli. És ismét kapálózik a szükséglet joga. Ez valóban képzavar, de attól, hogy most Buda közepén nincs klozet, a szükségletek itt sem lettek kevésbé ingerlőek. Déli, pénztár, nem jegy kell, klotyó, na az a végén a vagonok után, mögött, akárhol. De azért vonatjegyet nem vesz? – kérdi a melegben csücsülő, szükségletemre csak relatív érdeklődéssel reagáló pénztáros hölgy, akinek persze a Hivatal zegzugaiban kell, hogy legyen munkamosdója. Ő otthon van, én meg rohanok a vágányok végibe, de a WC zárva. Omlás össze. Közeg jő, illem az van, szűkölés is van, mosdó meg nincs.

És még csak az sem igaz, hogy Marx szükségletelmélete ne tudna békén megférni a liberális ősatyák emberi jogi szemléletével, nem beszélve a nemzeti konzervatívok hagyománytisztelő szokásrendszerével. Sőt tovább megyek: a pisilés és egyéb efféle szükségletek a mindenkori társadalmi rendszerektől független entitások. Nem szívesen veszem egy kalap alá a bolsevista rémuralom, a polgári demokrácia, és a maffiaállam diktatúrájának millió szempontból egymással élesen szembenálló rendszereit, de mivel éltem mindhárom társadalmi formációban, ezzel empirikus bizonyítékaim vannak arról, hogy a mosdót pisilés, sőt (én istenem, segíts!) szarás céljaira mind a három rendszerben használni akarta a jámbor nép.

nyilvános wc illemhely
 
 

Csakhogy az a helyzet, hogy a bolsevista rémuralom alatt olyan fiatal voltam, hogy akár Pest, akár Buda bármely pontjáról simán el tudtam vergődni valamely „illemhelyig”, jelentsen ez bármit is. A húsz évig tartó polgári demokráciban  pedig nem hoztunk törvényt arról, hogy minden magyar állampolgár, sőt minden hazánkban ideiglenesen állomásozó világpolgár, legfeljebb tíz percen belül nyilvános „illemhelyhez” juthasson anélkül, hogy a pisilés érdekében hamburgert, pörköltet, bort vagy bármi mást kelljen hogy fogyasszon.

Az önkényuralom magyar változatában volt egy halvány esély: amennyiben a Fidesz legfelső garnitúrája valamely okból igényelte volna a nyilvános klozeteket, mondjuk csak negyedannyira, mint a stadionokat, akkor a diktatúra védszárnyai alatt, világlátásra való tekintet nélkül, minden száz méteren állana egy Konzervatív Szükségleteket Kielégítő Nemzeti Klotyolda. De ebben a vonatkozásban is pechünk van: sem a diktatúra önkénye, sem a demokrácia emberi jogi figyelme nem terjedt ki a nyilvános wc-re.

Természetesen ebben a kapitális kérdésben az ellenzéki városvezetés felelőssége sem kicsiny. Sőt. Csak arra nem tudok rájönni, hogy a rendszerfüggetlen pisilés, mint szükséglet és emberi jog, miféle retardált okokból nem oldható meg ebben az országban. Az persze egy jó ellenzéki álláspont, hogy „csak nem fogok én ezeknek még pisálni is”, de lássuk be, hogy ez, figyelembe véve, hogy a diktatúra immár 13 éve, némi közakaratból is, csak nem akar megszűnni, ez kissé túl radikális álláspontnak látszik. Nem is beszélve a Békemenet kormánypárti rajongóinak szintén létező elemi szükségleteiről.

Magam, sok okból, nehezen tudom elképzelni, hogy még ebben a szó szerint elemi kérdésben is nemzeti közmegegyezés jöjjön létre, ezért szerényen azt javaslom, hogy a következő, előreláthatóan 97 százalékos Nemzeti Inzultáció egyetlen kérdése ez legyen: Akarja-e, hogy Ön és kedves Családja mindenik tagja, a lehetőségekhez képest arányos, kortól, nemtől, világnézettől függetlenül, az ország, de különösen a Főváros bármely pontján maximum tíz percen belül egy arra rendelt objektumban szabadon, mintegy a nemzeti szuverenitás szimbólumaként is, ingyen hozzájuthasson egy Nemzeti Ürüldéhez, függetlenül az amerikai dollárbubuk, és a brüsszeli székhelyű EU tiproncok esetleges akadékoskodásától?