Kedvenc szakpolitikusod – Selmeci János jegyzete
Szóval a Tisza Párt most kap tőlem egy pontot az orvosáért, és a kitűnően felismert lehetőségért, és annak különösen drukkolok, hogy ők megmutassák magukat, végül is nem ártana megtudnunk, hogy végül is kikre szavazott a választók harminc százaléka.
Bohócok Posványoson – Hardy Mihály jegyzete
Talán a hely szelleme, Bálványos okozza Németh Zsolt fejében ezt a nagy Trump-bálványozást. Még szerencse, hogy pár órával korábban ugyancsak ő, ünnepélyesen átadott egy szippantós kocsit is Posványoson. Úgy látom, szükség lesz rá…
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
1500 milliárd már a zsebben
Ez abból jött össze, hogy kurva vastagon fog a ceruza, amikor öntik a tengernyi betont, vagy éppen drágán adnak szolgáltatásokat olyan cégeken keresztül, amiket még állami megrendelésekkel is megtámogatnak. Nem akarok senkit elkeseríteni, de a helyzet az, hogy történjen bármi is, ezt a vagyont jogállami kereteket között már soha nem tudjuk visszaszerezni.
Nemzeti Múzeum 2222 – Dési János jegyzete
Demeter Szilárd azon aggódik, hogy lesz-e 2222-ben (miért pont akkor?) még magyar kultúra. Ezt kell megvédeni a libsibolsi brüsszelista, migráns csürhétől vagy mi. Fogalmam sincs, mi lesz 2222-ben, és csak remélni tudom, ha lesz magyar nyelv és kultúra, amely talán olyan erős, hogy még D. Sz-t is túlélheti, akkor elhelyezik ezt a kiperelt pályázatot egy múzeumban, ahol bemutatják az orbáni rendszerben tenyésző szolgalelkűséget, pitiánerséget, politizáló nagyképűséget, a mindent a politikai haszonszerzés szolgálatába állító világot.
Kommandósok – Józsa Márta jegyzete
Milyen reggele lesz majd az asszonynak? Nincs otthon a gyerek, cserébe az egész lakást feldúlták.
Az erősebb felrúgja a gyengébbet
Nem mondom, hogy azért rúgja fel egy karateedző a rábízott gyermeket, mert a belügyminiszter vezeti az oktatás ügyét – de valamiféle összefüggés – metaforikus változat – mégiscsak felsejlik. Hiszen a rendszer arra épül, hogy az erősebb felrúgja a gyengébbet, szakszerűen, kíméletlenül.
Klímamisszió – Selmeci János jegyzete
Néhány hét múlva azonban eltűntek a címlapokról az elromlott klímákról szóló hírek. Az utasok újra használni tudták a vasutat, és el sem párolognak közben, a kórházakban újra műtöttek, és a meleg miatti halálozások száma is csökkent. A gazdasági minisztériumban egy lakossági klíma pályázaton dolgoztak, ügyelve arra, hogy a legszegényebbeket kizárják belőle, klímát pedig csak bizonyos cégektől vásárolhassanak a családok.
Kardos András: Szerb Antal, az SZDSZ ügynöke
24/04/2023 13:14
| Szerző: Kardos András
ifj. Lomnici professzor esete Szerb Antallal és az SZDSZ-szel.
A Fidesz polihisztor géniuszainak egyik sajátossága, hogy naponta képesek megújítani a világtudományt, a világvallást, a világművészetet, egy szóval a világmindenséget. Tekintve, hogy szerény tudásom korlátos, ellentétben a Fidesz egyik polihisztorprofesszorával, a mindenek feletti tudásának géniuszával, ifj. Lomnici Zoltánnal, magvas kijelentései közül kizárólag az SZDSZ alatti irodalom oktatásra tett korszakalkotó megjegyzéseit ajánlanám egész népünk, mit népünk, az egész világ, kiemelten a tévelygő amerikai sültbunkók figyelmébe.
Ifj. Lomnici úr, akinek megjegyzéseihez képest Arisztotelész Poétikája, Kantnak Az ítélőerő kritikája, továbbá Hegel Esztétikája a fasorban sincs, idevágó, az irodalom, az esztétika, a politikatörténet és az egyetemes- valamint a magyar történettudomány forradalmát egyszerre jelentő aforisztikus tömörségű zseniális fragmentuma így hangzik:
"Az irodalomban is, azt hiszem, hogy nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom, a nemzetközi irodalom sok esetben, mint például a hazai. Kedvenc példám, hogy Szerb Antal világirodalmi kötete az többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz.”
Ezt maga ifj. Lomnici professzor nyilatkoztatta ki, midőn az SZDSZ oktatáspolitikáját analizálta, ami valóban aktuális kérdés, hiszen a liberális párt alig több mint tíz éve megszűnt. De hát aki tudós, az tudós, Lomnici professzor tudja, hogy mi miért aktuális. Nézzük a polihisztor „állításait”.
1. A mindentudás konzervatív mágusa szerint nagyobb hangsúlyt kapott az egyetemes irodalom az iskolában, mint a magyar (de csak a liberális métely időszakában, nyilván). Igaz, ami igaz: ekkora baromságot még Arisztotelész se mondott. Honnan tudja és veszi alkotmányjogász uram, megmérte rőffel? Netán kilóra? Oldalszámra. Ja, az más. Jelzem Önnek, hogy első mondata első felének egyáltalán semmi értelme nincs, viszont, igaz, ami igaz: előkészíti a „nemzeti” diktatúra „esztétikájának” „kopernikuszi fordulatát”. (A félreértés elkerülése végett: Kopernikusz, alias Kópé Niku, magyar származású, élete végéig magyar nyelven álmodó gondolkodó volt, akinek híres „fordulata” is természetesen magyar nyelven fogant.) Nézzük a fordulatot magát.
2. A mondat második felében a most már a csillagászati ismereteket, a matematikai, a történelmi, a judaisztikai vonásokat is tartalmazó argumentumában, ifj. Lomnici mágus, úgysem hiszik el: megszámolta Szerb Antal (meghalt 1945 elején, a balfi táborban) két művének, Magyar irodalomtörténetének és A világirodalom történetének az oldalszámait. Értik? Megszámolta. De ez semmi: össze is vetette Szerb Antal két kötetének az oldalszámait. És itt jön a Lomnici-féle „esztétika kopernikuszi fordulata”, amit ő, szerényen, csak kedvenc példájának nevez: A világirodalom története „többszörösen vastagabb”, mint a Magyar irodalomtörténet. Csak hogy világos legyen. A két mű adatai: Magyar irodalomtörténet, 1934. A világirodalom története, 1941.
3. Ennek a géniusznak ez már középiskolás korában feltűnt. E páratlan zseni, még bátor ember is: Az SZDSZ oktatási diktatúrájával szemben, mint Herkules, oly merészen azt is bemondja, hogy mindez a Szerb Antal-féle, a II. világháború előtt elkövetett eszdéeszes hazaárulás, uram ne hagyj el! hatvan évvel később ajánlott olvasmány lett a gimnáziumban.
4. Bár nem vagyok történész (sem), de Lomnici polihisztor kinyilatkoztatását nem illik megcsonkítani. Íme az SZDSZ oktatáspolitikájának a történelemre vonatkozó megítélése:
„Sikerült elérni, hogy egy ideig nem tanították az 1956-os eseményeket a magyar iskolákban, gyakorlatilag a magyar királyok életét nem kellett alapjaiban ismerni, nagyobb hangsúlyt helyeztek az egyetemes történetre, mint a magyar történelem legnagyobb alakjainak a bemutatására.”
Most már elhagyom Örkényt, nem fogom kommentálni ezt a gyűlölettől sugárzó hazugságot. A meggyilkolt Szerb Antal eszdéeszes, magyarellenes műveket írt, és az SZDSZ oktatáspolitikája értelmében regnálásuk alatt nem tanították az 1956-os forradalmat. Ez már Örkénynek is sok volna. No comment.
Ócska, primitív, hazug, gyalázkodó „eszméi” vannak ifjabb Lomnicinak.
Undorodom.
P. S. „Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá.” Ezt a klasszikus mondatot azért idézem, mert ugyan ifjabb Lomnici van a „bizonyos szint alatt”, de nem én vagyok a szint fölött, hanem Szerb Antal és az SZDSZ oktatáspolitikája, élén Magyar Bálinttal és Horn Gáborral. Én viszont személyes sértettje vagyok Lomnici mágusnak. Ugyanis Szerb Antal: Utas és a holdvilág című regénye egyike a huszadik század legnagyobb magyar regényeinek, továbbá személyesen is nagyra tartom. És hogy segítsünk az ifjabb Lomnici által manipulált nézőnek, idézem Szerb Antal előszavának sorait: „Könyvemben a magyar irodalom csak utalások és összehasonlítások alakjában szerepel. Méltánytalanság lett volna úgy bánnom vele, mint a többi kisebb nyelv irodalmával; hiszen a magyar irodalom sokkal többet ér, mint amennyi helyet tölt be a világirodalmi tudatban, azzal mindannyian tisztában vagyunk. Másrészt mindazt, amit a magyar irodalomról mondhattam, elmondtam Magyar Irodalomtörténetemben, és nincs nehezebb és meddőbb feladat író számára, mint újra megfogalmazni valamit, amit egyszer már megfogalmazott.”
Hátha volt olyan nézője a polihisztormesternek, aki érti ezt az idézetet. Ifjabb Lomniciban nem bízhatom. De a nézőiben még igen.
