Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Szégyenteljes közgyűlés és méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Méretes öngól Orbán kedvenc bértollnokával – Hardy Mihály jegyzete
Kardos András: Kertész Imre szörnyűséges jegyzete
22/03/2023 17:39
| Szerző: Kardos András
Ordas hazugság, hogy a Demokratikus Ellenzék a szocialista rendszer része volt. A világhelyzeten és a kádári konszolidáción múlt, hogy nem csináltak lecsukott vagy akasztott embereket a résztvevőkből, de üldözni azért üldözték őket.
Kertész Imre feljegyzése A néző című kötetében:
„Az úgynevezett demokratikus ellenzéket (a ’70-es, ’80-as években) mindig az establishment részének tekintettem, akárcsak a „feketegazdaságot”, amelyről szintén tudtak, nagyrészt kézben is tartották, de szemet hunytak fölötte. Tagjai viszont zsarolhatóak voltak, s hogy mennyire kívánták megzsarolni őket, az az elhatározásuktól függött. Tény, hogy ’56 után Magyarországon nem volt Gulag, de még Recsk sem, és a Batthyány téri vagy a múzeumkerti március 15-ei tüntetéseknél folytatott gumibotozások mégiscsak különböztek a Tienanmen téri (pekingi) akciótól. Épp ez volt számomra a visszataszító: egyfelől a dolog kvázi engedélyezett mivolta, amely az államnak (amely ellen látszólag „harcoltak”) hasznot hozott, hiszen az „ellenzék” puszta eltűrése kölcsönalap volt a nyugati politikusok és bankárok szemében; másrészt az, hogy bármikor áttérhetnek velük szemben a kemény módszerekre, hogy a kínzások folyamán lealjasodhatnak és ocsmány eszközeivé válhatnak a hatóságoknak – engem mindig undorított a tét (a szovjet megszállás alatti „demokrácia”, az „emberarcú szocializmus”, a „reformok” stb.), tehát a tét abszurditásához mérten. Emellett az is undorított, hogy ezek az emberek állítólag nem vették észre, hogy miféle világmanipuláció kiszolgálói és kiszolgáltatottjai. És végül, a köztük lévő sok tudatos, aljas fráter, akik nevet és pénzt szereztek maguknak e kockázatmentes játék ügyes játszásával, a mindig cinkelt lapokat – sose feledhettem – végül is a bank, a nagy kaszinótulajdonosok osztották ki nekik, a nyeremény néhány százalékát odalökve az asztal melletti helyükre, amivel ezek azután be is érték. Micsoda hazugság volt.”
Ez tehát Kertész Imre feljegyzése. Azt állítom, hogy erre nincs mentség. Mit is mondott Kertész? Először azt, hogy a demokratikus ellenzék (továbbiakban: DE) a létezett szocializmus része volt. Ez már egy ordas hazugság. Dehogy volt a része. Az, hogy Kádárék nem csináltak a DE tagjaiból akasztott, vagy lecsukott embert, az nem a DE tagjain múlott, hanem a világhelyzeten egyfelől és a kádári konszolidáción másfelől. Továbbá nem voltunk jobban zsarolhatók, mint bárki egy diktatúrában. Vagyis: a DE tagjai rendszerellenesek voltak, demokraták és szabadságpártiak. A rendszer üldözte őket, sokakat állástalanságra ítélt, vegzáltak a rendőrök is nem egy, nem két embert, nem adtak útlevelet, úgyhogy Kertész ahelyett, hogy tisztelettel kezelné a Beszélő bátor szerkesztőit és szerzőit, még továbbá ellenzéki írótársait, Eörsit, Petrit, Konrádot, és mindenkit a nyomdászoktól a terjesztőkig akik részt vettek az ellenzék munkájában, annyira gyűlölte a szocializmust, hogy felindultságában egy füst alatt az ellenzéket is megvetette. Lelke rajta.
Az idézett szöveg A néző 2016-os kiadásában a 228-229. oldalon található (Magvető). Címlapi kép: Képkocka a Belügyminisztérium Filmstúdiójának A Titkos megfigyelés című oktatófilmjéből. Fortepan/ BM Filmstúdió
