Bodnár Zoltán: A szaniterkirály bölcsességei
Nem értenek hozzá, hiszen nem látták, amit "makrogazdasági nézőpontból" látniuk kellett volna, s amit Parragh meg az Iparkamara már 2019-ben látott, hogy tudniillik elindult egy inflációs nyomás, a nyersanyagárak, a zöld átállás, stb., s abban a pillanatban, ha elindul egy erőteljesebb kereslet, az föl fogja hajtani a inflációt.
Jeszenszky Géza: Történelmi párhuzamok
"Az agresszort sosem szabad békítgetni, a béke érdekében beletörődni a nemzetközi jog megsértésébe. Nagyon erős a történelmi párhuzam: München, Hitler prágai bevonulása, Lengyelország lerohanása, most pedig Grúzia, Krím, Ukrajna."
Arató: Egy mondat Karikó Nobel-díjának margójára
"... igaz ugyan, hogy a legnagyobb tudományos díjban részesülő tudósok főműveinek a címét sem szavanként, sem összességében nem értjük, és ez többnyire így van rendjén, hiszen ha értenénk, magunk is fölfedeztük volna azt a kis izét, elvégre egy egyszerű gázszerelőnek vagy csempekufárnak éppúgy joga van a zsenialitáshoz, mint egy kiskunhalasi asszonyságnak – jó, legyen kisújszállási, valóban nem mindegy, ám a lényeg az asszonysági lét..."
Arató András: Anyanyelvünk tréfája
Vannak helyzetek, amikor a félreértések végül jól sülnek el, Arató András egy szerencsés kalandjáról számolt be.
Csillag István: Egy demokrata hiánya
Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát.
Gábor György: A magyar korrupció mitológiája
"A pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai."
Jeszenszky Géza: Magányosan
Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.
Arató András: Marine Le Pen beugrott Orbánhoz
Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!
Kardos András: Kertész Imre szörnyűséges jegyzete
22/03/2023 17:39
| Szerző: Kardos András
Ordas hazugság, hogy a Demokratikus Ellenzék a szocialista rendszer része volt. A világhelyzeten és a kádári konszolidáción múlt, hogy nem csináltak lecsukott vagy akasztott embereket a résztvevőkből, de üldözni azért üldözték őket.
Kertész Imre feljegyzése A néző című kötetében:
„Az úgynevezett demokratikus ellenzéket (a ’70-es, ’80-as években) mindig az establishment részének tekintettem, akárcsak a „feketegazdaságot”, amelyről szintén tudtak, nagyrészt kézben is tartották, de szemet hunytak fölötte. Tagjai viszont zsarolhatóak voltak, s hogy mennyire kívánták megzsarolni őket, az az elhatározásuktól függött. Tény, hogy ’56 után Magyarországon nem volt Gulag, de még Recsk sem, és a Batthyány téri vagy a múzeumkerti március 15-ei tüntetéseknél folytatott gumibotozások mégiscsak különböztek a Tienanmen téri (pekingi) akciótól. Épp ez volt számomra a visszataszító: egyfelől a dolog kvázi engedélyezett mivolta, amely az államnak (amely ellen látszólag „harcoltak”) hasznot hozott, hiszen az „ellenzék” puszta eltűrése kölcsönalap volt a nyugati politikusok és bankárok szemében; másrészt az, hogy bármikor áttérhetnek velük szemben a kemény módszerekre, hogy a kínzások folyamán lealjasodhatnak és ocsmány eszközeivé válhatnak a hatóságoknak – engem mindig undorított a tét (a szovjet megszállás alatti „demokrácia”, az „emberarcú szocializmus”, a „reformok” stb.), tehát a tét abszurditásához mérten. Emellett az is undorított, hogy ezek az emberek állítólag nem vették észre, hogy miféle világmanipuláció kiszolgálói és kiszolgáltatottjai. És végül, a köztük lévő sok tudatos, aljas fráter, akik nevet és pénzt szereztek maguknak e kockázatmentes játék ügyes játszásával, a mindig cinkelt lapokat – sose feledhettem – végül is a bank, a nagy kaszinótulajdonosok osztották ki nekik, a nyeremény néhány százalékát odalökve az asztal melletti helyükre, amivel ezek azután be is érték. Micsoda hazugság volt.”
Ez tehát Kertész Imre feljegyzése. Azt állítom, hogy erre nincs mentség. Mit is mondott Kertész? Először azt, hogy a demokratikus ellenzék (továbbiakban: DE) a létezett szocializmus része volt. Ez már egy ordas hazugság. Dehogy volt a része. Az, hogy Kádárék nem csináltak a DE tagjaiból akasztott, vagy lecsukott embert, az nem a DE tagjain múlott, hanem a világhelyzeten egyfelől és a kádári konszolidáción másfelől. Továbbá nem voltunk jobban zsarolhatók, mint bárki egy diktatúrában. Vagyis: a DE tagjai rendszerellenesek voltak, demokraták és szabadságpártiak. A rendszer üldözte őket, sokakat állástalanságra ítélt, vegzáltak a rendőrök is nem egy, nem két embert, nem adtak útlevelet, úgyhogy Kertész ahelyett, hogy tisztelettel kezelné a Beszélő bátor szerkesztőit és szerzőit, még továbbá ellenzéki írótársait, Eörsit, Petrit, Konrádot, és mindenkit a nyomdászoktól a terjesztőkig akik részt vettek az ellenzék munkájában, annyira gyűlölte a szocializmust, hogy felindultságában egy füst alatt az ellenzéket is megvetette. Lelke rajta.
Az idézett szöveg A néző 2016-os kiadásában a 228-229. oldalon található (Magvető). Címlapi kép: Képkocka a Belügyminisztérium Filmstúdiójának A Titkos megfigyelés című oktatófilmjéből. Fortepan/ BM Filmstúdió
