„Klubrádió
Publicisztika
Isten, Haza, Család – Neuman Gábor jegyzete
Publicisztika

Isten, Haza, Család – Neuman Gábor jegyzete

A Fidesz-KDNP együttesen és teljes egyetértésben úgy gondolja, hogy kegyelem-ügy le van zárva, a felelősöket megbüntették, és mindenki sétáljon tovább, nincs itt semmi látnivaló. Majd hoznak olyan törvényeket, Lázár nagy sajnálatára fölakasztani nem lehet ugyan a pedofilokat, de évtizedekre ki lehet vonni őket a forgalomból, és akkor folyhat tovább ennek a tejjel-mézzel folyó Duna-Tisza köze tájának a felvirágoztatása.

Kinek az országa? – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Kinek az országa? – Szénási Sándor jegyzete

Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció, vagy nem vendégmunkásnyelven fogalmazva a józan ész szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.

A sovinizmus ötven árnyalata – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

H. M.: A sovinizmus ötven árnyalata

Az érzékeny fülűek ma is kihallhatták a nagyorosz sovinizmus minden árnyalatát Vlagyimir Putyin (amúgy főállású háborús bűnös) beszédéből. A sovinizmus mind az ötven árnyalatát, amit csak egy pusztuló birodalom fel tud vonultatni.

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nemcsak matek – Szénási Sándor jegyzete

Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

Szerelvényünk a vakvágányon zavartalanul vesztegel – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Szerelvényünk a vakvágányon vesztegel

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Menza – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Menza – Józsa Márta jegyzete

Soha sincs korán ahhoz, hogy felnőttnek tekintsenek, ám most úgy látszik, ahhoz sincs késő, hogy felnőttként gondolják azt rólunk, hogy ne tudnánk választani tényleges, és nem kamu alternatívák közt.

Kardos András: Állami Áruház

18/03/2023 10:57

| Szerző: Kardos András

Latabár Kálmán nem volt forradalmár, és nem volt ellenálló. Mégis, annál mélyebb jelenete van a magyar filmnek, mint amikor Peti bohócot megalázzák, sőt meg akarják ölni. És Peti játszik, és a katonák a sír szélén nevetnek, és aztán Peti és az elefánt visszatér a cirkuszba. De ahogy az Állami Áruházban, úgy Peti bohóc diadalában sem a szocializmus végső győzelmének lelkesedése hatja át Latyit, hanem az a szeretet, mely közösséget teremt emberek között is a legdühöngőbb diktatúra idején is.

Valamikor egyetemista koromban írtam egy öt gépelt oldalas nemtudommicsodát Latabár Kálmánról, mert kíváncsi voltam egyfelől, hogy akarok-e én valaha is írni, másrészt pedig Latyit, azaz Latabár Kálmánt gyerekkorom óta szerettem. Szerintem az összes filmjét láttam, még továbbá egyetem vége felé az ember úgy érzi, hogy mindent meg tud magyarázni, azt is amit szeret, azt is amit nem, tehát egy bölcsészhez illő az elmélet és a kritika gyártás. Persze az öt oldal sehol nem jelent meg, nem is azért írtam, még az is lehet, hogy valahol még meg is van, ám a lényeg az, hogy én Latabár Kálmán zsenijét egy máig bennem továbbélő akkor kitalált kategóriával magyaráztam: Azt állítottam alapművemben, hogy Latyi nem más a közönség számára, mint az underground konszenzus megtestesítője. Ennek ugyan vajmi kevés értelme volt, de amit értettem rajta, annak annál több. Ezért is fogom most ezt kifejteni, bár gőzöm sincs, hogy ’76 tájékán hogyan bontottam ki eme éleselméjű kategória értelmét, annál inkább megvédem most, mintegy 45 évvel később, amikor a kategórián kívül semmire nem emlékszem abból, amit ott leírtam, de arra igen, hogy igazam is volt, meg a központi tételem is tetszett nekem, mert olyan emelkedetten volt puritán.

Latabár Kálmán
 
Latabár Kálmán a Fel a fejjel című filmben
 

Latabár Kálmán az Állami Áruház, továbbá a Fel a fejjel Peti bohócaként jelenti nekem elsősorban azt a zsenit, aki a kisemberek tragédiájából is képes emberi humort fakasztani, aki a legócskább propaganda műből is "vizet fakaszt", ugyanis az underground konszenzus azt jelentette akkor is és most is, hogy a zsenialitása éppen abban van Latyinak, hogy az örökmozgó humorforrása nem más mint a mindenkori kisember humanista diadala a jókedv és mindent a feje tetejére állítás képessége, pont úgy, ahogyan az Csepelen, Angyalföldön, a Nyírségben, akárhol és akármilyen közegben, a Józsefvárosban és a Ferencvárosban, a budai hegyekben, az üzemekben, a kis kocsmákban és a palotákban egyaránt otthon van.

Az underground konszenzus akkori magam szerint semmi mást nem jelent, mint az osztályokon és rétegeken, városon és vidéken egyaránt ismerős és otthonos közösséget teremteni tudó "népi zsenialitást." Vagy inkább a közösségteremtés képességét félelem és elnyomás, diktatúra vagy rettentő szegénység közepette. Ahogyan Latabár udvarol ebben a két filmben, ahogyan a Mágnás Miska egyik hülye grófját megformálja, az mind annak a nagyon mély tükre, hogy ez a vékony kis ember, ez az egészen kivételes zseni, mindannyiunk közül való, tán azt is mondanám Záhonytól Sopronig: Latyi egy mindannyiunkkal. Híresen nem volt egy bátor ember, de a félelemből is közös világot teremtett. Úgy volt azonos, hogy jobban volt distanciált ha éppen ez kellett, tessék az Állami Áruház eladójára gondolni, ahogy rásózza a kacsát szegény vevőkre, vagy éppen versenyez Horváth Tivadarral szíve hölgyéért.

Latabár Kálmán nem volt forradalmár, és nem volt ellenálló. Mégis, annál mélyebb jelenete van a magyar filmnek, mint amikor Peti bohócot megalázzák, sőt meg akarják ölni. És Peti játszik, és a katonák a sír szélén nevetnek, és aztán Peti és az elefánt visszatér a cirkuszba. De ahogy az Állami Áruházban, úgy Peti bohóc diadalában sem a szocializmus végső győzelmének lelkesedése hatja át Latyit, hanem az a szeretet, mely közösséget teremt emberek között is a legdühöngőbb diktatúra idején is.

És azt hiszem, ez a közösségteremtő erő, mely Latabárnál mélyebb volt bármely eszménél, mely a nézők lelkébe rakta át a felszabadult vidámság – legalább elvi – esélyét sötét korszakokban is, ez volt Latyi zsenije. És bizony nagyon egyetértek ifjúkori önmagam nagyképű és fontoskodó kategóriájával: igen, ezt lehetett underground konszenzus teremtésnek hívni, mint ahogyan a másik hozzá hasonló underground zseni, Kabos Gyula is ezt tette. Ennek a két embernek az összes filmjét ma is pontosan úgy lehet szeretni, ahogyan először látta az ember. Ugyanis a világ elembertelenedhet, a technika követhetetlen mesterséges intelligenciát állíthat elő, maholnap simán akár Latabárokat is, de a világ egyet nem tud: hamisítás nélküli emberszeretet soha nem fog egyetlen robot egyetlen húzásából sem áradni.

Latabár Kálmán úgy ment szembe a világgal, hogy elvileg mindenki számára azt mutatta: kisemberek és nagyemberek, szegények és még szegényebbek lelkében autentikus szeretetközösséget hoz létre a humor, és nincs az a hamis és hazug eszme és ideológia, mely a Latabár megteremtette underground konszenzust, a szeretet láthatatlan, érezhető közösségét felül tudná írni.

 
Gábor Miklós, Latabár Kálmán
 
Állami áruház (fekete-fehér magyar játékfilm, 1952, rendező: Gertler Viktor)
https://www.facebook.com/photo/?fbid=628040495995661&set=a.454428170023562
 

Teljesen véletlen, hogy 1970 tájékán ott voltam a kórházban a nagyapámmal, (nagyanyámat látogattuk), amikor a folyóson hangos "segítség, segítség" kiáltást hallottunk az egyik szobából. Nagyapám odament az ajtóhoz, és megkérdezte, hogy miben segíthet. Az illető tovább kiabált, valami olyasmit sikolthatott a nagyapámnak, hogy "nekem nem lehet segíteni", jött az ápolónő, jött az orvos, és amikor a nővér kijött a szobából azt mondta nekünk, vagyis hát inkább a nagyapámnak: "ez már a vég". És az ápolónő szeme könnyes volt, de még hozzátette: ő a Latabár Kálmán.

Hát így.