Szijjártó után szabadon: avagy hova menjen dolgozni a többi fideszes? – HR-tanácsok Selmeci János jegyzetében
publicA Fidesz állapotát látva hamarosan nem csak Szijjártó Péternek lesz szüksége új állásra. De hova menjenek dolgozni a fideszesek? Orbánból FIFA-elnök, Gulyásból jogvédő lehet.
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
A száradó Ipoly partján – Józsa Márta jegyzete
A hétvégén átsétáltunk az Ipoly folyó hídján Szlovákiába, a torkolatvidéken. Amióta az eszem tudom, nyaranta egymást érték a kenu- és kajaktúrázók, most egyet sem láttunk. Nem tudom, lehet-e még evezni a folyón, egy ideig iszapban gyalogolva végül át is lehet úszni északi szomszédunkhoz, pár méter az egész. (...) 16 év alatt lebetonozott, egykor élő környezetünket szemlélve: az Ipolyra, és számos más környezeti értékünkre szerencsére nem vetette rá gyilkos tekintetét a bukott rendszer.
A burokban születettek – Szénási Sándor jegyzete
A Fidesz nevű szakadt burokban, légszomjban ott maradt egy kisebbség, amelynek a világát a csütörtöki, Sándor-palota előtti tüntetés hivatott összeragasztózni. A régi, avíttas szövegek maradtak, kiegészülve egy-két új dologgal, például a megvert Fidesz áldozati szerepével … A befoltozandó fideszes valóság másik új szereplője természetesen a menesztendő köztársasági elnök lesz, bár nem problémamentesen …
Gulyás Gergő Strasbourgban sír – Selmeci János jegyzete
Hol volt eddig az a jogász lángelme, az alapvető emberi jogok harcosa, akinek a Holdról is lehetett hallani az alkotmányos demokráciáért dobbanó szívét? Hol volt a kisebbségi jogokért küzdő politikus, aki saját gyermekeiként gondol a fékekre és ellensúlyokra, nyusziját Sólyom Lászlóról, kutyáit pedig azokról az alkotmánybírákról nevezi el, akik gátat szabnak az állami önkénynek? Hol volt a jogállamért aggódó Gulyás Gergely?
Vásárhelyi Mária: Rabszolgatörvény pedagógusoknak
6/03/2023 15:24
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Tényleg nem értem! Ahelyett, hogy megkönnyebbülten felsóhajtanának, hogy ismét sikerült elnémítani, megfélemlíteni a pedagógusok jelentős részét, a megtorláson gondolkodnak.
Tényleg nem értem! Most, amikor a pedagógusok ellenállásának utolsó védvárait is eltaposták és lassan elhamvadnak a tiltakozás utolsó lángjai is, a hatalomtól megrészegült, az önkényeskedés örömébe beleszédült kormány újabb törvénnyel kívánja megfosztani a pedagógus társadalmat autonómiájának maradékától.
Ahelyett, hogy megkönnyebbülten felsóhajtanának, hogy ismét sikerült elnémítani, megfélemlíteni a pedagógusok jelentős részét és örülnének, hogy az ezerféle válságban vergődő ország számtalan baja közül a tanárok problémáival egy ideig nem kell foglalkozniuk, a megtorláson gondolkodnak. Hogy hogyan lehet újabb béklyókkal korlátozni az oktatási intézmények maradék önállóságát, döntési lehetőségeik utolsó morzsáit is elvenni tőlük. Hogyan lehet rendeletekkel, törvényekkel tovább sanyargatni, büntetni a teljes magyar pedagógus társadalmat. Illetve az intézményvezetőknek és a tanároknak azt a részét, akiben még maradt némi autonómiaigény és szabadságvágy. Akik a munkájukra nem kizárólag, mint megélhetési forrásra, hanem mint tudás átadásra, gondolkodásra nevelésre, inspirációra és örömforrásra tekintenek. Akiknek örömet okoz, ha megcsillan a fény a diákok szemében, a tekintetekben visszatükröződik munkájuk eredménye.
Na, ilyen pedagógusokra nincs szüksége a rendszernek! Rabszolgákra van szükség, akik utálják a gyerekeket, legyőzendő ellenfeleket látnak bennük, mint a robotok leadják a tananyagot és élvezik a hatalmukat, amelyet a diákok felett gyakorolhatnak. Akik nem gondolkodásra, hanem a feladatok bemagolására, nem önállóságra, hanem alávetettségre, nem szabad embereknek, hanem rabszolgáknak nevelik a felnövekvő generáció tagjait. Akik maguk is rettegnek attól, hogy önálló döntéseket hozzanak a saját munkájukkal kapcsolatban, akik azt szeretik, ha felülről megmondják nekik, hogy mi a feladatuk és azt hogyan hajtsák végre. Akik menekülnek a szabadság és önállóság felelőssége elől és mint a sánta ember a mankóra, úgy támaszkodnak az ostoba bürokratikus irányítás utasításaira.
Egy új törvénytervezet szerint a jövőben a nevelőtestület nem dönthet az iskola pedagógiai programjáról, a Szervezeti és Működési Szabályzatról, az intézmény éves oktatási programjáról, az iskolában folyó nevelési és oktatási munka értékeléséről, a továbbképzési programról és a tanulók fegyelmi ügyeiről. Mindez közérthető nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a pedagógusoknak, a munkájukat érintő legfontosabb kérdésekbe sincsen beleszólásuk. Helyettük a fejük felett üldögélő, az iskolában folyó pedagógiai munkát, a tanárokat és a diákokat látásból sem ismerő bürokraták fogják eldönteni, hogy ki, mit, hogyan tanítson. A tanár pedig csak arról dönthet szabadon, hogy a diák kimehet-e óra közben pisilni vagy hányni.
A hab a tortán, hogy egyúttal megszűnik a tanárok közalkalmazotti jogviszonya, és a tanév július 15-ig is eltarthat, ha a rendőrminiszter úgy dönt. Azt pedig csak augusztusban tudhatja meg a pedagógus, hogy korábbi engedetlensége miatt nem rúgják-e ki állásából.
Ezzel a törvénnyel felszámolják azt az utolsó mentsvárat is, amely szerint a tanár, ha becsukja az osztályterem ajtaját, akkor szabadon dönthet arról, hogy mire és hogyan tanítja a gondjaira bízott diákokat. Ez a törvény jelenti az utolsó szöget nemcsak az intézményi autonómia koporsójába, hanem a színvonalas pedagógus-utánpótlás megteremtésébe is. Hiszen ki szeretne diplomával a kezében egy olyan rosszul fizetett pályán elhelyezkedni, ahol még gúzsba kötve sem lehet táncolni és ahol totálisan ki van szolgáltatva felettesei kénye-kedvének?
A törvény, szokás szerint, csak az állami oktatási intézményekben dolgozókra vonatkozik. Az egyházi fenntartású és a magániskolák továbbra is maguk dönthetnek minden oktatással kapcsolatos kérdésben. Így az a szülő, aki azt szeretné, hogy minőségi oktatásban részesüljön a gyermeke, egyházi vagy magániskolát keres számára. És a még pályán maradó elhivatott, színvonalas pedagógusok számára is csak ez a menekülő útvonal marad. A gyermekek többsége meg megy a levesbe: a szegények, a kistelepüléseken élők és azok, akiknek a szülei nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik az iskolában a gyerekkel. És ők lesznek a többség.
Ez a törvény egyúttal a magyar társadalom, hosszútávú végletes szétszakítottságára is pecsétet tesz. Hiszen akkumulátor nagyhatalom leszünk és szükség van az akkumulátorgyárakban és a többi összeszerelő üzemben a szakképzetlen munkaerőre. Ki más menne el a kínai és dél-koreai üzemekbe dolgozni, ahol valóban rabszolgatartás folyik?
Miközben a fejlett világhoz felzárkózni kívánó országok vezetői világosan látják, hogy a felzárkózás egyetlen útja a termelésben keletkező hozzáadott érték állandó növelése, a digitalizáció, a könnyen konvertálható tudással rendelkező, képzett munkaerőbázis folyamatos bővítése, a magyar kormány szisztematikusan dolgozik a képzetlen, félanalfabéta, alacsony jövedelemért dolgozó, teljesen kiszolgáltatott munkásosztály felduzzasztásán.
Ez pedig hosszabb távon egyenlő az ország előtt álló perspektívák teljes bezáródásával, a nyugati világtól történő végleges leszakadásunkkal. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
