Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Kardos András: Hős vagy áldozat?
Az biztosan alapkérdés, hogy érdemes-e akkora kockázatot vállalni, amelyet Suhajda Szilárd vállalt azért, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a Mount Everestet.
Csillag István: Tízévente
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."
Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.
A mi kis keresztény-nemzeti darálónk - Gábor György publicisztikája
Pártunk és Maffiánk helyesen teszi, ha ledarálja a lélegeztetőgép dokumentumait, s velük minket, a mi munkánkat, adónkat és összespórolt pénzünket, mert autópálya-matrica ügyben 63 év múltán is hősiesen, bátran, elszántan és öntudatosan reklamálunk, ám ha ledarálják többszáz milliárd forintunkat, az senkit sem zavar, azért nem emeljük föl a hangunkat, nem reklamálunk, nem küldjük el őket oda, ahová leginkább tartozónak gondoljuk mindüket, hanem szépen és fegyelmezetten négyévenként újraválasztjuk őket.
Vásárhelyi Mária: Törvény előtti egyenlőtlenség
21/02/2023 18:19
| Szerző: Vásárhelyi Mária
Mit ér az Alkotmányba foglalt törvény előtti egyenlőség, ha az ennek végrehajtására felhatalmazott intézményeket behálózza a politikai maffia?
Magyarországon a törvény előtti egyenlőséget 1848-ban foglalták törvénybe, más országokban már sokkal korábban. E jogszabály szerint származástól, nemtől, szociális helyzettől, életkortól függetlenül, minden embert megillet, hogy egyenlő elbírálásban részesüljön a törvény előtt. Az azóta eltelt 175 évben kevés olyan időszak volt, amikor a magyar polgárok bízhattak ennek az alapvető emberi jognak az érvényesülésében.
Ma sem ilyen időket élünk! Napjainkban elsősorban nem a nemek, életkor vagy vagyoni helyzet, hanem politikai hovatartozás alapján dől el, hogy kit, milyen jogok illetnek meg a törvény előtt.
A minap például Polt Péter legfőbb ügyész – egy képviselői kérdésre (nem) válaszolva, nem volt hajlandó elárulni annak a korábbi helyettes államtitkár nevét, aki ellen 2,2 milliárd forint közpénz eltulajdonítása miatt indítottak eljárást és az ügyészség hat év börtönbüntetés kiszabását kérte a vádlottra. Egy vezető köztisztviselő, aki milliárdokat lop el a közösből, és akinek a legfőbb ügyész falaz! De vajon, ha egy ilyen brutális korrupciós ügy fővádlottjának jár az anonimitás, akkor például a négy hónapja előzetesben ülő Herczeg Zoltán divattervező nevét miért hozták nyilvánosságra letartóztatása pillanatában? Herczegnél egy házkutatás során 100 gramm marihuánát és 16 gramm kokainpornak látszó anyagot találtak, ezért ül negyedik hónapja előzetesben, amelynek meghosszabítását éppen most indítványozta az ügyészség. Ezzel szemben a 2,2 milliárdos sikkasztással gyanúsított közszolga, nemhogy nincs előzetesben, de még a nevét is titkolják.
Ahogyan szabadlábon védekezik Völner Pál, korábbi igazságügyi államtitkár is, aki a közigazgatásban egy valóságos bűnszervezet egyik kulcsfigurája volt, amely százmilliárdokkal károsított meg szorult anyagi helyzetben lévő kisembereket. De gondtalanul száguldozik Mercedesével a korábbi fideszes képviselő, a kormánypárt volt romaügyi miniszteri biztosa is, akinek 1,5 milliárd forint EU-s pénz elherdálása fűződik a nevéhez. És vidáman pogácsázik otthon az ellenzékfaló Boldog István is, akit több százmillió forint uniós pénz lenyúlásával vádolt meg az ügyészség, ahogyan Simonka György is zavartalanul szövi tovább a Békés megyében általa irányított korrupciós háló szálait. Hiába emelt vádat ellene a nyomozó hatóság. Mi több utóbbiak, a vádemelés ellenére, egészen az előző parlamenti ciklus végéig rendszeresen bejártak az országházba szavazni, ha a kétharmad biztosítása érdekében szükség volt a voksaikra.
De egy Facebook lájk és két – szakértők szerint – tévesen azonosított ruhadarab miatt, napok óta előzetesben ül a baloldali Szikra Mozgalom egyik aktivistája is, akit a jelek szerint teljesen megalapozatlanul azzal gyanúsítanak, hogy részt vett a február 12-i erőszakos szélsőbaloldali verekedésben, ugyanakkor szabadlábon védekezhetnek azok a szélsőjobboldali, neonáci fiatalok, akiknek erőszakos fellépését szemtanúk és bizonyítékok is egyértelműen igazolják. Miközben a neonácik hosszú évek óta szabadon randalíroznak a "becstelenség napján" az utcákon és a rendőrség vélhetően név szerint ismeri őket, a külföldről érkezett „antifa” verekedőket senki nem ismeri és vélhetően semmi közük nincs a magyar antifasiszta mozgalmakhoz. Az eddig nyilvánosságra került bizonyítékok szerint akciójuk sokkal inkább tűnik az antifasiszta mozgalom elleni, felülről szervezett provokációnak, mint szélsőbaloldali agressziónak.
És akkor még szót sem ejtettünk a roma kisebbség tagjait sújtó törvényelőtti diszkriminációról. A gyermekei számára ételt, a családja számára fát lopó, a kivilágítatlan biciklivel haladó szegény emberre a törvény minden alkalommal példás büntetéssel sújt le. Az őket kifosztó, a közösséget milliárdokkal megkárosító, fehérgalléros tolvaj gazemberek, akiknek Louis Vuitton táskára, Dubajozásra, marbellai kokainozásra kell a pénz, rendre megússzák.
Mert mit ér a törvénybe foglalt jogi egyenlőség, ha az ennek végrehajtására felhatalmazott szerveket behálózza a politikai maffia?
