„Köszönjük,
Publicisztika
Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete

Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.

A kijárat szakadatlan keresése – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A kijárat szakadatlan keresése

Orbán színpadán a díszletmunkások már bontják a kijáratot a magyaroknak, akik a vesztett csata után megint győzelmesen távoznak majd, már ha nem omlik rájuk egy tartógerenda.

Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Szakadék előtt kávészünet – Szénási Sándor jegyzete

Egy hölgy közölte, hogy mától egyetlen betevője a capuccino lesz, mégpedig éjjel és nappal, '56-osok unokája ő, aki nem tűrheti a justizmordot, és a tejeskávé szakadatlan fogyasztásával ország-világ, de még Gianni Annoni előtt is hajlandó demonstrálni, hogy eddig és ne tovább a magyar nemzet megbecstelenítésében.

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Kimegy, beül – Kárpáti Iván jegyzete

Magyar Péter mondanivalója, álláspontja, ilyen tempó mellett finoman szólva nem mindig koherens. Azt mondta, nem megy Brüsszelbe, majd egy irányított szavazással legitimálta döntését, amit idővel azok a hívei is megbocsátanak neki, akik most úgy gondolják, hogy vezetőjük megy a tutiba, havi tízezer euróért, plusz extrák.

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete
Publicisztika

Mi itt a látnivaló? – Dési János jegyzete

Az a csúnya pesti pletyka már korábban szárnyra kapott, hogy a kamerák előtt szexelőkből meggazdagodott pornómágnás azért vágott bele a politikába, mert magasabb helyről ezt kérték tőle, cserébe futni hagyják. Kétségtelen, az események egymás után rakása akár efféle olvasatot is megenged. De az biztos, jogilag Gattyán mindenképpen ártatlan – és talán számára a legfájdalmasabb, ha igaz, ez a történet. Ugyanis a gyanú ott lebeg a feje fölött.

Felcserek – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Felcserek – Józsa Márta jegyzete

Nem tudni, át kell-e menniük a csicska-korszakon, kapnak-e majd kimenőt, mi lesz a katonai fokozatuk, milyen a lepedő a priccseken és van-e wifi a kóterban. Kötelező lesz-e a kardiológusoknak a surranó? Minden obsitos felcsernek jut-e kellő gyíkhús-ellátmány?

Kardos András: A "hit" átváltozó művésze és talpnyalonca

21/03/2023 13:14

| Szerző: Kardos András

 | Szerkesztő: Pálinkás János

Bencsik diktatúraszolgáló egyed kétségkívül magyar ember, ezért nagyon megnyugtató, hogy ugyan jó mélyen eldugva, de benne is lakozik egy darab Petőfi. El sem merem képzelni, hogy ez az ember még mely diktátorok igazhitű talpnyalonca lenne, ha netán mégsem lakoznék benne az az icipici Petőfi.

Bencsik András ma a jobboldal szekunder gurucskája, volt kedves azt nyilatkozni a Sajtóklubban, hogy Budapest utcáit az ünnep alatt a Fidesz távollétében ellepték a svábbogarak, még továbbá Karácsony Gergely főpolgármester azért nevezte Budapestet köztársaságnak, mert a fővárosban nem magyarok, csupán emberek élnek óhajt, jelentsen ez az ökörség bármit is, és mint nem magyar odahánysz ahová akarsz. Keresztény „hívő” főszerkesztőnk valóban kedvelte mindig is a radikális identitásképző lelkesítő nyelvhasználatot.

Példának okáért a Népszabadság 1986. október 17-i számának első oldalán a következő kis publicisztikát jelentette meg, kizárólag már akkor az akkori „hite” radikális és könyörtelen képviseletével. Íme Bencsik András cikke:

Érzelmi kötődés

Legendája volt a gimnáziumi orosztanárnőnek, pedig szokatlanul szigorú volt. Legendáját mégis az táplálta, hogy az osztályában tanulók az átlagnál sokkal jobban tudták, szerették és használták az orosz nyelvet. Legendája egyébként abban állt, hogy már a kezdet kezdetén beszélgetéseket kezdeményezett tanítványaival az élet kis és nagy dolgairól, oroszul, s egyáltalán nem zavarta, ha ezeken a kötetlen beszélgetéseken a diák botladozva, hibásan törte az új nyelvet, csak az volt a fő, hogy beszéljen, gondolkozzon azon a nyelven. A tantervi szigorúság meglepő könnyedséggel párosult nála a tanterven kívüli diskurzusok során tanúsított engedékenységgel, s az eredménye az lett, hogy tanítványai napról napra szívesebben és könynyebben beszéltek oroszul. És a saját tapasztalatukból jöttek rá, hogy miért érdemes szavakat, ragozásokat biflázni. Ha nem is az ő személyes példája, de a hozzá hasonló jó, s a vele pörölő rossz példák tapasztalatai indították talán egyebek között a Magyar-Szovjet Baráti Társaságot, hogy új utakat, lehetőségeket keressen, s találjon a magyar ifjúság internacionalista nevelésére, a Szovjetunióhoz fűződő viszonyuk, világlátásuk tisztázására. Amint az MSZBT országos elnökségének állásfoglalása hangsúlyozza, az ifjúság nevelésében a formális elemeket kerülve, a gazdag tudásanyag megszerzésén túl olyan lehetőségeket kell találni, amelyek erősebb élményeket rögzítenek a fiatalokban. A például vett tanárnő esete így válik általánossá, hiszen a fiatalok világnézetének formálásában a pedagógusnak óriási szerep jut. Valamint mindazoknak, akik szenvedélyből, hivatástudatból a két nép közötti barátság elmélyítését szolgálják. Van mit tenni ezen a téren, hiszen az összefüggéseket nem minden esetben feltáró történelemoktatás, a tájékoztatás hiányosságai akadályozták a szilárd és mozgósító erejű történelmi és nemzettudat kialakulását. Az ifjúság szinte minden rétegében találhatók olyanok, akik elfordultak apolitikai, közéleti tevékenységtől. Egyebek között azért is, mert ma a pályakezdés és a családalapítás éppen erre a korosztályra ró fokozott terhet. A változó és nem mindig könynyű élethelyzetekből adódó, sok esetben előítéletektől tarkított, sematikus vagy éppen idealizált kép sürgős tisztításra vár. S ezen az úton valóban a legjobb és leghatásosabb módszer a személyes élményszerzés segítése, támogatása. A lehetőségek gazdagok, legyen szó általános iskolásról, gimnazistáról vagy szakmunkás fiatalról. De kétségtelen tény, hogy általános érvényű recept erre sem létezik. Helytől, kortól, érdeklődéstől függően lehet és kell megtalálni azokat a módozatokat, amelyek a két nép kapcsolatainak hagyományait az ifjúság körében tovább gazdagítják.

Bencsik András

Bencsik András Érzelmi kötődés című cikke az 1986. október 17-i számában
 
Bencsik András Érzelmi kötődés című cikke az 1986. október 17-i számában
 

Namármost előttünk áll „korunk hőse”. Igaz, mai napság mintha kissé durvábban beszélne mint ’86-ban, de az biztos, hogy Bencsik „hite” már ’86-ban sziklaszilárd volt. Ja, bocsesz, akkor kommunista, ma keresztény „hívő” lélek. De a hit az hit. A diktatúra az diktatúra. ’86-ban is, mai is. És a diktatúra slapaja az a diktatúra slapaja. Akkor is, most is. No pláne, ha a kettő történetesen ugyanaz a személy. Bencsik a diktatú(k)ban való „hit” szolgánca.

Még tiszta szerencse, hogy Orbán Viktor szerint minden magyarban lakozik egy kis Petőfi. Mivel pediglen Bencsik diktatúraszolgáló egyed kétségkívül magyar ember, ezért nagyon megnyugtató, hogy ugyan jó mélyen eldugva, de benne is lakozik egy darab Petőfi. El sem merem képzelni, hogy ez az ember még mely diktátorok igazhitű talpnyalonca lenne, ha netán mégsem lakoznék benne az az icipici Petőfi.

És van még ám kontinuitás a „hit” eme átváltozó művészének életében. Mint ’86-os cikkéből és mostani epeömléseiből világosan kiderül: Bencsik mester ’86-ban is szerette az oroszokat, meg ma is nekik drukkol ebben az aljas háborúban. Az valóban csak nüansz, szóra sem érdemes, hogy 1986-ban még szovjeteknek hívta az oroszokat, fő a folytonosság, ugye Bencsik uram?