„Köszönjük,
Publicisztika
Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Valami honpolgár – Józsa Márta jegyzete

Valaki érdeklődött aziránt, hogy akkor most lesz-e választási vita a királyi tévében, vagy ha nem, akkor miért nem. A miértet hagyjuk, a királyi meg csak szleng, ennyit megengedhetek magamnak. És azt a nyilvánvalóan nem neki címzett, ám trehányság miatt az ő postaládájában kikötött választ kapta, miszerint "Nem tudom, hogy ő ki, gondolom vmi honpolgár. Nem válaszolunk neki." És jól van ez így.

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Menni, vagy nem menni – Szénási Sándor jegyzete

Négy témában, tízféle mondandóra, olyan körülmények között, amelyeket Magyar joggal jellemez azzal, hogy tömegbázissal, és nulla támogatással rendelkező pártokat zárna össze a köztévé egy gettóba, hogy – ezek már nem az ő szavai -  lihegve az indulattól és a levegő, meg az időhiánytól, falják fel egymást.

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Zarándokvonat - Józsa Márta jegyzete

"Hogy azok a középiskolások, akiket megfosztottak oktatóiktól a belügybe vezényelt politikai komisszárok, mégiscsak fel tudják tenni egy könnyes dalban a kérdést, miszerint valaki mondja meg, hogy milyen élet, és azt is, hogy miért ilyen."

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete

A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.

Kardos András: Követeljük a cenzúra – bevezetését!

14/03/2023 18:30

| Szerző: Kardos András

Demeter Szilárd a forradalom nemzeti ünnepének előestéjén új dimenzióba helyezte saját hűségét ’48 eszméihez.

Történt, hogy egy nemzetközi könyvvásáron a magyar pavilonban kiállították a Meseország mindenkié című mesekönyvet, tudják ez az a mű, amelyet a magyar kultúra éber őre, Dúró Dóra ledarált, ugyanis, mint azt most Demeter főmegbízott kifejti, a könyv szerintük a „genderpropaganda” terméke, és mint ilyen ledarálandó. Plusz még kiderült, hogy egy Demeter által kinevezett fordítói kollégium pénzt szavazott meg a könyv fordítására.

Mindez a rémtörténet arra indította Demeter Szilárdot, a ’48-as forradalom autentikus örökösét, hogy az ünnep előestéjén egyfelől feloszlassa a Kuratóriumot. Másfelől pedig, de ez olyan szép, hogy idézem őt magát:

 „A Petőfi Kulturális Ügynökség a nemzetközi könyvvásárokon a magyar kiadók számára csupán lehetőséget biztosít a bemutatkozásra és tárgyalások lefolytatására. Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra.” (Írta a Mandinernek - ahogy arról beszámolt a Klubrádió is.)

Namármost. Demeter a forradalom lángjának éber őre, abbeli aggodalmában, hogy a magyar alkotmányosságot néki kell védenie, nem beszélve annak szelleméről, amit dettó, és még továbbá a „genderpropaganda” elleni forradalmi küzdelem hevében ezentúl előzetesen bekéri a kiadóktól a nemzetközi könyvfesztiválokra kivinni szándékozott műveket „alkotmányossági vizsgálatra.”

Akkor most tegyük tisztába. A Petőfi Irodalmi Ügynökség (sic!) főnöke vagy elnöke, most tessék figyelni: be akarja vezetni a cenzúrát magyarhonban.

Lássuk be: ez nem semmi, különösen a 12 pont árnyékában. Még továbbá, hogy csavarjon is egyet az ügyön, közli, hogy ő nem akar cenzúrát, csak a gyerekeit védi:

„A magam részéről a továbbiakban sem szeretnék cenzúrát – de gyakorló apaként gyermekeink védelmét mindennél fontosabbnak tartom.”

Lássuk be, így azért mindjárt más. Felszámolok egy kuratóriumot mert „hibás” döntést hozott, bekéretem a könyveket előzetes „alkotmányossági vizsgálatra”, mert mindennél fontosabb az alaptörvényi szellem és gyermekeink védelme.

Akkor szögezzük le: Csakis egy diktatúra vezethet be cenzúrát, a szólás és a kultúra szabadságát védő demokrácia soha. Még a létezett szocializmusban is hiába követelte, persze iróniából, Eörsi István a cenzúra bevezetését, ott is csak a delfinológia működött, vagyis sunyiban húzták meg a műveket, Cenzúra Hivatalt nem mertek formálisan bevezetni.

Na de majd most. Mire való a forradalom ünnepe? Hát arra, hogy a hatalom ellenforradalmi pontokat valósítson meg. Mielőtt még a további 11 „ellenforradalmi pontot” kitalálnám, szeretnék néhány megjegyzést fűzni Demeter úr mesekönyv elleni döntéseihez:

  • Végignéztem az Alaptörvényt, hogy vajon mire gondolhatott a Főcenzor. És arra jutottam, hogy ő az emberi méltóság védelmét keresi, nos ez valóban benne van az Alaptörvényben, a probléma csak az, hogy a Meseország mindenkié éppen hogy védi és nem támadja az emberi méltóságot. Idézem a kötet bevezetőjét: „Ez a mesegyűjtemény azért született meg, mert úgy gondoljuk, a mese akkor marad életben, ha minél többen használják. A Labrisz Egyesület arra kérte a kötetben szereplő szerzőket, hogy meséljenek el újra egy számukra fontos, klasszikus történetet a saját nézőpontjukból. Engedjék érvényesülni benne a mai kor tapasztalatait, és bátran válasszanak olyan hőst, akivel a kevesek, a marginalizált helyzetben élők különösen tudnak azonosulni anélkül, hogy a szöveg didaktikus lenne.” Ha ez nem éppen az emberi méltóság védelme, akkor mi az? Hiszen pont a „marginalizált helyzetben” lévő embertársainknak szeretnének segíteni a könyvvel. Védik és nem támadják az emberi méltóságot. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha egy szülő úgy érzi, hogy korai még a gyermekének mondjuk leszbikus szerelemről hallani mesét, akkor persze nem kell neki ilyet felolvasni, de egyrészt ez legyen a szülők és a nevelők kompetenciája, másrészt a mindenkori hatalomnak semmi dolga a mesekönyvekkel. A „gyerekeink védelmét”, amit annyit hangsúlyoz a kormány, nem akkor látja el egy társadalom, ha diktatórikus eszközökkel „védi meg az állampolgárokat”, hanem ha a szabad emberi közösség, így a szülők, a tanárok közössége dönt olyan kérdésben, hogy mit olvas a gyereknek vagy mit tanít meg és hogyan.
  • Szorosan idetartozik az az elképesztő nyelvi manipuláció, ami a „gender” szó használata körül nálunk zajlik: „a Meseország mindenkié genderpropaganda-mű.” -írja Demeter Szilárd. Ennek a kijelentésnek az ég egy adta világán semmi értelme, leszámítva azt a kormányzati kampánynyelvet, mely a „gender” szóhoz valami gyerekellenes, abnormális jelentéstartományt rendel, csakis azért, hogy hergelje a híveket. Nos, lehet gyűlölködni, lehet összevissza beszélni, lehet a gender szakokat betiltani, de ettől még a diktatúra az diktatúra marad: szándékosan manipulál a „gender” szóval, összemos benne mindent, ami az ő állítólagos „keresztény” ideológiáját „veszélyeztetné”, csak éppen a posztorwelli kísérlet, bár rengeteg kárt okoz, hosszú távon érvénytelen: ki fog derülni, hogy sem Nyugaton, sem sehol, a gender nem őrület, nem propaganda, hanem tetszik vagy sem tudomány, mely a társadalmi és nemi szerepek összefüggéseit, a társadalmi és a nemi szerepek identitásproblémáit kutatja, és, szemben Demeter és hatalmi kollegái tudatlanságával, a gender senki ellen nem lép fel, nem kérdőjelezi meg a heteroszexuális kapcsolaton alapuló életmódokat, viszont igenis védi az elnyomott, „abnormálisnak” titulált eltérő, marginális életmódok egyenjogúságát. Vagyis: az emberi méltóságért és a gyerekeink védelméért létezik, és nem ellenükben.

Az emberi méltóság ellen az vét, aki a forradalom ünnepének előestéjén a cenzúra bevezetésével fenyeget és adminisztratív döntéseket, tiltásokat hajt végre színtiszta hatalmi érdekeket szolgálva.