
Arató András: Na, PIM neki! Vagyis PZT meg TTT
Egységes lesz a honi kultúra képe, szilárdan nemzeti. A demeteri kéz mutató ujja irányt ad a coca-cola mámortól fertőzött egykori Ifjúsági Park helyenként nyakkendőt sem viselő, liberális eszmékkel megfertőzött néhai közönségének. (Ma ugyanott évet értékel a nemzet krémje). Mert ha nem lépünk fel időben, ezek a fiatalok elébb csak rollingstones-osan rángatóznak, később partinagyot olvasnak, és alföldy színházakba járnak.

Kukorelly Endre: A-nak B-től
"Az ironikus attitűd és mosolygás csak a reflektálatlanul gyűlölködőkre vonatkozik. Mindenen nem mosolygok: ha reflektált gyűlölködés tapasztalok, lefagy rólam. Baszottul nem nézek távolba elnézően, semmi geciséget nem nézek el."Kukorelly Endre válasza Kardos András "Kerteljük műveinket"? című publicisztikájára.

Gábor György: Ősmagyar mitológia
Balgák a fideszes alapítványok átváltozó művészei. Elhiszik, hogy kinevezésük örök életet biztosít számukra.

Kardos András: Kertész Imre szörnyűséges jegyzete
Ordas hazugság, hogy a Demokratikus Ellenzék a szocialista rendszer része volt.

Arató András: Antirasszista díjam margójára
Nem vitatom az érdemeimet, de mégis, hogyan kerülök én ebbe a helyzetbe, mit követtem el?

Vásárhelyi Mária: Boldogság, gyere haza!
Hogyan is lehetne boldog a többség egy olyan országban, amely folyamatosan a kormány által szított félelemben él, ahol lassan egy évtizede veszélyhelyzetet imitál a hatalom. Ahol a társadalomi csoportok tagjai között a legerősebb kohéziós erő a többi társadalmi csoport iránti gyűlölet.

Kardos András: A "hit" átváltozó művésze és talpnyalonca
Bencsik diktatúraszolgáló egyed kétségkívül magyar ember, ezért nagyon megnyugtató, hogy ugyan jó mélyen eldugva, de benne is lakozik egy darab Petőfi. El sem merem képzelni, hogy ez az ember még mely diktátorok igazhitű talpnyalonca lenne, ha netán mégsem lakoznék benne az az icipici Petőfi.
Kardos András: Követeljük a cenzúra – bevezetését!
14/03/2023 18:30
| Szerző: Kardos András
Demeter Szilárd a forradalom nemzeti ünnepének előestéjén új dimenzióba helyezte saját hűségét ’48 eszméihez.
Történt, hogy egy nemzetközi könyvvásáron a magyar pavilonban kiállították a Meseország mindenkié című mesekönyvet, tudják ez az a mű, amelyet a magyar kultúra éber őre, Dúró Dóra ledarált, ugyanis, mint azt most Demeter főmegbízott kifejti, a könyv szerintük a „genderpropaganda” terméke, és mint ilyen ledarálandó. Plusz még kiderült, hogy egy Demeter által kinevezett fordítói kollégium pénzt szavazott meg a könyv fordítására.
Mindez a rémtörténet arra indította Demeter Szilárdot, a ’48-as forradalom autentikus örökösét, hogy az ünnep előestéjén egyfelől feloszlassa a Kuratóriumot. Másfelől pedig, de ez olyan szép, hogy idézem őt magát:
„A Petőfi Kulturális Ügynökség a nemzetközi könyvvásárokon a magyar kiadók számára csupán lehetőséget biztosít a bemutatkozásra és tárgyalások lefolytatására. Eddig minden kiadó maga döntötte el, hogy milyen könyveket tesz ki az ablakba. Ezután előzetesen bekérjük a kiadványok listáját alkotmányossági vizsgálatra.” (Írta a Mandinernek - ahogy arról beszámolt a Klubrádió is.)
Namármost. Demeter a forradalom lángjának éber őre, abbeli aggodalmában, hogy a magyar alkotmányosságot néki kell védenie, nem beszélve annak szelleméről, amit dettó, és még továbbá a „genderpropaganda” elleni forradalmi küzdelem hevében ezentúl előzetesen bekéri a kiadóktól a nemzetközi könyvfesztiválokra kivinni szándékozott műveket „alkotmányossági vizsgálatra.”
Akkor most tegyük tisztába. A Petőfi Irodalmi Ügynökség (sic!) főnöke vagy elnöke, most tessék figyelni: be akarja vezetni a cenzúrát magyarhonban.
Lássuk be: ez nem semmi, különösen a 12 pont árnyékában. Még továbbá, hogy csavarjon is egyet az ügyön, közli, hogy ő nem akar cenzúrát, csak a gyerekeit védi:
„A magam részéről a továbbiakban sem szeretnék cenzúrát – de gyakorló apaként gyermekeink védelmét mindennél fontosabbnak tartom.”
Lássuk be, így azért mindjárt más. Felszámolok egy kuratóriumot mert „hibás” döntést hozott, bekéretem a könyveket előzetes „alkotmányossági vizsgálatra”, mert mindennél fontosabb az alaptörvényi szellem és gyermekeink védelme.
Akkor szögezzük le: Csakis egy diktatúra vezethet be cenzúrát, a szólás és a kultúra szabadságát védő demokrácia soha. Még a létezett szocializmusban is hiába követelte, persze iróniából, Eörsi István a cenzúra bevezetését, ott is csak a delfinológia működött, vagyis sunyiban húzták meg a műveket, Cenzúra Hivatalt nem mertek formálisan bevezetni.
Na de majd most. Mire való a forradalom ünnepe? Hát arra, hogy a hatalom ellenforradalmi pontokat valósítson meg. Mielőtt még a további 11 „ellenforradalmi pontot” kitalálnám, szeretnék néhány megjegyzést fűzni Demeter úr mesekönyv elleni döntéseihez:
- Végignéztem az Alaptörvényt, hogy vajon mire gondolhatott a Főcenzor. És arra jutottam, hogy ő az emberi méltóság védelmét keresi, nos ez valóban benne van az Alaptörvényben, a probléma csak az, hogy a Meseország mindenkié éppen hogy védi és nem támadja az emberi méltóságot. Idézem a kötet bevezetőjét: „Ez a mesegyűjtemény azért született meg, mert úgy gondoljuk, a mese akkor marad életben, ha minél többen használják. A Labrisz Egyesület arra kérte a kötetben szereplő szerzőket, hogy meséljenek el újra egy számukra fontos, klasszikus történetet a saját nézőpontjukból. Engedjék érvényesülni benne a mai kor tapasztalatait, és bátran válasszanak olyan hőst, akivel a kevesek, a marginalizált helyzetben élők különösen tudnak azonosulni anélkül, hogy a szöveg didaktikus lenne.” Ha ez nem éppen az emberi méltóság védelme, akkor mi az? Hiszen pont a „marginalizált helyzetben” lévő embertársainknak szeretnének segíteni a könyvvel. Védik és nem támadják az emberi méltóságot. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha egy szülő úgy érzi, hogy korai még a gyermekének mondjuk leszbikus szerelemről hallani mesét, akkor persze nem kell neki ilyet felolvasni, de egyrészt ez legyen a szülők és a nevelők kompetenciája, másrészt a mindenkori hatalomnak semmi dolga a mesekönyvekkel. A „gyerekeink védelmét”, amit annyit hangsúlyoz a kormány, nem akkor látja el egy társadalom, ha diktatórikus eszközökkel „védi meg az állampolgárokat”, hanem ha a szabad emberi közösség, így a szülők, a tanárok közössége dönt olyan kérdésben, hogy mit olvas a gyereknek vagy mit tanít meg és hogyan.
- Szorosan idetartozik az az elképesztő nyelvi manipuláció, ami a „gender” szó használata körül nálunk zajlik: „a Meseország mindenkié genderpropaganda-mű.” -írja Demeter Szilárd. Ennek a kijelentésnek az ég egy adta világán semmi értelme, leszámítva azt a kormányzati kampánynyelvet, mely a „gender” szóhoz valami gyerekellenes, abnormális jelentéstartományt rendel, csakis azért, hogy hergelje a híveket. Nos, lehet gyűlölködni, lehet összevissza beszélni, lehet a gender szakokat betiltani, de ettől még a diktatúra az diktatúra marad: szándékosan manipulál a „gender” szóval, összemos benne mindent, ami az ő állítólagos „keresztény” ideológiáját „veszélyeztetné”, csak éppen a posztorwelli kísérlet, bár rengeteg kárt okoz, hosszú távon érvénytelen: ki fog derülni, hogy sem Nyugaton, sem sehol, a gender nem őrület, nem propaganda, hanem tetszik vagy sem tudomány, mely a társadalmi és nemi szerepek összefüggéseit, a társadalmi és a nemi szerepek identitásproblémáit kutatja, és, szemben Demeter és hatalmi kollegái tudatlanságával, a gender senki ellen nem lép fel, nem kérdőjelezi meg a heteroszexuális kapcsolaton alapuló életmódokat, viszont igenis védi az elnyomott, „abnormálisnak” titulált eltérő, marginális életmódok egyenjogúságát. Vagyis: az emberi méltóságért és a gyerekeink védelméért létezik, és nem ellenükben.
Az emberi méltóság ellen az vét, aki a forradalom ünnepének előestéjén a cenzúra bevezetésével fenyeget és adminisztratív döntéseket, tiltásokat hajt végre színtiszta hatalmi érdekeket szolgálva.