Kardos András: A maffiaállam mint összeszerelőüzem

Sok éve olvasom és hallgatom a politológusokat beszélni arról, hogy miként lehet megnevezni Orbán rendszerét. Nem fogom újrakezdeni, hogy mekkora döbbenettel olvasgatom a „hibrid rendszer”, „választási autokrácia”, „vezérdemokrácia”, „illiberális demokrácia” és még ki tudja mennyi egyszerre frappánsnak és tudományosnak  szánt leírásokat. Sokszor volt az az érzésem, mintha egy macskát „nem ugató kutyaként”, vagy „nem repülő sasmadárként” írnának le, esetleg „szárazföldi pontynak.” Ezek mind roppant szellemes marhaságok, de hogy a macskaság lényegének leírásához semmi közük, az biztos. És nem is a téves rendszermeghatározás bosszant, hanem egyfelől az a hallatlan „tudományos öntudat”, amivel ezeket a kategóriákat bevetik, mintha az igazság mellett szóló „érv” lenne, hogy az adott terminust 324 amerikai egyetemen használják és 876 nemzetközileg jegyzett folyóiratban is megjelent. Ez már bosszant kicsit, mert a tudománynak és a tudományos igazságnak valami olyan kifacsarása ez, ami a valóság leírása helyett kollegák leírásaival legitimálná a valóság leírásának hiányát.

De ennél is sokkal jobban zavar, hogy ezek a leírások rendre szalonképessé, legitim rendszerré varázsolják Orbán rendszerét, és a „tudomány” magasztos eszközeivel játszanak alá, akár akaratlanul is, a diktatúra elfogadtatásának. Ez bizony nagyon sok kárt okoz a fejekben, még 13 évvel a diktatúra fellépése után is.

Mint az talán tudható, a számomra egyedül releváns leírása ennek a diktatúrának Magyar Bálint maffiaállam fogalma, amelyet már jó néhány könyvben megírt, részben Madlovics Bálinttal együtt. És ahelyett, hogy a politológia, a szociológia, és ki tudja még hány diszciplína használná a maffiaállam fogalmát, mint a rendszer központi elemének megragadását, a kategória és a leírás nemzetközi sikerei ellenére a hazai értelmezők fanyalognak, vagy legalábbis nem tették központi helyre Magyarék leírását.

Pedig most nem is ezen szeretnék keseregni, ezt csupán a szűnni nem akaró döbbenetem okán jegyzem meg, meg azért is, mert Magyarék legújabb tanulmányában ismét felkínálják a lehetőséget arra, hogy az Orbán-rendszert és annak gyalázatait érteni akarók újabb mankókat kapjanak ehhez. Lássuk a definíciót, és majd utána annak következményét, ha ezt sem fogadják el a mainstream tudósok.

 

Narancs polip

 

„Egy bűnszervezetnek, legyen bár magán- vagy állami, két alapvető funkciója van. Először is igyekszik vagyont felhalmozni tagjai számára, amihez pénzforrásra és a pénz tisztára mosására van szüksége. Másodszor, biztosítania kell tagjainak büntethetetlenségét, hatástalanítva a kontrollmechanizmusokat, így a bűnüldözést és a büntetőeljárásokat, amelyek akadályozhatják a felhalmozott vagyon elköltését.” (444.hu)

Ez a leírás a maffiaállam működési modellje, melyből megérthető Orbán stratégiája és taktikája, „pávatánca”, meg a diktatúra egész működési rendje. Példának okáért ebből érthető meg a háborúhoz való elképesztő viszonya a kormánynak, ebből érthető meg az új „iparpolitika”, az akkumulátorgyárak erőszakos elterjesztése, ebből az EU-ban való kintlét-bentlét kettős nyelve, ebből a szövetségeseink ellenségként való pertraktálása, ebből az Európai Ügyészség elutasítása, ebből, hogy ha úgy adódik Orbán inkább lemond az EU-pénzek jelentős részéről, ebből a szaporodó, elviselhetetlen színvonalú „történelmi filmek” a magyarság hőskorszakairól, ebből a ősmagyarságkutatás onkológus vezette sikerhajhászása, egyszóval:

a maffiaállam fenntartása és a hatalom végtelenített meghosszabbításának szükséglete mozgatja a rendszert, ezért a minden ideológiai- és „szellemi hadjárat” a liberálisok, a genderben gondolkodók, a mindenféle szakmák és kisebbségek a mindenféle értelmiségi függetlenséget nyújtó intézmények ellehetetlenítése. Nem folytatom.

Most egyetlen, tőlem távol álló következményről beszélnék, mielőtt beleszédülünk abba a tévhitbe is, hogy itt valamilyen „szakpolitikai” vízió vezérelné a kormányt. Arról beszélek, hogy az oktatás szétverésétől, az egyetemek lezüllesztésén át, az akkumulátor ágazat felfuttatása semmi mást nem szolgál, mint a dolgozó magyarok örök kiskorúságban tartását, azaz: szimbolikusan nézve a mesterséges intelligencia és a klímakatasztrófa árnyékában hazánk összeszerelőüzemmé válik a multinacionális globalizáció világában.

És kedves hibridelmélet hívők, vagy azon kritikusok, akik azt képzelik, hogy itt immanens szakpolitikák versengéséről van szó, hogy Orbánt csak „meg kell győzni” arról, hogy a világ technológiailag, mesterséges intelligenciában, és más hasonló csekélységekben rég fényévekre van tőlünk, a feladat tehát az, hogy váltsunk, hát azok ismét tévednek: a maffiaállamot a legkevésbé sem érdekli, hogy miként modernizálható ez az ország. Sőt: pont a kiskorúsítás érdekli, mert kontroll hiányában a hatalom és a korrupció vég nélküli fenntartása kényelmesen üzemel.

Természetesen minden hozzáértő tudja, hogy Magyarországnak víz és megfelelő környezet hiányában akkumulátor nagyhatalommá válni az ég egy adta világán semmi értelme, viszont drága, káros a környezetre és még valami: szimbolikusan igen „szépen” mutatja a maffiaállam „modernizációs” szükségletét: az pont jó, ha mi mint összeszerelő üzem szolgáljuk a kínai, az orosz, az akármilyen terjeszkedő tőkét, a láthatatlan projektek gazdagítják a klientúrát, és évtizedekre kiskorúságban tartják a népet.