Krekó Péter: Aggasztó, hogy bármilyen állítás mögé építhető társadalmi többség

Évek óta érzékelhető, hogy Magyarország mellett más országokban is visszafejlődik a demokrácia, de kérdés, hogy milyen fogalmakkal tudjuk jól leírni ezeket a folyamatokat. A politikatudomány számos fogalommal próbálja leírni azokat a kortárs változásokat, amelyek a demokratikus berendezkedés gyengüléséhez vezetnek a világban. Nem lehet egy az egyben összevetni a Brazíliában, az USA-ban, vagy az itthon látható tendenciákat, így nem is érdemes egyetlen meghatározással próbálkozni – mondta Krekó Péter az Esti Gyorsban. Ugyanakkor úgy látja, az információs autokrácia kifejezés adja az egyik leghasznosabb értelmezési keretet, különösen Magyarország esetében.

„Hazánk bizonyos szempontból trendteremtő” a demokráciát gyengítő rendszerek között abban a tendenciában, hogy „az állam már nem nyílt elnyomással, hanem az információ manipulációjával és a közvélemény befolyásolásával tudja fenntartani és reprodukálni a saját politikai hatalmát” – értékelt Krekó. Az új típusú autoriter vezetők elsődleges törekvése a média elfoglalása, a szakirodalom „spin diktátorokként” is hivatkozik rájuk, utalva a spin doktorokra, akiknek az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb szerep jutott a politikai kommunikációban, az eseményeknek a mindenkori kliens számára kedvező interpretálásában.

Ezeknek a rendszereknek nincs szükségük arra, hogy újságírókat börtönözzenek be vagy tüntetéseket verjenek szét. Ha kellően mélyen sikerül befolyásolni a közvéleményt, például az állami intézményrendszeren keresztül, akkor nem is nagyon lesznek emberek az utcán. Az autoriter berendezkedésű államok egyre kevésbé alkalmaznak nyílt erőszakot.

Korunkban a demokrácia norma, így az autoriter rendszerek is álruhába bújnak, szemléletes példa erre, hogy még Észak-Koreában is tartanak választásokat. Az új típusú vezetők mögött ráadásul legtöbbször van valós legitimáció, első alkalommal legalább demokratikus úton választják meg őket.

Természetes, hogy az információs manipulációt sem ismerik be, hiszen könnyen állítható, hogy „mindenki onnan tájékozódik, ahonnan akar”, amivel felületes szemlélőként nehéz is lenne vitatkozni. Ma nyilvánvalóan más a tömegkommunikációs környezet, mint a 20. századi „totaliter rezsimek” ideje alatt volt, sokkal könnyebben juthatunk sokkal többféle forrásból származó információhoz.

Ennek ellenére egy friss felmérésből kiderült például, hogy a Fidesz-szavazók 50 százaléka nem tudja, hogy a Fidesz-kormány az EU-ban megszavazta az Oroszországgal szembeni szankciókat. Krekó a Political Capital korábbi kutatásai és más, nemzetközi vizsgálatok alapján úgy véli, nincs olyan állítás, ami mögé ne lehetne meghatározó társadalmi többséget építeni. Ha nem működik megfelelően fragmentált médiakörnyezet, amelyben a választók napi szinten találkozhatnak a sajátjuknak ellentmondó értelmezésekkel – ami a demokrácia lényegi eleme lenne – akkor könnyedén befolyásolhatóvá, még a mindenféle valóságalapot nélkülöző összeesküvés-elméletekre is nyitottá válnak – magyarázta a kutató.

Nincs szükség tehát a cenzúrára és az információ teljes kontrolljára építő náci Németország vagy a sztálini Szovjetunió nyilvánosság-struktúrájára ahhoz, hogy a közvéleményt erősen egy irányba lehessen formálni. „Azzal az illúzióval pedig le kell számolni, hogy a mai kor embere máshogy gondolkodik, mint a tegnapé. Az emberi pszichológia ugyanolyan maradt.” Így a manipulált információs közegre sem fogunk másképp reagálni – hangsúlyozta.

Amiben viszont változást érzékelnek a kutatók a hétköznapi embereket vizsgálva, az a törzsi gondolkodás erősödése. A tribalizmus már nem rokoni vagy etnikai alapon jelentkezik, mint az ősi társadalmak strukturálódásánál, hanem politikai alapú – magyarázta a szociálpszichológus. A törzsies gondolkodásban a másik törzs, vagyis az ellenoldalon lévő politikai tábor hatalomra jutása életveszélyes fenyegetésnek érződik, így a legfőbb cél a másik fél ellehetetlenítése.

A Magyarországon tapasztalható korrupció egy elkötelezett kormánypárti szavazó számára tűnhet elfogadható, sőt akár kívánatos jelenségnek is, amennyiben abból a keretrendszerből közelít, hogy a nemzeti szuverenitás erősítése a cél a „globalista elitekkel” szemben. Így logikusnak, sőt morálisan támogathatónak tűnhet az az elképzelés, hogy a közbeszerzése forrásokból a hazai tőkésosztálynak kell részesülnie. Hiszen „egy törzsi háborúban semmilyen eszközt, semmilyen erőforrást nem szabad az ellenség kezére juttatni, mert az felérhet az öngyilkossággal” – fogalmazott Krekó.

A tribalista gondolkodás veszélye, hogy a fenyegetettségérzés és a másik tábor legyőzése, mint legfőbb megjelölt cél, egyrészt önmagában tagadja a pluralizmust, ami a demokrácia egyik alapeszméje, másrészt könnyedén legitimálhatja a demokratikus kontrollt biztosító intézményrendszer gyengítését.

Emellett aggasztó, hogy az erősen polarizálódótt társadalmakban egyre inkább leépülnek az ellentétes politikai oldalon álló állampolgárok közötti személyes kapcsolatok és így az érdemi kommunikáció is. Törökországban például az elkötelezett választók több mint kétharmada elképzelhetetlennek tartja, hogy az ellentétes politikai oldalra szavazó párt válasszon magának. Magyarországon szerencsére még nem tartunk itt – mondta Krekó Péter. Viszont a hazai kutatások azt mutatják, hogy 2018-hoz képest idénre inkább az ellenzéki oldalon erősödött a törzsi gondolkodás, igaz, a kormányoldalon korábban is erős volt. Látni kell, hogy a megosztottság nem tud egyoldalúan jelentkezni egyetlen politikai rendszerben sem, az álhírek és a dezinformációk is mindkét oldalon terjednek és párhuzamos univerzumokat alkotnak.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.