Kardos András: Az őrület embertelensége

Ha ilyesmire ébred az ember, ráadásul mindjárt két ilyen őrülettel találkozik, akkor jobb, ha az első kávéja mindjárt három lesz. Az egyik hírt még ép ésszel és egy kávéval túléltem, hogy ugyanis Kásler Miklós onkológus exmindenségügyi miniszter mostantól a Magyarságkutató Intézet főigazgatója lesz. Én már semmin se csodálkozom, mért pont ott ne lenne főigazgató a mindenség egyik polihisztora. (Mondjuk Palkovics vagy Pintér Sándor se piskóta mindenségügyben.)

Egy kávé, túléltem. Hanem de aztán. Ezt tessék olvasni:

„Kósa Lajos szerint, ha Oroszország elveszíti a háborút, akkor atomháború lesz, akkor pedig nem nyer senki, sőt, mindenki veszít. De ha Ukrajna veszít, akkor

„teljesen nyilvánvaló, hogy Ukrajnából marad valami. Tehát az egy óriási ország, az oroszoknak meghaladja az integráció a képességét. Itt is lesz valami modus vivendi (ellentétes érdekeltségű társadalmi csoportok kompromisszumos együttélése). Az ukránok nem párolognak el, nem mennek el az utolsó szálig. És egyébként az ukránok hallatlan nehéz helyzeteket éltek már túl, lásd holodomor. Akkor egyébként sokkal többen haltak meg (...) az ukránok közül, mint itt a háborúban az emberveszteség. És túlélték. Tehát magyarul Ukrajna is lesz, ukránok lesznek. Jobb lenne már most azzal szembesülni, hogy oroszok is lesznek, ukránok is lesznek, próbáljunk meg valamit összehozni, hogy egyáltalán minél kevesebb kár legyen.”

A harmadik kávé után már azt kell mondanom, hogy Kósa szövege nem egy egyszerűen az őrület nyelve, azt már megszoktam a Hír TV felől, hanem, és ezt humanizmusom teljes bevetésével mondom: Kósa olyan szörnyűségeket mond, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy a gonoszságot az őrülettel a nyelv feletti teljes kontrollvesztés állapotában delirálta.

Nézzük akkor, bár ne kéne: Az oroszok nem veszthetnek, mert akkor atomháború lesz. Ezt most nem vitatnám meg, nem értek vele egyet, de legalább értem a mondatot.

Hanem aztán, negyedik kávéra: ha az ukránok veszítenek, akkor is „marad belőlük valami”. Tessék?!

Itt már véget ért a normalitás. Még akkor is, ha nehezen bár, de kiderül, hogy Kósa Ukrajna területére gondol, talán. Értik, marad valami belőle, nem kell izgulni. Őrület és gonoszság elegye.

Fokozzuk: az ukránok edzett népek, sok mindent kibírtak, például a holodomort, azaz az éhínséget is túlhalta néhány millió ember. Ez már nem az ország területe, itt már emberekről beszél. Nem kell izgulni, mondja, a mostani háborúban kevesebben halnak meg, mint a holodomor alatt, és az ukrán kemény népség, azt is kibírta.

Na, itt már eldobtam a kávéscsészét. Ez maga a téboly, méghozzá egy kontrollját vesztett gonosz nyelv őrülete.

De Kósa még tovább fokozza: nyugi emberek, az ukránok a saját halálukat is túlélik. Tehát: Ukrajna veszít, Oroszország nyer, ukránok túlélnek, mi meg „próbálunk meg összehozni valamit.” Hogy kevesebb legyen a kár.

Értik: Az oroszok elfoglalják Ukrajna egy részét, no nem az egészet, azt nem bírnák „integrálni”, nyugtat meg, de ha mondjuk fél Ukrajna Putyiné lesz, akkor mi csináljunk valami kármentést.

Hát az elmúlt 13 évben sok szörnyűséget olvastam már a Fidesz különböző akárkijeitől. De, amit Kósa most produkált, az a kontrollveszett embertelen őrület olyan foka, amit normális ember nem is kommentál.

Vagyis: két következmény adódik mindebből:

Én nem vagyok normális.

Je suis ukrainien.