Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
A "Szia, Bálint"-korszak vége – Selmeci János jegyzete
Nem voltam még nem Orbán-rendszerben újságíró, de a feladat talán nem változott olyan sokat. A lelkesedés magánügy, a kritika, a kétkedés és a valóság feltárása viszont kötelesség.
Metszőolló és vadhajtások - Hardy Mihály jegyzete
Tartok tőle, hogy a dossziék egyszerre lesznek hatalmasak és hiányosak – az Orbán-diktatúra összes hagyományát követve.
After – Szénási Sándor jegyzete
O.V. reméli, hogy a politikai halál után is van politikai élet. Hogy a Vadhajtások portál neki igeforrás, azon még a saját körei is meghőköltek egy kicsit, megértvén, hogy a főnökük valamikor menet közben benácult. Én ezen olyan nagyon nem csodálkozom, bár biztosan akad, aki azt várta, hogy egy erőszakos, bántalmazó, mindenkibe belerúgó hatalomgyakorlás és annak csődje után középre áll majd, de nem.
A Karmelita varázstalanítása – Kárpáti Iván jegyzete
Az akció rituális volt, jól megtervezett. Magyar szobáról szobára varázstalanította az egykori főhadiszállást. Deszakralizált, mondhatnók. A "minisztériumok éjszakája", ahogy elnevezte az akciót, Rogán egykori birodalmában folytatódott a szomszéd épületben. Összefoglalom: egy ötcsillagos szállodát képzeljenek el, a világ egyik legszebb panorámájával, még a menzáról is.
Kardos András: Lét és írás
5/03/2023 18:58
| Szerző: Kardos András
Lehet, hogy senki nem hiszi el, de ennek az írásnak a címe Kertész Imrétől származik.
Olvasom, hogy Kertész Imrének, a Nobel-díjas magyar írónak megjelent németül egy könyve Heimweh nach dem Tod címmel. Ez eddig örvendetes esemény, hiszen a Sorstalanság írója egyrészt nem kis mértékben regénye német kiadásának köszönhette a nagy kitüntetést, másrészt Kertész Imre sokat él Berlinben, harmadrészt bizonyos hagyatéki jogai is ott vannak, negyedrészt sokat fordított németből.
Ez tehát örvendetes esemény is lehetne, meg természetes is. Csakhogy: a mostani kötete a magyar nyelven íródott „Vázlatok” nevű mappából válogat (és részben az író 1962-es Naplóját közli, amelynek szintén magyar az eredeti nyelve), és ebben a válogatásban az írónak a Sorstalanságot megelőző, az írás és a gyötrődés folyamatát rögzítő feljegyzései vannak. Ezek magyar nyelven eddig nem jelentek meg.
Itt már kezdi érezni az olvasó, hogy valami abszurd szituációba tévedt. Akkor fokozzuk. Az ÉS cikkéből megtudtam, hogy nem csupán a „Vázlatok” eredeti nyelve magyar, és a bonyolult Kertész pályaív alapvető dokumentuma, mely sokban módosítja mondjuk a Gályanapló, vagy a K-dosszié interpretációit Kertész pályájáról, annak kacskaringóiról, hanem a budapesti Kertész Intézetben található egy állítólag több száz oldalas Kertész által összeállított szöveg saját írói-filozófiai dilemmáiról. A Lét és írás, ha jól látom egyáltalán nem jelent még meg sehol, semmilyen nyelven.
Egyáltalán nem akarok belebonyolódni Kertész Imre kusza és nagy kanyarokat vevő pályájának az értékelésébe. Most nem. Abba se, hogy milyen jogi bonyodalmak vannak a hagyaték körül, mely részben Berlinben van, részben, ha jól értem, akkor a Terror Háza múzeum hatókörében lévő Kertész Intézetben Budapesten. Ugyan már ebben is vannak számomra szürreális mozzanatok, ahogy voltak Kertész Nobel-díj utáni megnyilvánulásaiban is. De még csak erről sem beszélek most.
Hanem.
Hanem arról, hogy az egyetlen magyar Nobel-díjas író, szemmel láthatóan alapvető fontosságú szövegei nincsenek meg magyarul, arról, hogy Kertész, akármilyen okokból is, de a jog és a politika martalékává vált, bár úgy tűnik ebben neki is volt némi szerepe. De akárhogy is: Kertész Imre minden kiadható szövegének meg kell jelennie magyarul, és ennek nem lehetnek semmiféle politikai vagy jogi akadálya, vagy amennyiben van, azt azonmód el kell hárítani.
Ugyan számomra szürreális volt egy politikailag nyilvánvalóan a kormányhoz húzó intézményrendszerbe betagozni Kertész hagyatékának szemmel láthatóan nem lényegtelen részeit, de ad abszurdum még az is előfordulhatna, hogy a Kertész Intézet, megoldva a jogi és minden egyéb problémát, sorban adja ki Kertész kéziratos hagyatékát, naplóit, bármit. De az, hogy eredetileg magyar nyelvű kéziratok német fordításban látnak napvilágot először ez tényleg abszurdum.
Mondom mindezt úgy, hogy közben Clara Royer jóvoltából látom, hogy Berlinben mennyi fontos német nyelvű jegyzete, dokumentuma, cetlije van Kertész Imrének. A végső kocsmában, sőt a Trivilalitások kertje című, 2003 és 2009 között írott naplójában írja a következőt:
„Elhelyez Mahler és a dodekafon világában, és a német regény eredetéhez köti a gyökereket, Goethe Wilhelm Meisteréhez. Igen, de hallgat róla, hogy antinyelven megírt művemet melyik kultúra, melyik nyelv fogja megőrizni?” Nagyon sok itt a zavar a magyar kultúrából Kertész által érzett kitagadottságtól, egészen az elfogadott Szent István-rendig és tovább a halála utáni Intézet alapításig. Mindez bonyolult, megvitatandó dilemma és probléma.
De az, hogy Kertész Imrének nem minden releváns sora, legyen az magyar vagy német nyelvű, nem hozzáférhető a magyar irodalom és kultúra befogadóinak, az több mint abszurdum.
Botrány.
Lassan mondom, hogy a nemzetből engem kitagadni vágyók is megértsék: Akármiket mondott is időnként Kertész Imre saját identitásáról, Kertész Imre magyar író, és műve a magyar kultúra szerves része.
