Kardos András: "Kerteljük műveinket"? – Nyíl levél Kukorelly Endrének

Kedves Bandi!

Éppen most hallgattalak egy órán át a Klubrádióban, úgyhogy az általad követelt pozitív energia még bennem van. Ezért gyorsan írok egy vitalevelet, mielőtt belesüppednék az általad kárhoztatott panaszkultúra kontraproduktív mocsarába.

De miről is vitázom veled? Régóta hangoztatott alapvetésed, hogy „pozitívnak” kell lennünk, az élet rövid, és ha a rendszer „hülye”, akkor nem kell odafigyelni, hanem „tegyük a dolgunkat”, ahogy szellemesen mondtad: „kerteljük műveinket.” Csakhogy kedves Író barátom, ezzel a látszólag nagyvonalú, távolságtartó, önvédelemre berendezkedett ethosszal nagyon sok baj van. Ezért is írok végre Neked nyilvánosan, mert minden szeretetem mellett, úgy gondolom, hogy hosszú ideje egy olyan etikát propagálsz, mely látszólagos toleranciája és békés, ironikus attitűdje révén azt sugallja, hogy mindenki akkor jár a legjobban, ha mindenen mosolygunk, elnézően a távolba tekintünk... na és persze, mondod, párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd mindenkivel, aki csak él és mozog, Hír Tv, Köztévé, Békemenet, Bayer Zsolt, Vidnyánszky, bárkivel és mindenkivel, akik szóban vagy tettben szétverték a CEU-t, az SZFE-t, az MTA-at, akik szétverik az oktatást, a MOK-ot és az egészségügyet.

Drága Bandi, ne vicceljünk már egymással. Te iróniát javasolsz attitűdnek, miközben a szomszéd tanárnőt kidobták az állásából. Derűt javallasz, miközben gyűlölethullám ömlik a szexuális kisebbségekre, bedarálnak mesekönyvet, színházak szűnnek meg, üldözik Iványi egyházát, és még milliónyi aljasság. És akkor mi, distanciált szegénylegények ironikusan mosolyogjunk, distanciáltan, pozitíven nézzünk a jövőbe, ja igen, és szedjünk szemetet.

 

A kép forrása: PXfuel 

 

Kedves Bandi! Te úgy csinálsz, mintha nem értenéd, hogy nem egy gügye, esetlen, csetlő botló „hatal macska” (hehe!) uralgása alatt töltögetjük életünk maradék perceit, hanem, kedves Endre, bizony immár 14. éve egy diktatúrában élünk, egy maffiaállamban, amelyben a gyűlölet állami projektté lett, a rombolás, az önkény, nem az esetlen jóindulat balga bűne, hanem tudatos lépése egy gátlás nélküli önkényuralomnak. Semmi se véletlen itten drága barátom. Se a stadionok százai, se a fékek és ellensúlyok megszüntetése, se az egyetemek álmagánosítása, se OJD (Orbán János Dénes - a szerk.) Kossuth-díja, se az iskolák elleni hadjárat, se a Mészárosok és Tiborczok közbeszerzéscunamija, érted Bandi? Ezek a rendszer belső lényegéből szökkenek szárba.

Te, aki rengeteg jóindulattal és tehetséggel vagy megáldva, aki segítesz ott ahol tudsz, úgy teszel, mintha merő hozzáállás és jóindulat kérdése volna, hogy az a hiányzó picinyke szabadságunk mikor jövend el ismét. Hogy mekkorát tévedsz, az pontosan kijött akkor, amikor Szénási Sándor rákérdezett a háborúra. Hogy akkor itten mi a helyzet a pozitív iróniával? Elsőbben, igen helyesen, azt válaszoltad, hogy a háború borzalmas dolog. Majd sikerült hozzátenned, hogy a háború mindannyiunkban benne van, csak Putyin pajtás, véletlenül persze, pont olyan helyzetben van, hogy éppen ő robbantotta ki. Hát egy frászt, kedves Bandi! Dehogy van benne mindenkiben a háború! Csak hogy személyeskedjek: nekem a fél családomat kiirtották Auschwitzban, komolyan gondolod, hogy bennem szunnyad egy háború szükséglete? És ez igaz milliókra és milliókra. Mit gondolsz, Orbán „béke maszlaga”, mert amit ő „békének” nevez, az maszlag, és nem béke, hiszen, ha ma béke lenne akkor az agresszor Putyin elfoglalná Ukrajna 20%-át, az meg milyen béke? Ugyan már. De mégis, pusztán az, hogy Orbán ezt hajtogatja sokak számára hiteles, hiszen még a mégoly Fidesz rajongók sem akarnak effektív háborút. Szóval itt súlyosan összemosol dolgokat, és ezzel bizony a bűnök és a felelősség kérdését is elkened.

Mint ahogyan éppen a rendszer, a diktatúra lényegéből fakadnak ezek az eszement „történelmi filmnek” nevezett zagyvalékok is, amivel a nacionalizmus ideológiai fenntartásának legalább a látszatát szolgálják, mert a lényeg az, hogy mindent kisajátítsanak ami nemzeti, és ellenséget képezzenek mindenkiből, aki nem áll be alattvalónak. Azt hiszed, hogy Bayer és Bencsik honfitársaink naponkénti gyűlöletrohamai az USA, az EU, a liberálisok ellen, pusztán a „szubjektív rosszindulat” és romlottság véletlen gyümölcsei? Egy frászt. Gyűlöletkeltés zajlik Bandikám itten több mint tíz éve, ellenségképzés, és kitagadás a nemzetből. És erre jössz te, és azt mondod: nyugi gyerekek, mosoly és distancia, meg „kerteljük műveinket.”

Hát nem. Ellenzék nincs, demokrácia nincs, civil ellenállás minimális, nekünk Bandi, és nem csak nekünk, az a dolgunk, hogy segítsük a diktatúra ellenében egy Ellenállási Mozgalom kiépülését, az a dolgunk, hogy a szabadság kis köreit építsük fel azért, hogy a szabadság nagy köre végre megrajzolható legyen, békés úton, de határozottan.

És bizony Bandi, ilyen zord időkben az irodalom dolga is más, mint ahogyan azt mind a ketten normális időkben elképzeljük.

Barátsággal: A