„Klubrádió“
Hetes Stúdió

Nincs napfényes nacionalizmus - Szénási Sándor jegyzete

18/05/2019 15:15

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje a nacionalizmus európai visszatérésének veszélyéről beszél, Yuval Noah Harari izraeli történész viszont békésebb magyarázatát adja az említett fogalomnak. Tartunk tőle, hogy előbbinek van igaza, még ha figyelmeztetése későn is jött.

2019. május 18. Hetes Stúdió-részlet/Szénási Sándor jegyzete (2019.05.18.)
03:30
00:00
Manfred Weber szerint a nacionalizmus visszatért Európába. Mármost jobb, ha egy felismerés csak késik, és nem marad el örökre, de az Európai Néppárt európai bizottsági elnökjelöltje talán korábban is felébredhetett volna, ráadásul az Euronewsnak adott interjújában a nacionalizmus és a populizmus fogalmát mintha szinonimaként használná, amivel az elkésett figyelmeztetés még zavarossá is sikeredett. A magyar publikum egyébként e tárgyban nemrég két előadótól is vehetett pótleckéket, az egyik a sztártörténész Yuval Noah Harari, aki a CEU-n a nacionalizmus napfényes oldaláról tartott előadást, és azt mondta, a nacionalizmus, szemben a törzsi gondolkodással, sok idegen ember együttélését teszi lehetővé, és nincs vele baj, ha nem irányul a külföldiek ellen.

A jelek szerint Manfred Weber nem hisz a tárgyalt jelenség kiherélt formájában, hiszen tart tőle. Mi attól tartunk, hogy neki van igaza, de ettől még nem világos, hogyan kerül nála képbe a populizmus.

A másik vendégelőadó, Chantal Mouffe politológiaelmélettel foglalkozó belga professzor éppen arról beszélt, hogy a nacionalizmus veszélyes, és mert az, Orbán is veszélyes, akit a professzor nem is hajlandó populistának tekinteni, szerinte ő a nackósság mellett, illetve azzal párban autokrata. Chantal Mouffe ezzel szembeállítja a populizmust, ami jobboldali formájában a kielégítetlen társadalmi igényeknek akar megfelelni, a balos populizmus meg konkrétan az érvényesülésből kimaradt rétegeknek kínál politikát.

Vagy így van ez, vagy másként, a nacionalizmus és a populizmus Mouffe szerint nem árul egy gyékényen. Ez azt jelenti, hogy az előbbi nem igazolható a népi vágyaknak való szimpla megfeleléssel. Nem elkerülhetetlen.

Orbán nacionalizmusa, sőt Egry Gábor, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója szerint etnikai nacionalizmusa saját kreálmány, nem elsöprő tömegigény hozta létre, viszont kétségtelenül felébresztett szörnyeket. Van honnan szívnia a régi vért, vannak feltéphető sebek, vannak mondatok, féligazságok és teljes hazugságok, amelyek korábban csak félálomban motoztak, és, igaz, voltak a nap alatt nyíltan megmutatkozó fajvédő nacionalisták. De nem ők voltak felül.

És hogy mi tér még vissza?

Amikor a parlamenti elnök azt mondja, hogy egy normális homoszexuális nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak a nem melegekkel, vagyis ha azt tenné, nem lenne normális, nemcsak azt állítja, hogy mi polgárok nem vagyunk egyenrangúak, tehát kizárólag egy alá-fölé rendeléses szerkezetben van létjogosultságunk. Azt is tételezi, hogy a másságaink feloldhatatlanok, és állandó egymással folytatott küzdelmekre vagyunk ítélve. Melegek kontra hetero házaspárok, reformátusok kontra katolikusok, katolikusok kontra melegek és bevándorlók, középosztálybeliek kontra hajléktalanok, törzsek kontra törzsek, és így tovább, a sor végtelen.

És végén mégiscsak kikötünk a sokféleséget összekötő, ámde egyáltalán nem az orbáni értelemben vett, hanem a Harari-féle  napfényes nacionalizmusnál. Ez ugyan, mint már jeleztük, egyáltalán nem létezik, de hát az emberi reményekkel ez gyakran előfordul.

Szénási Sándor jegyzetét a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.

(Címlapkép: Orbán Viktor Facebook-oldala)