„Klubrádió“
Hetes Stúdió

"A nemzet nem más, mint idegenek közössége"

11/05/2019 16:55

| Szerző: Klubrádió

A modernkori nacionalista vezető nem fél az idegenektől, nem kelt gyűlöletet, és globalista szemléletű - adta meg a fogalom 21. századi értelmezését Yuval Noah Harari történész.

2019. május 11. Hetes stúdió - részlet 19.05.11. Harari interjú
13:07
00:00

Az Osztrák- Magyar Monarchiában születtek felmenői, és ott is halt meg csaknem az egész családja 75 évvel ezelőtt, az utolsó nagy nacionalista cunami áldozataként – mutatkozott be a CEU-n közönségének Yuval Noah Harari izraeli történész.  A már-már celeb státuszú tudós harmadik könyvével a hóna alatt járja a világot, amely az első kettő folytatásaként közérthető nyelven beszél a tudományról, a történelemről, s mindhárom a homo sapiens jövőjét fürkészi. Ötven nyelvre fordították le héberből a Jeruzsálem Egyetem történészének könyveit, amelyekben a szerző a múltról csak úgy és olyan aspektusból beszél, hogy a jövőt soha nem téveszti szem elől. Ennek lehettünk szem- és fültanúi, amikor Michael Ignatief rektor vendégeként tartott előadását Budapesten.

A nacionalizmus jó oldala

Ma a nacionalizmus jó oldalának bemutatására szeretnék fókuszálni – ezzel a felütéssel tulajdonképpen azt a nacionalizmust rajzolta fel, ami 10 ezer évvel ezelőtt fogant és az idők homályába veszve egykoron létezhetett is, de – tegyük hozzá - hogy a mai nacionalizmushoz nem sok köze van, legalábbis a mi magyar és európai olvasatunkban, az egészen biztos.

70 ezer évvel ezelőtt – ami az evolúciós fogalmaink szerint nem volt régen – a homo sapiens volt az első, amelyik kulturált közösségben és nagy számban tudott együttműködni, s amire egyetlen állatfaj sem volt képes. Ha 10 ezer csimpánzt egy futballstadionba beeresztesz, akkor csak káoszt látsz magad körül. Ha 10 ezer emberrel teszed meg mindezt, akkor azok rögtön elkezdenek egymással kapcsolatot teremteni, együttműködni, közösséget építeni. Ezért kontrollálja az ember a földet és nem más emlős – nyúltunk vissza törzsi időkig. Noha a náció kialakulását 10 ezer évvel ezelőtt a földművelés következtében összefogott közösséggé válás idézte elő. Amikor már nemcsak a rokonság élt kis csoportokban, hanem idegenek is tartoztak közéjük. A nacionalizmus egyik védjegyét Harari ekképp igyekezett megvédeni.

Én még Izrael lakosságának, annak a 8 millió embernek az 1 százalékát, tehát 800 ezer embert sem ismerek. Sőt, Izrael lakosságának 99, 99%-a teljes mértékben idegen a számomra. Még csak nem is találkozom velük. Azzal az 1 század %-kal legfeljebb érintkezem a vasútállomáson, de nem rokona az unokatestvéremnek, és nem barátja a nagynénémnek sem. Idegenek. De ugyanezt elmondhatom a terület ismerete, bejárhatósága tekintetében. Izrael területe 20 ezer négyzetkilométer, Magyarországé 93 ezer, Oroszországé 17 millió, de még a vadászok is csak pár száz négyzetkilométert jártak be. Nemcsak egy orosz lakos, de még én sem ismerem Izrael területét. Tel Avivban is vannak olyan helyek, amelyekről gőzöm sincs. S így jutunk el a modernkori náció fogalmához, ami törzsiségből eredeztethetően idegenek nagy számával bővítve jött létre.

A nemzetről

A nemzet nem más, mint idegenek közössége – hangzik így az első tételmondat. Ám különbséget kell tenni az idegen és a külföldi között, aki – mondjuk, más nyelvet beszél. Ugyanakkor az idegengyűlölet az ember DNS-be be van kódolva. És itt kezdődnek a problémák.

A nacionalizmus nem egyenlő a külföldiek gyűlöletével. Ugyanakkor a nacionalizmus másik ismérve, hogyha mondjuk egy rokonom és egy idegen jelentkezik egy állásra, akkor nem lenne szabad a rokonomat választani a pozícióra, ha az idegen jobb képességekkel rendelkezik. S ekkor – mégha ki sem mondva a magyar kormányzati vezetők és Orbán nevét, elég jól beazonosítható történelmi leckét ad Harari.

 
Harari
 
Forrás: flickr.com
 

 

Az evolúció több millió éves tapasztalata villan át az agyamon és azt mondatja velem, hülye lennél, ha nem a rokonodnak adnád az állást. De a nacionalizmusom azt követeli, hogy a briliáns idegennek adjam az állást, mert ekkor leszek jó hazafi – vonja le a tanulságot a történész. Ha az unokatestvérednek adod az állást, az egyenlő a korrupcióval és becsapod a hazádat is, mert a hazádnak kiváló szakemberekre van szüksége.

Egy másik – hazánkra szintén ráhúzható példát is felhozott, amikor adott két beteg kisgyerek. Az egyik a lányod, a másik idegen. 2000 eurót keresel és mondjuk ebből 1 000 eurót tudsz költeni egészségügyre. A nacionalista nem fogja csak a saját gyerekére költeni egy magánkórházban, hanem azt mondja, az az idegen gyerek is az én nagy családomnak a része, ezért 500-at adok a közegészségügynek, és 500-at költök a gyerekemre. A nacionalizmus több évezredes fejlődésének eredményeképpen az urambátyám rendszert és az adóelkerülést az igazi hazafiak fokozatosan felszámolják – ez a tendencia. Ez a liberalizmus győzelme, az emberiség fejlődésének hatalmas vívmánya.

Amikor az emberek el kezdik gyűlölni egymást, akkor a társadalom oly megosztottá válik, hogy gyakorlatilag az ellenséges törzsiség korába fordul vissza, amit már nem hívhatunk demokráciának. S itt rátért a választási rendszer törzsiségére is: ha megnyerve a választást csak a sajátjaidat hozod előnyös helyzetbe, akkor megint az ellenséges törzsi rendszerben találod magad.

Nacionalizmus vagy diktatúra

Ha egy nemzetből kihal az igazi nacionalizmus érzése, akkor diktatúra lesz vagy továbbmenve az polgárháborúhoz is vezethet, megszűnik demokráciaként létezni. Példának említeném Kongót, Afganisztán és Dél-Szudánt. Ma az a legnagyobb baj a nacionalizmussal, hogy egyre gyengébb lesz. Míg a két világháború Európájában az országok közti idegengyűlölet gyilkolt, addig ma egy országon belül uralja a terepet az idegengyűlölet. Irakban, Szíriában és Jemenben is a belső idegengyűlölet vezetett az ország szétdarabolásához és a gyilkos polgárháborúkhoz. Harari ugyanezt a tendenciát érzékeli az Egyesült Államokban, ahol már-már jobban gyűlölik egymást az hazafiak, mint mondjuk a betelepült kínaiakat. Mert a választáson győztes – mindent visz elve tarol.

Sok vezető, aki nacionalistának állítja be magát, épp az ellenkezőjét testesíti meg. Ahelyett, hogy a nemzet egységére törekedne, épp az ellenkezőjét teszi gyűlöletszításával, végletesen megosztja a társadalmat. S aki nincs vele, azt egyszerűen árulónak bélyegzi meg – ez történik Amerikában, de az én hazánkban is, és a világ sok más országában.

S itt a migráció kérdésére tért át, amit ezekre az érzelmekre vezet vissza, mint olyan sebet e nemzet testén, amit a jó nacionalista begyógyítana, ám aki nem nemzetszerető, önző és csak saját hatalma fenntartásában érdekelt vezető, az még nagyobb sebet ejt ezzel a náció testén, mert felnagyítja a problémát és az idegengyűlölet magját elveti. Márpedig a mai, modern nemzetek, belső erők egyesítéseként igencsak fiatal képződmények. S itt átvezetett egy új témára: a nacionalizmus és a globalizmus egymás mellett kell létezzenek. Ami ugyebár az idegenek befogadásának a következményeként is értelmezhető.

Az, aki egy ország határain belül bezárkózva éli le az életét, az igencsak szegény, korlátos és ezzel együtt elmaradott életet él. Árpád, Szent István és Hunyadi János még nem fűszerezte ételét paprikával. Mert a magyarok tévhitével ellentétben a paprika mexikói-indián felfedezés, csak a 16. században hozták be. De az idegengyűlölő arról is megismerszik, hogy nem játszik futballt, mert azt a britek népszerűsítették, vagy nem olvas Harry Pottert, de még Bibliát sem, mert az is egy migráns által behozott közel-keleti kultúra. Azt gondolom, hogy a mai migrációs válságban téved az is, aki a migrációelleneseket erkölcstelen rasszistának bélyegzi meg, de téved az is, aki a migráció-pártiakat nemzetárulónak kiáltja ki. Ez nem a rossz és a jó harca. Ennek demokratikus úton kell eldőlnie, tehát autokrata vezetőknek nem lehet a demokráciát szétvernie azért, hogy a migránsokat megállítsa.

Lássuk! Mi a fasizmus?

S e ponton érkeztünk a fasizmus megítéléséhez. A nacionalista azt mondja, az én nemzeten egyedülálló. A fasiszta viszont azt mondja, az én nemzetem mindenekfelett álló. S ennek jegyében mindent maga alá gyűr, és ahogy a történelem bizonyította, gyilkolni is képes. De hogy maradjunk a mánál: a fasiszta csak azt engedi meg, hogy olyan történelemkönyvből tanítsanak, ami a nemzet érdekét szolgálja. Azt azonban nem veszi figyelembe, hogy mi az igaz és mi a hamis.

De a mai fasizmus, vagy a szélsőséges nacionalizmus változatai veszélyesebbek a múlt század 30-as éveitől, a holokausztnál is. Mert elvonják a figyelmet az olyan, az egész földkerekséget érintő problémától, mint az atomháború, a klímaváltozás és a technikai fejlődés, ezen belül a mesterséges intelligencia fejlődésének következtében várható óriási társadalmi változások.

Harari többször hangsúlyozta, hogy szerinte a brexit vagy a migráció olyan átmeneti problémák, amelyek az utóbbi három probléma közelébe se érnek. Ezeket csak együtt tudják, globálisan megoldani az emberek. Sajnos azzal, hogy nemzeti zászlókat lengetünk vagy konkrét kőfalakat építünk, az emberiséget fenyegető igazi problémára nem adunk választ. A fal nem állítja meg a globális felmelegedést és az atomfelhőt sem.

Egy nemzet sem lesz képes a robotokat és a biológiai fegyvereket egymaga szabályozni. Az igazi fenyegetettségek közül talán az egyik legsúlyosabb lesz, ha például a robotok fejlődése szélsőségesen eltér országonként. Mert lesz, ahol nagyon fejlettek lesznek a robotok és lesz, ahol meg egyáltalán nem lesznek. Egy újabb probléma, hogy a robotokat a tudomány eredményeként a globális és jó, az emberiség életét szolgáló akarattal irányítsuk. Európa ebben úttörő is lehetne, hogy például a gyógyítás irányába fordítsák a robotika hasznát.

Mindenesetre itt a globalizmus hirdetése következett, miszerint a globalizmus egyáltalán nem zárja ki a nemzetek egyedüliségének a tiszteletét, de a ma tornyosuló problémák globális gondolkodás nélkül megoldhatatlanok.

A másnap tartott sajtótájékoztatón, ahol szintén ezek a témák kerültek terítékre, jó volt elrugaszkodni a magyar realitásoktól. Ám ahhoz, ezek a globális kihívásoknak mi, magyarok is részesei legyünk, nem árt egykét dolgot tisztázni. Ezt a kérdést tettem fel Hararinak:

A mai magyar kormányzást az ország egyik fele úgy értékeli, a nemzetközi megítélés jelentős részével egyetemben, hogy antiglobalista, xenofób és migránsellenes. Mindezen jegyek alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy az ön által adott nacionalizmus meghatározás fogalma nem illik az Orbán-kormányra. Ön, mint történész, milyen kategóriába tudja besorolni a kormányfő által teremtett politikai rendszert. Oly sok minősítés közül lehetne választani: rasszista? populista? fasiszta?

Nem vagyok a magyar politika szakértője, keveset tudok a gazdaságáról is, és általában arról, milyen konkrét intézkedései vannak Orbánnak. Ezért nagyon nehéz címkézni a rendszert. De amit Orbán Viktor nyíltan is hangoztat, az illiberális demokrácia, azt tudom értékelni. Ez a kifejezés, mint meghatározás már önmagában is ellentmondásos. Tévedés lenne azt hinni, hogy azért mert négyévenként választást tartasz és azt netán meg is nyered, sőt aztán azzal a lendülettel, a győztes mindent visz elvét érvényre juttatva mindent magáévá tesz, az tulajdonképpen nem nevezhető demokráciának. Az valójában a többség diktatúrája. A demokrácia ennél sokkalta kiegyensúlyozottabb kell legyen. Biztosítani kellene a kisebbségi jogokat, elismerni a hatalmi ágak elkülönülését. Az igazságügyi rendszernek teljes mértékben függetlennek kellene lennie, akárcsak a médiának és az oktatásnak - mentesnek a központi politikai akarattól. Mert nézzük csak meg, mi is a demokratikus választás lényege! A politikusok megkérdezik az emberektől, hogy mit akarnak. És ezt társadalmi célként meg lehet határozni. De az csak az érem egyik oldala. A másik, hogy az a kérdés jó- és igaz-e? S hogy a kormány által adandó válasz jó-e és igaz-e? Mert például a parlament simán törvényt vagy határozatot hozhat arról, hogy a föld lapos. Igenám, csak ez nem igaz. S ekkor a tudósok feltehetően hőzöngenek. Azt legitimnek tartom, hogy a választók akaratát képviseli a kormány. Azonban a demokrácia lényegéhez tartozik központi hatalmi akaratérvényesítéssel szemben, hogy a jó és az igaz valamint a népakarat közti kényes egyensúlyra is vigyázni kell – nyilatkozta a Klubrádió kérdésére Yuval Noah Harari.

Csernyánszky Judit interjúját a fenti "lejátszás" ikonra kattintva hallgathatja meg. Címlapkép: Pixabay.