Arató András: Ki a diplomata?
Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.
Csillag István: A korbácsfonó
A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.
Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.
Gábor György: Újév előtt, elmúlt éveink után
E sorok írója nem mondana igazat, ha reménytelinek próbálná láttatná a helyzetet, de tisztességtelen volna, ha a fentiek ellenére nem kívánna mindenkinek, akit csak megillet, mézédes újévet! Sáná tová umetuká!
Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat
Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.
Arató András: Sci-fi, kabaré, tragikomédia? – hírek özöne
"Nehéz átlátni, miként tud valami egyre gyakrabban, továbbá újra és újra kiderülni, annak ellenére, hogy egy-két "újra és újra" tapasztalata már a hátunk mögött van." – Arató András a hét híreit sózza-borsozza és tálalja.
Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.
Arató András: Neveitek napjára
A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.
Fleck Zoltán: Rendkívüli és természetes
6/04/2023 08:00
| Szerző: Fleck Zoltán
Arra a kérdésre, hogy mi szüksége van ennek a kormánynak egy olyan biankó felhatalmazásra, mint a veszélyhelyzet meghosszabbítása, nem lehet úgy válaszolni, hogy nem tesszük zárójelbe a racionális gondolkodást. Ez ugyanis a félelemkeltéshez és a kormányzat saját félelmeinek oldásához szükséges. Egyre erőszakosabb eszközökre van szüksége, mert egyre többet veszíthet.
Fleck Zoltán debütáló írása a Szabadság Klub szerzőjeként.
Az Orbán-rezsimben semmi nem az, aminek látszik. Másként: ellepi a hazugság. Ha elfedni nem is tudja a lényeget. Most éppen megint a kormányzás mikéntjéről szóló közjogi szabályok speciális szabályairól van szó, az úgynevezett veszélyhelyzet meghosszabbításáról, ami a rendkívüli jogrend egyik fajtája. Nem untatnám az olvasókat a tavaly november óta új és ijesztő szabályozás részleteivel, erről Bárándy Péter, Vörös Imre és Mészáros Gábor alaposan beszámolt az érdeklődőknek, írásaik elérhetőek. Elég két dolgot tudnunk: egyrészt, hogy a kormány (értsd: Orbán Viktor) olyan felhatalmazást kapott magától, amelynek segítségével rövid úton erővel (akár fegyveres erővel is) elhallgattathat bármilyen rendszerellenes tevékenységet. A jog nyelvén: az alkotmányos rend megdöntése érdekében történő szervezkedést. Különösebb jogászi érzék nélkül is észrevehető, e szervezkedésnek nem kell erőszakosnak lennie, elég ha két-három magyar összehajol. Másrészt, hogy valójában semmilyen tényleges ok nincs semmilyen rendkívüli helyzet megállapítására. Tehát a valóság és a hatalom egyszemélyi gyakorlásának nincsenek korlátai. Beszéljünk most már világosan és egyszerűen: önkényuralom.
Nem észrevehetetlenül és nem is lassan, hanem tudatosan és módszeresen úgy alakították a kormányzást, hogy ez a természetes állapot. Ehhez kellene alkalmazkodnunk. Arra a kérdésre, hogy mi szüksége van ennek a kormánynak egy ilyen biankó felhatalmazásra nem lehet úgy válaszolni, hogy nem tesszük zárójelbe a racionális gondolkodást. Ez ugyanis a félelemkeltéshez és a kormányzat saját félelmeinek oldásához szükséges. Egyre erőszakosabb eszközökre van szüksége, mert egyre többet veszíthet. Annál jobb, minél többen gondolják úgy, hogy a NER elutasításával sincs más lehetőség ebben az országban, mint amit Orbán kitalált, vagyis az autokratikus hatalom önkényére.
A rendkívüli jogrend, a kormány teljes felhatalmazása szükségtelennek tűnik egy olyan közjogi állapotban, ahol nincs parlamentarizmus, nincs alkotmánybíráskodás és semmilyen alkotmányos akadálya a kormányfő akaratának. Bármi megtehető lenne a formálisan még alkotmánybíróságnak, ombudsmannak, országgyűlésnek, stb. nevezett intézmények asszisztálásával is. Ahogy rendben végezte is a parlament szabadságpusztító küldetését a főnök parancsai szerint a járvány miatti rendkívüli helyzetben is a kormány felhatalmazása mellett. A felhatalmazás teljessége fenyegetés, puska a falra akasztva, minden autokratikus rezsim lételemének, a félelemnek jogias megfogalmazása. Ma már minden valószínűség szerint a sajátjaitól is félnie kell, a pénzek megcsappanásával aligha tudja majd megfelelően etetni őket. Mindenki másnak legalább annyira kell félnie, ezt követeli ennek a hatalomnak a logikája.
De vegyük észre, ez volt az Orbán-rezsim fejlődési iránya a kezdetektől fogva. Nem igaz, hogy nem látszott a legelején, pontosan tudhatták volna a rá szavazók 2010-ben is, hogy olyannak adnak felhatalmazást, aki nem tud demokratikus körülmények között kormányozni. Olyan politikus, aki nem tűri hatalma korlátait. Ennek a rezsimnek ilyen a természete, nagyon hasonlít bármely modern diktatúrára. Ezért dőreség abban bízni, hogy egy lépést is hajlandó lesz a jogállam irányába lépni. Nincs az a pénz, ezt lehetetlen kívánni tőle. Az Európai Unió jogállami feltételrendszere, az úgynevezett mérföldkövek, amiknek a teljesítéséhez kötötték a kifizetéseket, csak Orbán nélkül lennének teljesíthetőek. Azok az ő személyes korlátaiba ütköznek. Félreértések elkerülése végett érdemes tisztázni, hogy azok a pénzek nem járnak Magyarországnak, az Európai Bizottság és a Parlament döntése az Unió Alapszerződéséből következik. Érdemes azt is tisztázni, hogy egy lépéssel sem kerültek közelebb a teljesítésekhez, semmi alapja nincs az ennek ellentmondó állításoknak. Azok legfeljebb a kedélyek időleges hűtésére alkalmasak. A rezsimnek változnia kell majd, mert kicsúszik lába alól hatalmának egyik legfőbb biztosítéka, az ingyenpénz. Egészen pontosan lehet látni, hogy milyen irányba fog elmozdulni; az autokratikus eszközök keményedése felé. Cselekvési lehetőségeink nem teljesen szűntek meg, a maradék demokratikus erőknek gondolkozniuk kell azon, hogy milyen lépések kivihetőek egy keményedő autokráciával szemben. De addig is, rendkívüli kormányzás ide vagy oda, félni bizonyosan nem kellene.
