Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
Jobb híján Vance - Kárpáti Iván jegyzete
Orbán Viktor ma az amerikai alelnököt tárlatvezeti, ezzel értékes órákat veszít a kampányban. Eleve nem is őt akarták, hanem nyilván a főnökét, de ő most azzal van elfoglalva, hogy bedöntse a világgazdaságot, egy más által nehezen értelmezhető mesterterv alapján. Ezzel az eseménnyel a kemény magon kívül másnak már nem nagyon tud imponálni.
Az indokolatlan nyugalom indoklása
Gondolatok húsvét apropóján arról, hogyan nem tudunk együtt ünnepelni, és a bizakodásról, hogy hamarosan talán mégis együtt veszünk egy nagy, tiszta, közös levegőt. Józsa Márta jegyzete.
Mi folyik itt? – Hardy Mihály jegyzete
Miért kellene tudomásul vennünk, hogy a magyar külügyminiszter Moszkva ügynökeként vesz részt az Európai Unió külügyi tanácsülésein és erről megönthetetlen bizonyítékok kerültek napvilágra? Hogy Magyarország annak az Aliser Uszmanov üzbég milliárdosnak és rokonainak akar szívességet tenni, aki a fémgyártásban és az elektronikai iparban birtokolt beruházásain keresztül támogatja Vlagyimir Putyin háborúját Ukrajna ellen? Mi folyik itt?
Kardos András: A normalitás kisajátítása
8/06/2023 08:07
| Szerző: Kardos András
Meggyőződésem, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a normalitás fogalmát kisajátítsa és átírja saját képére, megfossza azt valódi jelentésétől. Kellett az alap. Olyasmi, mint „megvédlek”, én a béke, ők a háború, én a monogám család, te a szexuális eltévelyedés, vagyis: ki kellett sajátítani a normalitás fogalmát, és innentől kezdve a nyelv az ő szolgálatukba állt. A Gigafon egész tevékenysége a normalitás visszavétele.
Meggyőződésem, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a normalitás fogalmát kisajátítsa és átírja saját képére, megfossza azt valódi jelentésétől. Számukra alapvetés, hogy a "normalitásra" való hivatkozás saját privilégiumuk, azt nem adják fel, mert úgy gondolják, hogy a nép számára nagyon is lényeges, hogy annak az aktuális diktátor adjon mindenkor tartalmat, sőt, maga teremtse azt értékké anélkül, hogy a hívek és rajongók észrevennék, hogy a diktatúra normalitásfogalma voltaképpen éppen a normalitás lényegének felfüggesztése, hiszen az önkényuralom normalitása valójában a szabadság és a demokrácia felől nézve a normalitás megszüntetése, illetve a talpáról a fejére állítása.
Lánczi András 2020.decemberében a Magyar Nemzetben így értekezett:
„Manapság a normalitás fogalmát annyira igyekeznek a demokratikus véleményformálás szabadságának világában relativizálni, hogy bármit természetesnek akarnak nyilvánítani, amit az ember csak akar vagy el tud képzelni. Ha az ember természeti lény, akkor bármit tesz, az is természetes – szól az érv. Lehet, de a normalitás az ember általános vagy teljes mivoltát veszi figyelembe, azaz például a szexuális irányultság esetében lehetséges sokféle nemi identitást kreálni, de a természet eddig még nem jelezte, hogy önmagát föl akarná számolni, vagyis a reprodukciót meg akarná szüntetni.
A dolgok legmélyén a természethez fűződő viszonyunk áll. Ezen alapszik a normalitáselképzelésünk is. A józanság normális, szemben a részegséggel, családban élni normális, megöregedni normális. Akik a normalitást relativizálni akarják a legkülönfélébb kisebbségi jogokra hivatkozva, azok azt képzelik, hogy a moralizálás képes legyőzni a természeti törvényekből fakadó kötelességeinket. Nem a kisebbségi jogok tagadása mellett érvelek, hanem a kisebbségi igényeknek, követeléseknek a normalitás fogalma alkalmazásával történő mérlegelése mellett. A kérlelhetetlen igazságkeresés itt többet segít, mint a demokráciára való hivatkozás.”
Lánczi professzor normalitás-elmélete azonban nem fogalmaz meg mást, mint magának a Fidesz nyelvi populizmusának az alapját, hogy aztán erre ráépülve kiteljesedjenek az éterben a Fidesz Gigafonjai: Bayer, Bencsik, Gajdos, Rákay, stb., akik a normalitás fogalmának populista kifordításával azt a gyűlölet nyelvi alapjává teszik.
De mit is mond Lánczi? Voltaképpen azt, hogy a normalitás a természettel való kapcsolatból fakad, ez a kapcsolat pedig nem más, mint a diktatúra privilégiuma. A józanság normális, a részegség nem. A monogám család normális, a melegházasság nem. Voltaképpen azt alapozza meg Lánczi, hogy a többség – ami valójában ő maga és persze Orbán Viktor, plusz a hívek egyaránt – fogja megszabni a különböző kisebbségek számára, hogy mi normális, és mi abnormális. A professzor megrémül, hogy a moralizálás (ez nála a kisebbségi jogok képviselete) szembe megy a természeti kötelezettségeinkkel. Ez nem más, mint a moralitás, a természet, a normalitás fogalmainak kilúgozása a nyelvből, pontosabban e fogalmak és értékek eredeti értelméből, hogy a maga populista zagyvalékában alapot nyújtson az „új normalitásnak”, ami a diktatúra nyelvében nem más, mint az „ellenség” gyűlöletének nyelve.
S mindjárt látni fogjuk, hogy a fideszesek jól megtanulták a leckét Lánczi doktortól. Minden fogalomnak az ellenkezője az igaz, éppen úgy, mint Orwell művében, csak specifikálni kell: a normalitás ugyanis a gyűlölet nyelvének legitimációs bázisa. Ugyanis, ha mi vagyunk a normálisok, a természet szülöttei, Isten, haza, család, öregség, nemzet, erő, harc, védelem stb. akkor mindenki más: abnormális.
Igazunk alátámasztására elég idéznünk Kövér doktort:
„Kövér László a mai Európát úgy jellemezte: »halálos veszedelemben van«, mert »idegen érdekek ügynökei, tehetségtelen fajankók, megvásárolt vagy megzsarolt gazemberek és neobolsevista keretlegények kerítették hatalmukba«”.
Magyarország viszont szerinte „a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke”. (Magyar Hírlap, 2022, okt. 14.)
Érdemes alaposan megérteni Kövér szavait. Európa Kövér szerint „halálos veszedelemben van”, hiszen ügynökök, gazemberek, neobolsevista keretlegények (sic!) kerítették hatalmukba. Kövér László ugyan már a gyűlölet nyelvét beszéli, aljasságokat kever a butasággal, értelmetlenséget a zagyvasággal, de ez csak a „felépítmény”, ahogy a valaha még Kövérnek is ismerős Marx mondotta volna. A lényeg az alap: Magyarország a normalitás utolsó bástyája.
Ki van ez találva. A Nyugat, az USA, az EU az abnormalitás földje, a liberálisok az Soros, a Soros az neobolsevik, a nemváltó műtét már az óvodákban, és igen: a normalitás csendes békéje Orbán Viktor maga.
Kellett az alap. Olyasmi, mint „megvédlek”, én a béke, ők a háború, én a monogám család, te a szexuális eltévelyedés, vagyis: ki kellett sajátítani a normalitás fogalmát, és innentől kezdve a nyelv az ő szolgálatukba állt. A Gigafon egész tevékenysége a normalitás visszavétele.
És aki azt meri gondolni, hogy a normális az, aki szerint akkor lehet tűzszünet és béke, ha Putyin visszavonja a csapatait Ukrajnából, nos az ilyen ember Bencsikék számára háborúpárti és abnormális. És ezt elég bemondani naponta hatvankétszer, és a hívő tagozat boldog: Mi Fidesz-szavazók vagyunk a normálisak, a gyűlölt szomszéd, a barom, aki azt hiszi, hogy Orbán nem megfogja az inflációt, hanem gerjeszti, az meg abnormális.
Sose feledjük: a normalitásból, a békés, szabad, demokratikus polgári életből Gigafonéknál gyűlölet lett és ellenség, és abnormalitás.
