Kardos András: A normalitás kisajátítása

Meggyőződésem, hogy minden diktatúra arra törekszik, hogy a normalitás fogalmát kisajátítsa és átírja saját képére, megfossza azt valódi jelentésétől. Számukra alapvetés, hogy a "normalitásra" való hivatkozás saját privilégiumuk, azt nem adják fel, mert úgy gondolják, hogy a nép számára nagyon is lényeges, hogy annak az aktuális diktátor adjon mindenkor tartalmat, sőt, maga teremtse azt értékké anélkül, hogy a hívek és rajongók észrevennék, hogy a  diktatúra normalitásfogalma voltaképpen éppen a normalitás lényegének felfüggesztése, hiszen az önkényuralom normalitása valójában a szabadság és a demokrácia felől nézve a normalitás megszüntetése, illetve a talpáról a fejére állítása. 

Lánczi András 2020.decemberében a Magyar Nemzetben így értekezett:

„Manapság a normalitás fogalmát annyira igyekeznek a demokratikus véleményformálás szabadságának világában relativizálni, hogy bármit természetesnek akarnak nyilvánítani, amit az ember csak akar vagy el tud képzelni. Ha az ember természeti lény, akkor bármit tesz, az is természetes – szól az érv. Lehet, de a normalitás az ember általános vagy teljes mivoltát veszi figyelembe, azaz például a szexuális irányultság esetében lehetséges sokféle nemi identitást kreálni, de a természet eddig még nem jelezte, hogy önmagát föl akarná számolni, vagyis a reprodukciót meg akarná szüntetni.

A dolgok legmélyén a természethez fűződő viszonyunk áll. Ezen alapszik a normalitáselképzelésünk is. A józanság normális, szemben a részegséggel, családban élni normális, megöregedni normális. Akik a normalitást relativizálni akarják a legkülönfélébb kisebbségi jogokra hivatkozva, azok azt képzelik, hogy a moralizálás képes legyőzni a természeti törvényekből fakadó kötelességeinket. Nem a kisebbségi jogok tagadása mellett érvelek, hanem a kisebbségi igényeknek, követeléseknek a normalitás fogalma alkalmazásával történő mérlegelése mellett. A kérlelhetetlen igazságkeresés itt többet segít, mint a demokráciára való hivatkozás.”

Lánczi professzor normalitás-elmélete azonban nem fogalmaz meg mást, mint magának a Fidesz nyelvi populizmusának az alapját, hogy aztán erre ráépülve kiteljesedjenek az éterben a Fidesz Gigafonjai: Bayer, Bencsik, Gajdos, Rákay, stb., akik a normalitás fogalmának populista kifordításával azt a gyűlölet nyelvi alapjává teszik.

 

De mit is mond Lánczi? Voltaképpen azt, hogy a normalitás a természettel való kapcsolatból fakad, ez a kapcsolat pedig nem más, mint a diktatúra privilégiuma. A józanság normális, a részegség nem. A monogám család normális, a melegházasság nem. Voltaképpen azt alapozza meg Lánczi, hogy a többség – ami valójában ő maga és persze Orbán Viktor, plusz a hívek egyaránt – fogja megszabni a különböző kisebbségek számára, hogy mi normális, és mi abnormális. A professzor megrémül, hogy a moralizálás (ez nála a kisebbségi jogok képviselete) szembe megy a természeti kötelezettségeinkkel. Ez nem más, mint a moralitás, a természet, a normalitás fogalmainak kilúgozása a nyelvből, pontosabban e fogalmak és értékek eredeti értelméből, hogy a maga populista zagyvalékában alapot nyújtson az „új normalitásnak”, ami a diktatúra nyelvében nem más, mint az „ellenség” gyűlöletének nyelve.  

S mindjárt látni fogjuk, hogy a fideszesek jól megtanulták a leckét Lánczi doktortól. Minden fogalomnak az ellenkezője az igaz, éppen úgy, mint Orwell művében, csak specifikálni kell: a normalitás ugyanis a gyűlölet nyelvének legitimációs bázisa. Ugyanis, ha mi vagyunk a normálisok, a természet szülöttei, Isten, haza, család, öregség, nemzet, erő, harc, védelem stb. akkor mindenki más: abnormális.

Igazunk alátámasztására elég idéznünk Kövér doktort:  

„Kövér László a mai Európát úgy jellemezte: »halálos veszedelemben van«, mert »idegen érdekek ügynökei, tehetségtelen fajankók, megvásárolt vagy megzsarolt gazemberek és neobolsevista keretlegények kerítették hatalmukba«”.

Magyarország viszont szerinte „a normalitás és a valódi európai értékek egyik utolsó menedéke”. (Magyar Hírlap, 2022, okt. 14.)

 

Békemenet, Budapest, 2018. március 15.

 

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

 

Érdemes alaposan megérteni Kövér szavait. Európa Kövér szerint „halálos veszedelemben van”, hiszen ügynökök, gazemberek, neobolsevista keretlegények (sic!) kerítették hatalmukba. Kövér László ugyan már a gyűlölet nyelvét beszéli, aljasságokat kever a butasággal, értelmetlenséget a zagyvasággal, de ez csak a „felépítmény”, ahogy a valaha még Kövérnek is ismerős Marx mondotta volna. A lényeg az alap: Magyarország a normalitás utolsó bástyája.    

Ki van ez találva. A Nyugat, az USA, az EU az abnormalitás földje, a liberálisok az Soros, a Soros az neobolsevik, a nemváltó műtét már az óvodákban, és igen: a normalitás csendes békéje Orbán Viktor maga.

Kellett az alap. Olyasmi, mint „megvédlek”, én a béke, ők a háború, én a monogám család, te a szexuális eltévelyedés, vagyis: ki kellett sajátítani a normalitás fogalmát, és innentől kezdve a nyelv az ő szolgálatukba állt. A Gigafon egész tevékenysége a normalitás visszavétele.

És aki azt meri gondolni, hogy a normális az, aki szerint akkor lehet tűzszünet és béke, ha Putyin visszavonja a csapatait Ukrajnából, nos az ilyen ember Bencsikék számára háborúpárti és abnormális. És ezt elég bemondani naponta hatvankétszer, és a hívő tagozat boldog: Mi Fidesz-szavazók vagyunk a normálisak, a gyűlölt szomszéd, a barom, aki azt hiszi, hogy Orbán nem megfogja az inflációt, hanem gerjeszti, az meg abnormális.

Sose feledjük: a normalitásból, a békés, szabad, demokratikus polgári életből Gigafonéknál gyűlölet lett és ellenség, és abnormalitás.