Kardos András: "Rubeljobboldal" és ellenállás

Baktatok át a városon a tüntetésre, még korán van, bambulok. Orrom előtt egy hatalmas plakát Gyurcsány, Dobrev, Karácsony, Márki-Zay, Fekete-Győr fényképével, ezzel a szöveggel: "Háborúpártiak", vagy ilyesmi. Nem az a baj, hogy agresszív, tisztességtelen, ócska ismétlés ez, bár ez a vonulat sem lényegtelen, hanem az, hogy milyen kocsmapince mélybe rohadt el a politikai köznyelv, nem pusztán hazugságok, rágalmak, effélék okán, hanem az alsó populista primitívség alá.

Értem én, ha ez kell a Fidesz népének, hát tessék: Gigafonéknak mi be sincs ezt a baromságot felhányni egy plakátra. Meg is teszik, ezredszer is. Olyan szint alatti szinten vagyunk, hogy várható volt, hogy előbb-utóbb a túloldal is megpróbál egy efféle lejtmenetbe kapcsolni, úgysem jut semmi az eszükbe. Volna itt ugye a háborúpárti "dollárbaloldal", Soros ügynökei effélék. Mivel az ellenzéknek semmiféle válasza nincs, kínomban a plakát közben eszembe jutott, hogy a minap egy face kommentben ezt láttam: rubeljobboldal. Ott még szellemesnek is tűnt, de azért már első olvasatra is bennem volt, hogy ha a nem létező ellenzék még ebbe a pincealsó populizmusba is belemegy, akkor…

Ez az, mi van akkor? A rubeljobboldal semmivel sem szellemesebb, mint a dollárbaloldal, igaz, a köznyilvánosságban még nem láttam használni, csak kommentben. Ott, amúgy, elmegy. De a plakáttól kapott undorormon semmit nem enyhített a rubeljobboldal, mert minden nap azt érzem, hogy a süllyedés a mocsárba megállíthatatlan, hiszen valóban: a "dollárbaloldal" populizmusának a szintjét a "rubeljobboldal" ugyanazon szintje üti meg. Szerencse, hogy eddig nem olvastam egy politikai nyilatkozatban sem. De logikus lenne: ha ez a szint kell a politikai nyelv kocsmájában, akkor előbb utóbb ez is jönni fog.

Pedig nem is erről akarok írni. Plakáthányingerrel a gyomromban, dödögve ettől a kínomban kitalált "ellenpopulizmus" rubeljobboldallal a fejemben, odaérek a Kossuth térre. Még korán van, sebaj gondolom, a város tele van az évzárókról jövő diákokkal, tanárokkal, szülőkkel, mindenkikkel, most még esznek, isznak, aztán jönnek. Újabb félóra, kezdés közeleg, max. egy-két ezer ember, fele gimnazista, fele korombeli nyugger, harmadik fele néhány középkorú szülő és tanár. Kezdésre sincs teltház, a kivetítőn éppen Mellár képviselő mondja, hogy nem jó ez az irány, majd ő bead módosítókat a nép által csak bosszútörvénynek nevezett oktatásfegyelmihez. Státusztörvény, igen.

Még süt a nap a kezdéskor, Törley Kata, ahogyan eddig is, keményen beszél, egy-két ezren hallgatják őt is, meg a többieket is. Jelentem: Pankotay Lili megint jó volt.

Csakhogy: a plakátokon a "dollárbaloldal" "háborúpárti" figurái. A Fidesz most éppen az oktatásügynek ront neki, miután az egyetemektől kezdve a független színházakig már szét van verve intézmények sora, egészségügy romokban, Libri kipipálva, nem sorolom.

A helyzet az, hogy ez így nem megy. Tönkrevert oktatás, és hetente egy-két ezer diák és nem diák dödög. Joggal dödög, én is dödögtem. Momentum kordont bont, igen, lehet kordonkormánynak nevezni a diktatúra kormányát, és akkor mi van? Orbán nem fog elfáradni, halálosan élvezi, hogy minden helyzetből jól jön ki, mert nincs se pártellenzéke, se mozgalomellenzéke. Minden tiszteletem a Tanítanék mozgalomnak és mindenkinek, aki felemeli a szavát, kilép, kirúgják, bármi. DE nincsen széleskörű ellenállási mozgalom, szegény Hadházy Ákos egyedül nem fogja megdönteni a maffiaállamot.

És igen: kevés már a tüntetés háromezer fővel, kevés a rapperek versezete, kevés a bátor egyéni kiállás, mint Nagy Erviné. Mindez tisztelhető, de ha itt a diktatúrát akarjuk leváltani, akkor ez, az önkényuralom tizennegyedik évében, kevés. A Kutyapárt már ott van a DK nyakán, az árnyékkormány aláírásokat gyűjt az áremelés ellen, értsük már meg: ez nem rendszerellenzék. Amíg nem lesz egy széles alapokon nyugvó ellenállási mozgalom, mondom sokadszor, addig itt nem lesz változás. Marad a populizmus, a vagyonszerzés, a diktatúra, és minden, amit csak Orbánék akarnak.

Volna még itt valami más is. Én eddig ellenálltam magamban annak a gondolatnak, hogy az értelmiségnek különös felelőssége lenne a rendszerváltás orbáni visszavételében. Ma már úgy látom, hogy nem volt igazam: a baloldali értelmiség, kórusban a "rubeljobboldal" megmondóembereivel, rárontott a liberalizmusra és a liberálisokra, és e két tábor együttesen zengi, időnként "neoliberálisnak" átkeresztelve, a liberális világösszeesküvés vádiratát.

És igen, itt jön a liberálisok felelőssége: nem voltunk képesek, talán csak Magyar Bálinték könyveit leszámítva, érthető alternatívát és magyarázatot adni a 2010 utáni világra, legfeljebb védekeztünk a vádak ellen, de átfogó liberális teljesítménye a diktatúra kritikájának nem született. Aminthogy alternatíva sem, tehát hiába a kétfelől jövő vádak képtelensége, a liberálisok elméleti teljesítménye, persze magamat is beleértve, nagyon kevés, és mondom, Magyarék munkásságát leszámítva, súlytalan is.

A rubeljobboldal mint nyelvi populizmus semmire nem lesz jó. A tüntetések és a kordonbontás pedig nem alternatíva, csak reménytelen brummogás.

Igen, én is felelős vagyok mindezért. Meg még nagyon sokan.