Négy év - Kárpáti Iván jegyzete
A kormányzati propaganda évek óta dolgozik azon, hogy a háborút ne agresszióként, hanem "két fél konfliktusaként" lássuk.
Pici bűnök és a fasizmus - Dési János jegyzete
A kísérlet Iványi Gábor tönkretételére nyilvánvalóan a politikai bosszú része. Nem véletlen, hogy egy ilyen ember életét kell megkeseríteni, munkáját, amelyet a szegények és az elesettek érdekében végez, ellehetetleníteni.
Három évtized – Józsa Márta jegyzete
Három évtizeddel ezelőtt az volt a naiv álom, hogy a nyilvánosság is hozzá tudja majd segíteni az ország legelnyomottabb polgárait az emancipációhoz. Ma már tudjuk: sikerült eljutnunk a hasonlattá vált vécékeféig.
Zavaró tény – Kárpáti Iván jegyzete
A magyar kormány az elmúlt években minden fontos nemzetközi fórumon akadályozta Kijev uniós közeledését, vétóval fenyegettek, zsaroltak, blokkoltak. A hazai politikai kommunikációban Ukrajna rendre ellenségként jelenik meg, kampányeszközzé silányítva egy háborúban álló országot. A miniszterelnök videóiban Brüsszel, Ukrajna és a magyar ellenzék egy csomagban szerepel, mint fenyegetés. (...) Ráadásul a teljes képhez hozzátartozik egy zavaró tény: a Barátság vezetéket január végén az orosz hadsereg támadta meg.
Holnap kit gyűlöljek? - Selmeci János jegyzete
Ukránok, bűnöző gyerekek, bankárok, ukránok, benzinkutasok, és megint a benzinkutasok; már egy gyakorlott gyűlölő is nehezen tudja követni a kormány iránymutatásait arról, hogy kik az ellenségeink.
Mása és Aljosa kűrje - Hardy Mihály jegyzete
Az elmúlt években egyébként szabályosan menekülnek Oroszországból a siker-sportágak művelői, akik a párizsi olimpia óta tudják, hogy kevés esélyük van az indulásra nemzetközi versenyeken.
Agarak - Szénási Sándor jegyzete
Ami Zelenszkij indulatát illeti, az érthető, mégis értelmetlen, és igazságtalan is. Mindenesetre leír egy jelenséget, amit egyébként orosz menekültek fogalmaztak meg.
Orbán kettős mércéje – Kárpáti Iván jegyzete
Amikor brüsszeli politikusok tesznek kritikus megjegyzéseket, az beavatkozás. Amikor amerikai vezetők tesznek politikailag egyértelmű nyilatkozatot, az "aranykor". Amikor az Európai Unió feltételekhez köti a forrásokat, az zsarolás. Amikor az Egyesült Államok a miniszterelnök és az elnök személyes kapcsolatától teszi függővé bizonyos kedvezmények időtartamát, az stratégiai partnerség.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
30/11/2025 10:23
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
„Nem mi szültük őket és nem mi hagytuk őket ott” – ezzel az úgynevezett Parlament folyosóján, a Telex kérdésére kerekített mondatával a belügyekért, közbiztonságért, egészségügyért és közoktatásért is felelős miniszter minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Ami a mondásokat illeti. Amikor a kórházban hagyott csecsemők számának drámai növekedéséről volt szó.
Pintér Sándor, főnökéhez csendőrösen igazodva, nőügyekkel nem foglalkozik, és hát ugye kik szülnek, a nők. Kinek mit intézett a kormánya, melynek feje már felhívta a figyelmet arra is, hogy a bűnös Nyugaton férfiként is lehet szülni. Nőügyekkel ő nem foglakozott soha, ahogy az üzleti dolgok is fényévekre állnak tőle. Hol vannak azok a régi szép idők, az első Orbán-kormány, amikor még azon borzongtunk, hogy a fociultrák antiszemita bekiabálásokkal szórakoztatták a stadionok népét. Anno az igazságügyminiszter még csak a focihoz való nemértésével hárította el a nyilas eszmék betüremkedésére vonatkozó kérdést.
Az is örök emlékezetű mondat maradt, Pintéré is a korszak summázata. Azzal vonogatja számos rendőri plecsnivel ékesített vezérezredesi vállát, hogy a kórházakban hagyott, tehát az ő gondjaira bízott gyerekek jövője nem az ő kompetenciája, nem is pártjáé és kormányáé. Neveljék fel magukat az anyaszültek, ha volt képük az úgynevezett családpolitika céljaival szembe menve megszületni. Szerencsére az Orbán-kormány miniszterei között egyetlen potenciális tettest, azaz nőt nem találunk.
Nincs olyan gyerek, akit a családtámogatás nem ér el, regélte nemrégiben a kormányfői száj. Az otthagyott gyerekek zöme amúgy nem azért maradt a kórházban, mert a szüleik nem akarnák őket felnevelni. Hanem mert nem engedik hazavinni őket a jellemzően a kórházi közönynél nagyságrendekkel jobb, legalább szerető nyomorba. Hogy ki nem engedi? Az értük felelős közszolga, és annak kivéreztetett gyermekvédelmi intézményrendszere. A családi pótlék elértéktelenítésétől kezdve sorolhatnánk, hogy mivel tartozik ez a rezsim azoknak, akikre fittyet hány. Nőjenek fel a nem kormányszülte gyerekek kórházi tejbepapin, érjék be szeretetigényüket túlhajszolt nővérek titokban küldött mosolyaival. A szüleik pedig pusztuljanak el bánatukban, amiért senki nem engedte, tanította őket saját lábra állni. Többségük felnő valahogy, éhezve, szeretetlenül, és akkor majd csodálkozunk, hogy milyen felnőtt lett belőlük. A tettesek nevét legalább tudjuk, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszere, a NER.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2025. november 27-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
A jegyzetet a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért az adás meghallgatásához, kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)
