Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Betiltani Hann Endrét - Selmeci János jegyzete
"H. Endre haladéktalan betiltásával egyidejűleg a Belügyminisztérium vagyonelkobzást is elrendelt, melynek keretében H. Endre vagyontárgyait, úgymint egy kerékpár, egy kalap, egy adag vacsora, illetve az általa megtévesztő módon "közvelemény-kutatásoknak" nevezett, agitációra alkalmas propagandát tartalmazó számítógép lefoglalták, a következő intézkedésig M. Ágoston elvtárs megőrzésére bízzák."
Zelenszkij dilemmája - Kárpáti Iván jegyzete
25/11/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik.
Volodimir Zelenszkij a genfi tárgyalások után „ígéretes kilátásokról” beszélt, és arról, hogy van egy út, amely talán valóban elvezethet a háború végéhez. De amikor ő reményről beszél, az valójában a túlélés reménye: annak a reménye, hogy Ukrajna nem ragad be végleg a nagyhatalmi kompromisszumok szorítójába.
Londonból, Washingtonból és Brüsszelből ugyanis egyszerre érkeznek a javaslatok, módosító javaslatok és ellenjavaslatok, mintha a háború nem egy ország tragédiája, hanem egy diplomáciai puzzle lenne. Zelenszkij pedig ott áll a közepén, és minden nap el kell játszania a hálás szövetségest, miközben pontosan érzi, hogy egyre kevesebb mozgástere marad. Otthon és külföldön is. A múlt héten például Európa gyorsan kijavította az amerikaiak béketervét, mert az túl közel állt Moszkva ízléséhez. De a lényeg nem változott: újra és újra olyan papírok kerülnek az asztalára, amelyek Ukrajna szuverenitását centire mérik.
Közben Donald Trump leginkább egy saját győzelmet akar. Egy békét, amit magáénak mondhat. Csakhogy a béke papíron lehet Trumpé, a következményei viszont Ukrajnáé. Mert arról valahogy mindenki szeret megfeledkezni, hogy Moszkva még mindig megszállva tartja az ország területének egy az űrből is látható részét, és még mindig úgy lövi Kijevet, Harkivot, Odesszát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik. Az egyik oldal sürgeti, hogy legyen már vége, a másik azt mondja: nincs tartós béke, amíg Oroszországot nem vonják felelősségre az invázióért. És ő mindkét tábornak igyekszik valamit mondani, mert egyik oldalt sem veszítheti el.
De közben ott van, ami a legfontosabb: az ukrán otthonok romjai, a listák a friss halottakról, gyerekek, akiket újra pincékbe terelnek, amikor megszólal a sziréna. Ezt nem lehet beleszerkeszteni a dokumentumba. Ez arról szól, ki éli túl a következő telet, és ki nem.
Zelenszkij valójában ezért beszél ma ennyire óvatosan. Tudja, hogy a háta mögött a nagyhatalmak már a háború utáni világ térképét rajzolják, és abban Ukrajna csak akkor marad független, ha ő minden egyes mondatával visszaszerzi a tárgyalóasztal egy kicsiny darabját. Hogy egyáltalán legyen valami, amit még békének lehet nevezni és ne puszta fegyverszünetnek a következő orosz offenzíváig.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. november 25-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)