Kié a holnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az El Pais nevű baloldali, egyébként a legolvasottabb spanyol lap nemrég, némileg rémülten, leközölt egy felmérést a fiatalok pártválasztásáról, ami a Vox, az autonóm közösségek jogait tagadó, antifeminista, homofób, euroszkeptikus, és persze bevándorlás ellenes párt egyértelmű tarolását mutatja.
Közpénzről és lojalitásról - Kárpáti Iván jegyzete
Ez a logika a NER igazi arca. A közpénzt a Fidesz nem közösségi erőforrásnak tekinti, hanem politikai tulajdonnak. Aki részesül belőle, az tartozik valamivel.
Állatkertek és politikai vonzataik - Dési János jegyzete
Egy időben mindenféle városban, amerre jártam, megnéztem az állatkertet, van összehasonlítási alapom. Magyarországon talán a szegedi mérhető hozzá. Csak annak most nincs politikai vonzata, szóval arról majd egyszer egy másik műsorban. És most, hogy utána néztem, az egykori szürke, unalmas és senkit sem érdeklő nyíregyházi vadasparkból az 1996-ban kinevezett igazgató, Gajdos László és csapata csinált egy jó helyet.
Nem ők szülték – Józsa Márta jegyzete
Pintér Sándor, a Nemzeti Együttcinizmus Rendszerének belügyminisztere minapi parlamenti szereplésével minden bizonnyal beírta magát a legnagyobbak közé. Bizonyos értelemben …
Korunk jogara – Dési János jegyzete
Ez csak a néphülyítés része, s a népnek mindig akad egy uszulni való szelete, amelynek tagjai imádják az ilyesmiket, mert akkor sokkal jobban lehet gyűlölködni. Gyűlölök, tehát vagyok. Lengessük hát az arany WC kefét lelkesen, forgassuk a fejünk fölött, miközben cöfcöfcöf csatakiáltásokat hallatunk a művelt világ elleni támadáskor. Az arany WC kefe korunk jogarja.
Szegény Manci; cica-adó tönkretette a családomat – Selmeci János jegyzete
Mancika életét Magyar Péter tette tönkre.
Hálaadás Moszkvában - Hardy Mihály jegyzete
Vajon miféle politikai hálaadás hajtja Orbán Viktort holnap Moszkvába, hogy azzal a Vlagyimir Putyinnal találkozzon, akit háborús bűnösként egyelőre messze elkerül minden, magára valamit is adó európai vezető?
Kutyaélet - Szénási Sándor jegyzete
A lényeg, hogy Rogánék rájöttek, mi a Tisza végső célja. Hogy kínjukban, vagy boldogságukban, hogy végre eszükbe jutott valami ütős, nem sejtjük. De ez jött ki: az ebadó a cél, mi más?
Zelenszkij dilemmája - Kárpáti Iván jegyzete
25/11/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik.
Volodimir Zelenszkij a genfi tárgyalások után „ígéretes kilátásokról” beszélt, és arról, hogy van egy út, amely talán valóban elvezethet a háború végéhez. De amikor ő reményről beszél, az valójában a túlélés reménye: annak a reménye, hogy Ukrajna nem ragad be végleg a nagyhatalmi kompromisszumok szorítójába.
Londonból, Washingtonból és Brüsszelből ugyanis egyszerre érkeznek a javaslatok, módosító javaslatok és ellenjavaslatok, mintha a háború nem egy ország tragédiája, hanem egy diplomáciai puzzle lenne. Zelenszkij pedig ott áll a közepén, és minden nap el kell játszania a hálás szövetségest, miközben pontosan érzi, hogy egyre kevesebb mozgástere marad. Otthon és külföldön is. A múlt héten például Európa gyorsan kijavította az amerikaiak béketervét, mert az túl közel állt Moszkva ízléséhez. De a lényeg nem változott: újra és újra olyan papírok kerülnek az asztalára, amelyek Ukrajna szuverenitását centire mérik.
Közben Donald Trump leginkább egy saját győzelmet akar. Egy békét, amit magáénak mondhat. Csakhogy a béke papíron lehet Trumpé, a következményei viszont Ukrajnáé. Mert arról valahogy mindenki szeret megfeledkezni, hogy Moszkva még mindig megszállva tartja az ország területének egy az űrből is látható részét, és még mindig úgy lövi Kijevet, Harkivot, Odesszát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik. Az egyik oldal sürgeti, hogy legyen már vége, a másik azt mondja: nincs tartós béke, amíg Oroszországot nem vonják felelősségre az invázióért. És ő mindkét tábornak igyekszik valamit mondani, mert egyik oldalt sem veszítheti el.
De közben ott van, ami a legfontosabb: az ukrán otthonok romjai, a listák a friss halottakról, gyerekek, akiket újra pincékbe terelnek, amikor megszólal a sziréna. Ezt nem lehet beleszerkeszteni a dokumentumba. Ez arról szól, ki éli túl a következő telet, és ki nem.
Zelenszkij valójában ezért beszél ma ennyire óvatosan. Tudja, hogy a háta mögött a nagyhatalmak már a háború utáni világ térképét rajzolják, és abban Ukrajna csak akkor marad független, ha ő minden egyes mondatával visszaszerzi a tárgyalóasztal egy kicsiny darabját. Hogy egyáltalán legyen valami, amit még békének lehet nevezni és ne puszta fegyverszünetnek a következő orosz offenzíváig.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. november 25-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)