Hadisarc – Józsa Márta jegyzete
Na most az történt, hogy a szomszédban zajló háborúra való hivatkozással a hatvanpusztai főherceg által mozgatott úgynevezett törvényhozás, pontosabban rendeleti kormányzás úgy döntött, hogy einstand. Mint Ács Feriék a Füvészkertben. Hogy hiába a törvényszék, a törvény betűje és szelleme, most úgy lesz, ahogy ő akarja.
A megfelelő ember – Rózsa Péter jegyzete
A pályázatra meglepően sokan jelentkeztek, de amint elkezdődtek az állásinterjúk, lehangoló eredménnyel, jobban mondva eredménytelenséggel szembesültek. Elsősorban a NER-ben eddig favorizált, úgy mondjuk, oligarchacégektől érkeznek a jelöltek. Feszengenek a meghallgatásokon, jól látható mennyire szokatlan számukra az ilyen megméretés...
Egy InterCity vécéjében unatkozva - Selmeci János jegyzete
Az állami rádióban aztán Orbán Viktor megpróbált kimászni a vécéből, és menteni a menthetőt; beszélt kicsit arról, hogy februári béremelés, meg nyugdíj, meg adókedvezmény, ha pedig sikerül továbbra is nemet mondani Brüsszelnek, akkor a nemzeti gazdaságpolitikát folytatni tudják, ami a repülőrajt nem láttán ugye annyira sikeres, hogy egy életem, egy szuverenitásom, én lehet megpróbálnék mégis inkább igent mondani Brüsszelnek, aztán lesz ami lesz...
Mini-Minneapolis – Hardy Mihály jegyzete
Mert egy parlamenti választás előtt álló országban mégsem normális, hogy a valamennyire is épeszű szavazóknak nem kínálnak fajsúlyos baloldali vagy liberális alternatívát.
A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Maradjunk eszünknél - Kárpáti Iván jegyzete
A történelem pontosan megmutatta már, hogy az erőszak soha nem az utcán kezdődik, hanem a szavakban, a kijelölésben, az uszításban, abban, amikor egyre többen érzik úgy, hogy már nincs mit veszíteniük.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Zelenszkij dilemmája - Kárpáti Iván jegyzete
25/11/2025 18:03
| Szerző: Kárpáti Iván/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik.
Volodimir Zelenszkij a genfi tárgyalások után „ígéretes kilátásokról” beszélt, és arról, hogy van egy út, amely talán valóban elvezethet a háború végéhez. De amikor ő reményről beszél, az valójában a túlélés reménye: annak a reménye, hogy Ukrajna nem ragad be végleg a nagyhatalmi kompromisszumok szorítójába.
Londonból, Washingtonból és Brüsszelből ugyanis egyszerre érkeznek a javaslatok, módosító javaslatok és ellenjavaslatok, mintha a háború nem egy ország tragédiája, hanem egy diplomáciai puzzle lenne. Zelenszkij pedig ott áll a közepén, és minden nap el kell játszania a hálás szövetségest, miközben pontosan érzi, hogy egyre kevesebb mozgástere marad. Otthon és külföldön is. A múlt héten például Európa gyorsan kijavította az amerikaiak béketervét, mert az túl közel állt Moszkva ízléséhez. De a lényeg nem változott: újra és újra olyan papírok kerülnek az asztalára, amelyek Ukrajna szuverenitását centire mérik.
Közben Donald Trump leginkább egy saját győzelmet akar. Egy békét, amit magáénak mondhat. Csakhogy a béke papíron lehet Trumpé, a következményei viszont Ukrajnáé. Mert arról valahogy mindenki szeret megfeledkezni, hogy Moszkva még mindig megszállva tartja az ország területének egy az űrből is látható részét, és még mindig úgy lövi Kijevet, Harkivot, Odesszát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Zelenszkij ma már egyszerre próbál megfelelni azoknak, akik gyors lezárást akarnak, és azoknak, akik az oroszok elszámoltatását követelik. Az egyik oldal sürgeti, hogy legyen már vége, a másik azt mondja: nincs tartós béke, amíg Oroszországot nem vonják felelősségre az invázióért. És ő mindkét tábornak igyekszik valamit mondani, mert egyik oldalt sem veszítheti el.
De közben ott van, ami a legfontosabb: az ukrán otthonok romjai, a listák a friss halottakról, gyerekek, akiket újra pincékbe terelnek, amikor megszólal a sziréna. Ezt nem lehet beleszerkeszteni a dokumentumba. Ez arról szól, ki éli túl a következő telet, és ki nem.
Zelenszkij valójában ezért beszél ma ennyire óvatosan. Tudja, hogy a háta mögött a nagyhatalmak már a háború utáni világ térképét rajzolják, és abban Ukrajna csak akkor marad független, ha ő minden egyes mondatával visszaszerzi a tárgyalóasztal egy kicsiny darabját. Hogy egyáltalán legyen valami, amit még békének lehet nevezni és ne puszta fegyverszünetnek a következő orosz offenzíváig.
Kárpáti Iván jegyzete az Esti gyors 2025. november 25-ei adásában hangzott el. (Amennyiben appon keresztül érik el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért kérjük, lépjenek át a klubradio.hu-ra.)