Amikor a  kis- és középvállalkozásokról volt szó, az állam jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik.

Belefutottam az orbáni-rogáni-habonyi szimbolikus politika egy frissen kinyílott pitypangjába – a politikusi gátlástalanság, hazudozás és idiotizmus olyan hibátlan és kerekded formában szökken szárba benne, hogy – az áldott emlékezetű Kerényi Imre buzdításának engedve – nem tehetek mást: "megírom.”  

"A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja."

Szeretem, amikor a Bibliát egyesek, kiváltképp garantáltan hozzá nem értő politikusfélék, amolyan aforizmagyűjteményként igyekeznek hasznosítani, az idézetnek szánt textust szövegkörnyezetéből kiragadva, s az idéző hozzá nem értésének és biblikus nyelvi tudatlanságának környezetébe belehelyezve.  

A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…

Mostanában a leggyakoribb szó, amit a legkülönbözőbb nyelveken olvashatok, a "de", a "but", az "aber", a "mais" és így tovább.

Donald Trump korszerűsítette Petőfi világtérképét. Mindenféle gonosz féknyúzók tudatlanságot, műveletlenséget, tahóságot kiáltanak, pedig csak nem értik a Donalddal azonosan egyező idők szavát.

A kormány rendre elgáncsolja a budapesti városvezetés próbálkozásait, hogy a maguk kezébe vehessék a pénzügyi döntéseiket.

Rendkívüli mértékben emelkedtek meg a legkülönfélébb antiszemita incidensek Európa és a világ legkülönbözőbb helyein.

A világ olyanná vált, mint a falusi kocsma, ahol a legények alaposan felöntöttek a garatra.

Többértelmű, fura szó. Orbán rendszerében a kerítésnek mind a két értelme használatban van.

Ha a Corvinus oktatóiban akad szakmai és oktatói önbecsület (s ez az egy, amiben biztos vagyok, hogy akad), akkor most első lépésben nem sztrájkot szerveznek, s nem öt percig érdekes tiltakozást, vagy két percig sem érdekes aláírásosdit, hanem közösen, elegánsan, udvariasan, de a létező legnagyobb határozottsággal kérdeznek majd rá a Corvinus vezetőségénél az elbocsátás valós és tényleges okaira és részleteire.

A Momentum EP-képviselője Gyurcsány Ferencben és a DK-ban véli megtalálni a pártja kitörési pontját.

A rólam szóló állításait összességében a racionális kívánalmakat és elvárásokat semlegesítő, illetve azokat felülíró politikai előítéletesség determinálta, amit a "Hibás argumentumok, avagy hogyan ne érveljünk" tankönyvbe illő fejezetében felvonultatott súlyos érvelési hibák egész sora bizonyít, s aminek feltűnő sokasága egy ilyen rövid cikk esetén úgyszólván a Guiness Rekordok Könyvébe kívánkozik.

Ez a mondás lett az orbáni akarnokság, "csakazértisség" verbális szimbóluma. Amelyik kormányzati intézkedést bírálja az ellenzék, vagy bárki más, azt megvalósítják, akár még nagyobb léptékben, mint az eredeti tervben szerepel.

Ma már Brüsszel nem képes lőni, csupán fütyörészik, azt meg éppúgy leszarhatjuk, mint a magaslesi golyóit.