Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyarságot háromlábú székhez hasonlította. Márpedig a háromlábú szék nem jut az ember eszébe véletlenül .. Gondolatok Dúró Dórának ajánlható újabb darálnivalókról, Csák János esetleges újabb feladatairól és transzállapotban előadott politikai jövendölésekről.

Andrzej Duda államfő úgy tett és tesz, mintha nem tudná, ki hány szavazatot szerzett a választáson. Ezzel blokkolja egy olyan kormány megalakítását, amelynek komoly többsége van.

Nem árt felidézni a történelem tanulságos eseményeit. Addig kell ezt megtenni, amíg nem kerül fóliába a történelem is.

Lemondott hát a többszörös rektor, főigazgató, főkurátor, teátrális teoretikus, de csak a Nemzeti Színház vezetői székéről, minthogy a baleset is csak ott következett be.

"Egy szamár is jobb képeket tud maszatolni a farkával!" – ordította Hruscsov 1962-ben a Manézs avantgárd kiállításán, majd kirohant a Manézsból. Az igazgatót nem váltották le.

A Városliget szép és kellemes, egészében és részleteiben is. Ha valaki annak az ellenkezőjét állítja, mint amit érzékelünk, akkor nem a „látvány” sínyli meg, hanem a hepciáskodó hitelessége.

Churchill szerint kétféle hazugság van: a szemtelen hazugság és a statisztika.

A barbár, a pogány, az untermensch (nem-ember) itt van közöttünk. Közülünk való, akiben a "mi"-vel azonosított nemzet közös ellensége ölt testet, az "ők" állandóan változó, de rendre stigmatizált csoportja.

Ha egy őrült beszédben van rendszer, akkor a beszélő akár normális is lehet. Pár napon belül mi szerencsések, – akik oly korban élünk –, hallhattuk Káslert, Schmidtet, L. Simont, Csákot, Gulyást. Menczert is, de egyrészt az ki, másrészt már lerágtuk. Hogy a vektor hova mutat, az péntek reggelente éri el önmaga hegyét.

"Rényi András ironizálást lát ott, ahol az államnak az ő titkára valójában a megkívánt alapossággal vértelődzködik a modernkori keresztényüldözés elleni harcra."

Amikor a  kis- és középvállalkozásokról volt szó, az állam jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik.

Belefutottam az orbáni-rogáni-habonyi szimbolikus politika egy frissen kinyílott pitypangjába – a politikusi gátlástalanság, hazudozás és idiotizmus olyan hibátlan és kerekded formában szökken szárba benne, hogy – az áldott emlékezetű Kerényi Imre buzdításának engedve – nem tehetek mást: "megírom.”  

"A NER töretlen fejlődésének ez egy aranybetűs napja, demokráciánk kiszélesedésének nagyszerű fejezete, midőn most először tett magáévá a kormány egy, az oppozícióból érkezett javaslatot, egyrészt bizonyítva saját nyitottságát a bárhonnan érkező országépítő ötletek iránt, másrészt most először volt az ellenzéknek olyan felvetése, ami nem a haza számos ellenségének az érdekeit szolgálja."

Szeretem, amikor a Bibliát egyesek, kiváltképp garantáltan hozzá nem értő politikusfélék, amolyan aforizmagyűjteményként igyekeznek hasznosítani, az idézetnek szánt textust szövegkörnyezetéből kiragadva, s az idéző hozzá nem értésének és biblikus nyelvi tudatlanságának környezetébe belehelyezve.  

A kérdés egyben az is, a „még mindig demokrácia” lehet-e egyáltalán demokrácia…

Mostanában a leggyakoribb szó, amit a legkülönbözőbb nyelveken olvashatok, a "de", a "but", az "aber", a "mais" és így tovább.