Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
A legmocskosabb faló – Dési János jegyzete
18/12/2023 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben?
Azt, hogy Orbán Putyin falova csak azért nem érdemes megemlíteni, mert arról a bizonyos görög falóról nem sejthették a szegény trójaiak mit rejt. Míg Orbánról mára az egész Európai Unió tudhatja, hogy mit képvisel. Nincs ebben sok csoda már régen, így van ez. Legfeljebb a legutóbbi időkig akadnak az EU-nak olyan vezetői, akik próbálnak félrenézni, finanszírozni a diktatúrát, egészen pontosan a zsarnok és udvarnépe gazdagodását.
De, mit tehetünk mi, ha azt tapasztaljuk, hogy az ország, ahol élnünk adatik, nemcsak süllyed a diktatúra mocskában, nemcsak megalázza és kisemmizi azokat, akiknek egyébként jórészt a hatalmát köszönheti – bár ez sem kevés – de egy gyilkos diktatúra szövetségesévé válik.
“Magyarország” ma nyíltan és szemérmetlen arcátlansággal egy embereket halomra gyilkoltató, más országokat elfoglaló és leromboló diktátor mellé állt az európai szövetségesei helyett. Keleti despoták kegyeit keresi, a megfélemlítés, a korrupció, a jogi erőszak mindennapjai köszönik jól vannak.
“Magyarország” természetesen nem jelenti Magyarországot. Jelent egy durva és jól szervezett hatalmi és pénzügyi klikket – és persze támogatókat is jócskán, akiket nem érdekel, hogy péntektől hétfőig nem szülünk ma már egy közepes városban.
De a kérdés mégiscsak az, mit tegyenek azok - adott esetben, mi - akik nem az a “Magyarország” vagyunk? Akik Európát akarunk, akik megvetjük a diktátorokat, akkor is, ha ez a szakma mostanában elég jól fizet.
“A gazemberek oldalára álltunk (...) Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. “ – írta egykoron Teleki, pár perccel azelőtt, hogy főbelőtte magát.
Telekinek komoly szerepe volt abban, hogy akkor a helyzet odáig fajult, ameddig. Aztán itt lett vége számára mindennek.
Ma öntudatos és büszke elkövetőkkel vagyunk telítve, a lelkiismeret és a felelősség értelmezhetetlen fogalmak.
De komolyan kérdezem, mit tehet az, aki meg akarja mutatni, hogy ő nem ennek a “legpocskabb nemzetnek” a része, aki a demokráciában hisz, a jogbiztonságban?
Aki szeretné, ha maradnának szabad színházak és megjelenhetnének a könyvek. Aki nem akar beletörődni a sajtó tönkretételébe és megszüntésébe, aki szerint fontos az iskola? Nem beszélve, a hatalmi ágak egyensúlyáról.
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben.
Mit tegyünk mi?
Már tegnap kellett volna erre felelnünk.
A kérdés: hogyan tarthatjuk fent legalább részben a képet, hogy Magyarországon sem mindenki a gyilkos szekértolója? A reményt, hogy, amint Dobó István is alaposan elverte a török hódítót, lesz még vigalom Bornemissza Gergővel és a kis Vicával.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. december 18-i adásában hangzott el.
