Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
A legmocskosabb faló – Dési János jegyzete
18/12/2023 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben?
Azt, hogy Orbán Putyin falova csak azért nem érdemes megemlíteni, mert arról a bizonyos görög falóról nem sejthették a szegény trójaiak mit rejt. Míg Orbánról mára az egész Európai Unió tudhatja, hogy mit képvisel. Nincs ebben sok csoda már régen, így van ez. Legfeljebb a legutóbbi időkig akadnak az EU-nak olyan vezetői, akik próbálnak félrenézni, finanszírozni a diktatúrát, egészen pontosan a zsarnok és udvarnépe gazdagodását.
De, mit tehetünk mi, ha azt tapasztaljuk, hogy az ország, ahol élnünk adatik, nemcsak süllyed a diktatúra mocskában, nemcsak megalázza és kisemmizi azokat, akiknek egyébként jórészt a hatalmát köszönheti – bár ez sem kevés – de egy gyilkos diktatúra szövetségesévé válik.
“Magyarország” ma nyíltan és szemérmetlen arcátlansággal egy embereket halomra gyilkoltató, más országokat elfoglaló és leromboló diktátor mellé állt az európai szövetségesei helyett. Keleti despoták kegyeit keresi, a megfélemlítés, a korrupció, a jogi erőszak mindennapjai köszönik jól vannak.
“Magyarország” természetesen nem jelenti Magyarországot. Jelent egy durva és jól szervezett hatalmi és pénzügyi klikket – és persze támogatókat is jócskán, akiket nem érdekel, hogy péntektől hétfőig nem szülünk ma már egy közepes városban.
De a kérdés mégiscsak az, mit tegyenek azok - adott esetben, mi - akik nem az a “Magyarország” vagyunk? Akik Európát akarunk, akik megvetjük a diktátorokat, akkor is, ha ez a szakma mostanában elég jól fizet.
“A gazemberek oldalára álltunk (...) Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet. “ – írta egykoron Teleki, pár perccel azelőtt, hogy főbelőtte magát.
Telekinek komoly szerepe volt abban, hogy akkor a helyzet odáig fajult, ameddig. Aztán itt lett vége számára mindennek.
Ma öntudatos és büszke elkövetőkkel vagyunk telítve, a lelkiismeret és a felelősség értelmezhetetlen fogalmak.
De komolyan kérdezem, mit tehet az, aki meg akarja mutatni, hogy ő nem ennek a “legpocskabb nemzetnek” a része, aki a demokráciában hisz, a jogbiztonságban?
Aki szeretné, ha maradnának szabad színházak és megjelenhetnének a könyvek. Aki nem akar beletörődni a sajtó tönkretételébe és megszüntésébe, aki szerint fontos az iskola? Nem beszélve, a hatalmi ágak egyensúlyáról.
Mit tehet az, aki úgy gondolja, hogy ő nem áll a zsarnok mellé, még akkor sem, ha most, amúgy éppen a demokrácia lehetőségeit kijátszva, olyanok kerültek hatalomra, akik erősen ott vannak a “legpocsékabb nemzet” cím megszerzéséért indított versengésben.
Mit tegyünk mi?
Már tegnap kellett volna erre felelnünk.
A kérdés: hogyan tarthatjuk fent legalább részben a képet, hogy Magyarországon sem mindenki a gyilkos szekértolója? A reményt, hogy, amint Dobó István is alaposan elverte a török hódítót, lesz még vigalom Bornemissza Gergővel és a kis Vicával.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. december 18-i adásában hangzott el.
