"Amikor egy-egy újabb botrány kirobbant, azt gondolhattuk, azt már biztosan nem lehet elsimítani, agyonhallgatni. Aztán napok múlva kiderült, vagy nem indult nyomozás a rendőrségen, vagy maga a főügyész fogta vissza az embereit a kutakodástól."

A választások hatása a lengyel állami médiára ismerős lehet.

Kicsoda-micsoda ez az Azahriah, talán Arató András mondata végére kiderül.

"Vologya, de jó volt veled itt beszélgetni egy nyugodt helyen, ahol nem tartóztatnak le téged, mint körözöttet valami mondvacsinált háborús bűntett ürügyén, hisz’ katonai műveletről beszélünk, no de száz szónak is egy a vége, gyerünk a kantinba, mert kihűl a kacsa, a világbékét könnyebb megoldani, ha teli a pocak, legyen az bármekkora is." Arató András egy mondatba sűrítette a "következetes" Orbán Viktor vélt gondolatait találkozójáról az orosz elnökkel.

"Úgy szerepel a tankönyvekben, hogy nemzetünk egyik legbecsesebb piros betűs, állami ünnepnapja a vérbefojtott forradalom 67. évfordulója. Ha ez így volna, akkor ezen a napon Magyarország mai miniszterelnökének az ország főterén kellene sok ezer ember és a hivatalos nobilitások jelenlétében méltatnia az egykori „pesti srácok” hősiességét, kalapot emelni az életükkel fizető férfiak és nők, idősebbek és fiatalok emléke előtt."

Ha most megkérdezik tőlem, mi hát a megoldás, őszintén válaszolok: fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy legelébb mindig érdemes és szükséges felismerni a dolgok valódiságát, esszenciáját, ugyanis e felismerés nélkül csak ködszurkálás zajlik, s jószándékkal telve csak tragédiákat, katasztrófákat okozunk, vagy legalábbis azokhoz járulunk hozzá. Vagyis a felismerés, a tudás az első lépcsőfok.

Pedig lehetett volna uncsi, hiszen szinte mindenben egyetértettünk, ami nem volt nehéz, mert a könyvemről alig esett szó. Viszont – evidensen focihasonlattal próbálom érzékeltetni azt, amit, elvégre rendes magyar ember a labdarúgásban találja meg a múlt, a jelen és a jövő megismeréséhez elengedhetetlen analógiát –, szóval egy futballcsapat szurkolói sosem unatkoznak együtt, legalábbis így képzelem a felcsúti Puskás Akadémiáért szorító tömegeket.

Az idők és az erkölcstelenségek persze változnak. Ma már szerzőnk igaz Izrael-baráttá metamorfizálódott: a Hamasz hallatán "gyáva, ócska, földalatt bujkáló terrorista patkányok" megdögléséről mereng, s szapora lépteivel Orbán mellé fölzárkózva heroikus bátorsággal szól a "jogos és érthető és helyes izraeli ellencsapásról."

"Olyan méretű nemzetközi inflációs özönvízzel álltunk szemben, amiket a maga kis vödreivel a jegybank nem tudott felfogni, ezért kellett a kormánynak segítenie" – nyilatkozta Orbán. A kormány számára ugyanis oly vedrek állnak rendelkezésre, amilyenektől Noé is megnyalta volna mind a két hüvelykujját.

A hatalom megalázó módon minden fideszest egyházához elkötelezett, mélyen vallásos személyként törekszik beállítani, a Fidesszel szembenállókat viszont hamis, bántó sztereotípiával dühödt antiklerikálisoknak nevez.

"Ha pedig a jövőről van szó, azt bizony senki nem olvasta, úgyhogy nincs ok az optimizmus feladására. Vagy az aggodalom sutba dobására" – Arató András Török Gábor, a NER jövőjéről szóló jóslatát vette górcső alá.

"Mindeközben Irán – izraeli katonai szakértők gyanúja szerint nem csekély orosz segédlettel – a Hamász legnagyobb fegyverszállítójává lett."

2000 óta (2011 kivételével) minden évben összejön, a pályázók nem lankadnak, csak a támogatók. Kár lenne, ha megszűnne, mert jól jelzi, a reklámcélú plakátok üzenetei és a képzőművészeti igényesség nem szükségszerűen vannak egymással kibékíthetetlenül ellenséges viszonyban.

És azt is belemondta a Hanyatló szemébe, hogy nálunk tombol a média szabadsága. Csupán közhelyes szerénysége miatt nem említette ennek egyik döntő bizonyítékát: mutassanak nekem még egy országot, ahol a miniszterelnök az ő rádiójában minden pénteken szól az alattvalóihoz. És akkor az anyagiakról nem is beszéltünk: az adófizetők pénzéből a világon sehol nem áldoznak annyit a sajtóra, mint nálunk.

Sajnos Soltész Miklós azt nem látszik tudni, hogy az Úr angyala a bebörtönzött apostolokat kivezette a börtönből, s mondá nekik: "menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait".

Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.