„Palackvisszaváltással
Publicisztika
Plakátok – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Plakátok – Józsa Márta jegyzete

Plakátban speciel a magyar művészek hagyományosan remekeltek, csaknem a műfaj létezése óta. A szecesszió, a Bauhaus, az avantgarde, vagy például a magyar filmplakátok aranykorából visszanézve még inkább drámai az a vizuális mocsok, amelyet éveken keresztül bámultunk, inkább fel sem idézem, nem lesz könnyű elfelejteni, de hátha sikerül. A történelemkönyvekben majd visszanézhetjük őket, ahogy a Tanácsköztársaság vagy a zsidótörvények bevezetésekor használt szennyet, melynek következménye jól látjuk, hova vezetett.

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete

A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.

Nem kel fel a Nap – Rózsa Péter jegyzete

16/01/2024 18:03

| Szerző: Rózsa Péter

Könnyen becsaphatók vagyunk, és már nemigen érdekel sokakat, mi honnan származik; mi az, hogy eredeti; netán hiteles. A van világa ez, az éppen itt van dolgok, a cserélhető, eldobható, áruk, eszközök világa.

2024. január 16. Esti gyors-részlet (2024.01.16. Rózsa Péter jegyzete)
03:33
00:00
Tessék vigyázni, lassan már semmi sem az, aminek látszik. Természetesen a klónozás, a másolás, a virtuális valóság, a mesterséges intelligencia világáról beszélek, de folytatható a sor a dezinformációkat számolatlanul közlő médiával, az interneten megvásárolt termékek gyanús márkajelzéseivel, no és persze ne hagyjuk ki a hagyományokat, ide tartozik a magyar címkével ékeskedő, valójában Szlovákiából származó kolbász is. Nevezzük V4-es kolbásznak, de semmiképpen nem az igazi Gyulai.

Tényleg, ha jól körülnézünk, alig van valami eredeti, minőségi és megbízható dolog körülöttünk. Ja kérem, ilyen az élet a globalizált gazdasági és pénzügyi világban. Könnyen becsaphatók vagyunk, és már nemigen érdekel sokakat, mi honnan származik; mi az, hogy eredeti; netán hiteles. A van világa ez, az éppen itt van dolgok, a cserélhető, eldobható, áruk, eszközök világa. Mit dolgok? Eszmék, tanok, gondolatok, valaminek látszó, de nem eredeti és nem hiteles gondolatok okozta káoszban élünk. És mivel sokszor egymásnak ellentmondó, gyorsan cserélt és kidobható állítások vagy úgynevezett vélemények – amelyek persze nem is azok, hanem kifundált, praktikus, éppen jól hangzó politikai termékek például –, nos ezek keverednek, és leszokik az ember arról is, hogy összefüggéseket, jobb esetben értelmet keressen közöttük.

A magyar politikában is tökélyre fejlesztette az elit ezt a látszatvilágot. Természetesen a vezér jár élen ebben is, hiszen azért vezérlő kapitány ő. Éppen ma lapogatják egymás vállát a Kossuth téren azzal a Robert Ficoval, aki magyarellenes politikájáról volt híres előző ciklusában, aki sok egyéb mellett újabb győzelmét annak is köszönhette, hogy a menekültek útját a déli határon elrekesztő magyar kolléga számolatlanul engedte Szlovákia felé nyomulni az általa migránsnak nevezett tömeget, hogy aztán ez a jó baráttá vált ellenség erre is hivatkozhatva ijesztgesse a választókat a kampányában.

No de van itt más szemfényvesztés is; a mi nagyvezérünk a másik, az igazi nagyvezír utódjával, a török elnökkel is meleg, baráti viszonyt folytat, miközben Izrael megítélésében szöges ellentétben áll a véleményük. A török kiáll a zsidókat elpusztítani akaró Hamász mellett, és Izraelt népirtással vádolja, a magyar kolléga ezzel szemben kurucos daccal Izrael barátjának mondja magát, a zsidó kormány elkötelezett hívének. Négyszemközt csak össze kell, hogy kacsintsanak, hogy figyelj, haver, hogy kit érdekel mi a valóság, mi azért tudjuk a tutit, egyelőre ránk irányítja összes fénysugarát a Nap, az, amit magunknak álmodtunk.

Ja, majd elfelejtettem az egyik legnagyobb Barba-trükköt, pedig az előbb szóba hoztam a másik politikai terméket, a migráns kifejezést. Nos, amikor csaknem kétezer külföldi embercsempészt egy tollvonással szabaddá tett ez a kormány, és éppen azokat engedte el, akik százával hozták át a déli magyar határon azokat az illegális menekülteket, akiket állítólag ez a kurzus megállít, visszafordít, hogy ide egy tapodtat se, s akik ezért jogerősen börtönben ülnek, akkor mit szóljon az ember? Semmit, már valóban nincs értelme értelmet keresni abban a világban, ahol semmi sem az, aminek látszik. És nem látni, mikor kel fel az igazi Nap.

Rózsa Péter jegyzete a 2024. január 16-i Esti gyorsban hangzott el.