Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Oh, borzalom – Magyarország jó! – Arató András írása
16/01/2024 10:57
| Szerző: Arató András
Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.
Midőn Szilveszter napján, ami ezúttal is, mint mindig, szilveszter napjára esett, túránk végén, ráadásként, megmásztuk Csókakő várát. Legutóbb 30-40 éve jártunk itt, akkor csupán egy rom emlékeztetett a dicső napokra, mostanra szépen rendbe hozták az ellenség pénzéből.
Miután végeztünk a fizikai megpróbáltatásokkal, egy szép rét szélén kitűnő kemencés langallóval és kürtöskaláccsal jutalmaztuk meg önmagunkat, nem érdemtelenül.
Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.

Illő tisztelettel megközelítjük a műalkotást, szép ez is, mint általában az ilyesmi, ám itt kardos turul őrzi a NER idolját, nem is egy, hanem mindjárt kettő. Van továbbá szolgálatban egy oroszlán, valamint egy fekete színű térkép. Aztán sorjáznak más szoborba öntött-vésett alakok, akik Horthy Istvánnal az élen örömködnek afelett, hogy noha az életben soha nem találkozhattak, itt végre megismerkedtek egymással. A sort egy szaletli védelme alatt álló civil katona zárja, ő a Kárpátok Őre.

Egy felhívás húzza alá az eszmei mondanivalót: „Ne bántsd ne nyúzd a Magyart! Mert pórul jársz!”
Aligha járt itt, a Nagy-Magyarország téren a Brüsszel, mert ő, szemben a magyarok igazi barátaival, Putyinnal, Erdogannal, Ficóval, nem nyugszik addig, amíg ránk nem tukmálja a pénzét. Márpedig mi azt nem vesszük olcsón magunkhoz. (Pusztán a grammatikai teljesség kedvéért jegyezzük meg, nem mindegy, hova tesszük, ha egyáltalán, a kötőjelet. A helyszínen alkalmazott írásmód nosztalgikus, ami egy régen elmúlt korszak feletti hiábavaló siránkozást fejez ki. Kötőjel nélkül viszont – Nagy Magyarország tér – a rét méretét írhatjuk le.)

Visszatérve a kürtös kalácsos mellett elterülő placcra, két erényét mindenképpen föl kell jegyezni. Egyrészt a gyep kitűnő állapotban van, látszik rajta a gondos kezek munkája. A másik pedig a következetesség. Egészen hihetetlen, ahogyan az összevissza anyagokból, kőből, bronzból, fából, tán gipszből készült szobrok mindegyike a rendíthetetlenül fölvonultatja a stílusegységet: nincs köztük egy sem, amit ne nevezhetnénk művészettörténeti jelentőségűnek. "A csókakői vár alatti téren immáron minden a helyére került. Az önkormányzat évekkel ezelőtt határozatban keresztelte el a szakrális helyet Nagy-Magyarország térré, ahol az ország első csendőr emlékműve is áll" – írta 17-ben lelkesen egy nemzetügyi szakblogger. Hogy éppenséggel az első csendőr szobrával, vagy éppen az első csendőrszoborral van-e dolgunk, azt a mondat nem árulja el.
A magunk részéről csendőrszobrot nem konstatáltunk, ám lehet, hogy a Kárpátok őre a hősi feladatát a csendnek a falusi kisemberek körében egykor oly népszerű felügyelőjeként, mintegy mellékállásban végzi.

Egy helyi erő, aki olyasféle sapkát viselt, mint a hét vezér a Magyar vándorban, amolyan strájmli-féleséget, szükségesnek érezte egy kiegészítő információ szolgáltatását. Az eredeti szándék szerint a szaletlis-puskás-egyenruhás-subás-bajuszos fafigura Erdélyben lelt volna otthonra, ám a hatóságok nem engedélyezték a felállítását. Pedig milyen szép.
*
A minap – nem tudjuk, mit követtünk el, de megesett – elénk keveredett a nemzeti kormánynál is nemzetibb "ellenzéki" párt vezetőjének egy oknyomozó filmecskéje. Ebben meginterjúvol egy Trianon nevű park környékén serénykedő két embert, indiaiakat, akik – horribile dictu – e szakrális intézmény alkalmazottjaként dolgoznak, állami munkaerőimport gyümölcseként. Az egyikük elárulja, hosszabb távon is hazánkban tervezi a jövőjét. Meg is indokolja a szándékát: because Hungary is good! Hát nem borzasztó?!

