Nyuszimotor - Szénási Sándor jegyzete
A játékot fideszes politikusok osztogatták a kampányban, mégpedig bölcsődéseknek, figyelmen kívül hagyva az olyan gyerekségeket, mint jog, törvény, konkrétan egy 2011-es, amely tiltja, hogy nevelőintézményekben kampányolni lehessen. A választási eljárásról szóló törvény ugyanezt teszi, a Polgári Törvénykönyv pedig a képmáshoz való jog alapján előírja mindkét szülő beleegyezését ahhoz, hogy politikai ragadozók biodíszletként használhassák a csemetéjüket.
Politikai lövészárokharc az iskolapadban – Kárpáti Iván jegyzete
A jelenlegi rendszer egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem minden család tud ugyanannyit befektetni a felkészülésbe. Az ország jelentős részének erre egyszerűen nincs lehetősége. Éppen ezért a felvételi sokszor nem pusztán tudást mér, hanem családi hátteret is.
Reng a föld április 12. óta - Dési János jegyzete
Emelje fel a kezét, aki emlékszik arra, hogy a Fidesz-uralom idején egy kisebb hadsereg szállta volna meg Matolcsy György otthonát, hogy végigtúrták volna Matolcsy Ádám hivatali helyiségeit, néhány százmilliárdot keresve, hogy Mészáros Lőrincre rárúgták volna hajnalban az ajtót, miközben Várkony Andrea úgy aludt a mellkasán mint egy kisbababa (saját szíves közlése) és néhány közbeszerzés zavaros ügyeit firtatták volna.
Vendégmunka – Józsa Márta jegyzete
Ma Magyarországon mintegy 120 ezer külföldi vendégmunkás dolgozik, leginkább a feldolgozóiparban, az autóiparban, az építőiparban és a turizmus-vendéglátás területén. Vagy például a legjobban láthatóan talán a futárcégeknél. Többnyire amúgy rabszolgasorban, és értük még csak nem is tüntettünk, ellenük azonban többen szónokoltak. Akikre most tilalmat ígér az új kormány, de hogy utána mi lesz, azt egyelőre nem tudni.
A neheze most következik – Hardy Mihály jegyzete
Mostanra az utcabálok, az ünneplés ideje elmúlt, Magyar Péter pedig a kampány idején a tőle megszokott energiával látott neki a munkának. … Az első jelek bíztatóak, úgy tűnik, hogy volt mesterterv és vannak vagy lesznek emberei a magyar maffiaállam felszámolására. Hirtelen a rendőrség meg az ügyészség is felébredt …
Amikor megsajnáltam Orbán Viktort – Selmeci János jegyzete a felelősségről
Egyszer, egy pillanatra megsajnáltam Orbán Viktort. A választás napján történt. Miután a volt miniszterelnök leadta a szavazatát, egy újságíró megkérdezte tőle, megbánt-e valamit az elmúlt tizenhat évből. Ő pedig azt válaszolta: „Köszönöm szépen, jól vagyok.”
Új utakon - Hardy Mihály jegyzete
Csak a rend kedvéért jegyzem meg, mert a politikai emlékezet igen rövid, hogy a német kancellár és a francia elnök az utóbbi években már úgy kerülte Orbán Viktort, mint a leprást.
Még itt van – Szénási Sándor jegyzete
Hogy a letűntnek hitt kor mennyire jelenvaló, azt éppen a rezsim bomlástermékei bizonyítják, konkrétan a szándékos kiszivárogtatások az Orbán papa valóságos bevételeiről, arról, hogy az aranykonvoj elrablására maga Orbán adott utasítást, és jönnek még dolgok, amelyek felméréséhez a legelszabadultabb fantázia is gyerekes képzelgés volt csupán. Száz tonnás Argentinosaurus-ok másznak elő a mocsárból, folyik róluk a bűzös lé.
Oh, borzalom – Magyarország jó! – Arató András írása
16/01/2024 10:57
| Szerző: Arató András
Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.
Midőn Szilveszter napján, ami ezúttal is, mint mindig, szilveszter napjára esett, túránk végén, ráadásként, megmásztuk Csókakő várát. Legutóbb 30-40 éve jártunk itt, akkor csupán egy rom emlékeztetett a dicső napokra, mostanra szépen rendbe hozták az ellenség pénzéből.
Miután végeztünk a fizikai megpróbáltatásokkal, egy szép rét szélén kitűnő kemencés langallóval és kürtöskaláccsal jutalmaztuk meg önmagunkat, nem érdemtelenül.
Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.
Illő tisztelettel megközelítjük a műalkotást, szép ez is, mint általában az ilyesmi, ám itt kardos turul őrzi a NER idolját, nem is egy, hanem mindjárt kettő. Van továbbá szolgálatban egy oroszlán, valamint egy fekete színű térkép. Aztán sorjáznak más szoborba öntött-vésett alakok, akik Horthy Istvánnal az élen örömködnek afelett, hogy noha az életben soha nem találkozhattak, itt végre megismerkedtek egymással. A sort egy szaletli védelme alatt álló civil katona zárja, ő a Kárpátok Őre.
Egy felhívás húzza alá az eszmei mondanivalót: „Ne bántsd ne nyúzd a Magyart! Mert pórul jársz!”
6Arató András fehérvárcsurgói fotói
A képgaléria megtekintése (6 fotó)Arató András fehérvárcsurgói fotói
Fotó: Arato Andras
Aligha járt itt, a Nagy-Magyarország téren a Brüsszel, mert ő, szemben a magyarok igazi barátaival, Putyinnal, Erdogannal, Ficóval, nem nyugszik addig, amíg ránk nem tukmálja a pénzét. Márpedig mi azt nem vesszük olcsón magunkhoz. (Pusztán a grammatikai teljesség kedvéért jegyezzük meg, nem mindegy, hova tesszük, ha egyáltalán, a kötőjelet. A helyszínen alkalmazott írásmód nosztalgikus, ami egy régen elmúlt korszak feletti hiábavaló siránkozást fejez ki. Kötőjel nélkül viszont – Nagy Magyarország tér – a rét méretét írhatjuk le.)
Visszatérve a kürtös kalácsos mellett elterülő placcra, két erényét mindenképpen föl kell jegyezni. Egyrészt a gyep kitűnő állapotban van, látszik rajta a gondos kezek munkája. A másik pedig a következetesség. Egészen hihetetlen, ahogyan az összevissza anyagokból, kőből, bronzból, fából, tán gipszből készült szobrok mindegyike a rendíthetetlenül fölvonultatja a stílusegységet: nincs köztük egy sem, amit ne nevezhetnénk művészettörténeti jelentőségűnek. "A csókakői vár alatti téren immáron minden a helyére került. Az önkormányzat évekkel ezelőtt határozatban keresztelte el a szakrális helyet Nagy-Magyarország térré, ahol az ország első csendőr emlékműve is áll" – írta 17-ben lelkesen egy nemzetügyi szakblogger. Hogy éppenséggel az első csendőr szobrával, vagy éppen az első csendőrszoborral van-e dolgunk, azt a mondat nem árulja el.
A magunk részéről csendőrszobrot nem konstatáltunk, ám lehet, hogy a Kárpátok őre a hősi feladatát a csendnek a falusi kisemberek körében egykor oly népszerű felügyelőjeként, mintegy mellékállásban végzi.
Egy helyi erő, aki olyasféle sapkát viselt, mint a hét vezér a Magyar vándorban, amolyan strájmli-féleséget, szükségesnek érezte egy kiegészítő információ szolgáltatását. Az eredeti szándék szerint a szaletlis-puskás-egyenruhás-subás-bajuszos fafigura Erdélyben lelt volna otthonra, ám a hatóságok nem engedélyezték a felállítását. Pedig milyen szép.
*
A minap – nem tudjuk, mit követtünk el, de megesett – elénk keveredett a nemzeti kormánynál is nemzetibb "ellenzéki" párt vezetőjének egy oknyomozó filmecskéje. Ebben meginterjúvol egy Trianon nevű park környékén serénykedő két embert, indiaiakat, akik – horribile dictu – e szakrális intézmény alkalmazottjaként dolgoznak, állami munkaerőimport gyümölcseként. Az egyikük elárulja, hosszabb távon is hazánkban tervezi a jövőjét. Meg is indokolja a szándékát: because Hungary is good! Hát nem borzasztó?!
