A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Oh, borzalom – Magyarország jó! – Arató András írása
16/01/2024 10:57
| Szerző: Arató András
Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.
Midőn Szilveszter napján, ami ezúttal is, mint mindig, szilveszter napjára esett, túránk végén, ráadásként, megmásztuk Csókakő várát. Legutóbb 30-40 éve jártunk itt, akkor csupán egy rom emlékeztetett a dicső napokra, mostanra szépen rendbe hozták az ellenség pénzéből.
Miután végeztünk a fizikai megpróbáltatásokkal, egy szép rét szélén kitűnő kemencés langallóval és kürtöskaláccsal jutalmaztuk meg önmagunkat, nem érdemtelenül.
Nézegetjük a komoly kiterjedésű mezőt, ismerős pofát látok a végében, hát nem maga a főméltóságos főkormányzó úr tekint a távolba? Ő az bizony, a XX. század kiemelkedő államférfiúja, ahogy az objektivitásáról ismert milliárdos-főigazgató asszony kutatásai föltárták a jelenkor tanulóifjúsága előtt. Igaz, ami igaz, senki sem produkált honunk történetében több véráldozatot, mint Horthy Miklós.

Illő tisztelettel megközelítjük a műalkotást, szép ez is, mint általában az ilyesmi, ám itt kardos turul őrzi a NER idolját, nem is egy, hanem mindjárt kettő. Van továbbá szolgálatban egy oroszlán, valamint egy fekete színű térkép. Aztán sorjáznak más szoborba öntött-vésett alakok, akik Horthy Istvánnal az élen örömködnek afelett, hogy noha az életben soha nem találkozhattak, itt végre megismerkedtek egymással. A sort egy szaletli védelme alatt álló civil katona zárja, ő a Kárpátok Őre.

Egy felhívás húzza alá az eszmei mondanivalót: „Ne bántsd ne nyúzd a Magyart! Mert pórul jársz!”
Aligha járt itt, a Nagy-Magyarország téren a Brüsszel, mert ő, szemben a magyarok igazi barátaival, Putyinnal, Erdogannal, Ficóval, nem nyugszik addig, amíg ránk nem tukmálja a pénzét. Márpedig mi azt nem vesszük olcsón magunkhoz. (Pusztán a grammatikai teljesség kedvéért jegyezzük meg, nem mindegy, hova tesszük, ha egyáltalán, a kötőjelet. A helyszínen alkalmazott írásmód nosztalgikus, ami egy régen elmúlt korszak feletti hiábavaló siránkozást fejez ki. Kötőjel nélkül viszont – Nagy Magyarország tér – a rét méretét írhatjuk le.)

Visszatérve a kürtös kalácsos mellett elterülő placcra, két erényét mindenképpen föl kell jegyezni. Egyrészt a gyep kitűnő állapotban van, látszik rajta a gondos kezek munkája. A másik pedig a következetesség. Egészen hihetetlen, ahogyan az összevissza anyagokból, kőből, bronzból, fából, tán gipszből készült szobrok mindegyike a rendíthetetlenül fölvonultatja a stílusegységet: nincs köztük egy sem, amit ne nevezhetnénk művészettörténeti jelentőségűnek. "A csókakői vár alatti téren immáron minden a helyére került. Az önkormányzat évekkel ezelőtt határozatban keresztelte el a szakrális helyet Nagy-Magyarország térré, ahol az ország első csendőr emlékműve is áll" – írta 17-ben lelkesen egy nemzetügyi szakblogger. Hogy éppenséggel az első csendőr szobrával, vagy éppen az első csendőrszoborral van-e dolgunk, azt a mondat nem árulja el.
A magunk részéről csendőrszobrot nem konstatáltunk, ám lehet, hogy a Kárpátok őre a hősi feladatát a csendnek a falusi kisemberek körében egykor oly népszerű felügyelőjeként, mintegy mellékállásban végzi.

Egy helyi erő, aki olyasféle sapkát viselt, mint a hét vezér a Magyar vándorban, amolyan strájmli-féleséget, szükségesnek érezte egy kiegészítő információ szolgáltatását. Az eredeti szándék szerint a szaletlis-puskás-egyenruhás-subás-bajuszos fafigura Erdélyben lelt volna otthonra, ám a hatóságok nem engedélyezték a felállítását. Pedig milyen szép.
*
A minap – nem tudjuk, mit követtünk el, de megesett – elénk keveredett a nemzeti kormánynál is nemzetibb "ellenzéki" párt vezetőjének egy oknyomozó filmecskéje. Ebben meginterjúvol egy Trianon nevű park környékén serénykedő két embert, indiaiakat, akik – horribile dictu – e szakrális intézmény alkalmazottjaként dolgoznak, állami munkaerőimport gyümölcseként. Az egyikük elárulja, hosszabb távon is hazánkban tervezi a jövőjét. Meg is indokolja a szándékát: because Hungary is good! Hát nem borzasztó?!
