Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Áramütés a Kossuth téren – Dési János jegyzete
15/01/2024 18:02
| Szerző: Dési János
Adjál neki, nálad a kapcsoló, azt csinálsz vele, amit akarsz! Frakciófegyelem.
A világon számos helyen, számos alkalommal elismételték a próbát és az derült ki, embertársaink egy igen nagy része hajlandó minden további nélkül fájdalmat okozni, megnyomorítani, vagy akár meg is ölni valakit, akit gyakorlatilag nem is ismer. Nem haragszik rá, nincs vele vitája, nem szerette el a nőjét vagy a pasiját, nem vette el a trafikját, nem ütötte ki a földpályázat során, de még az egyetemét vagy a gimnáziumát sem nyúlta le, nem rúgta ki az állásából, nem kényszerítette elviselhetetlen mennyiségű túlmunkára, nem oszlatta fel a kamaráját és még a parkolóban sem büntette meg. Semmi ilyesmi, csak egy erélyesebb hang, hogy tessék már nyomni bele a 450 voltot.
Nagyjából a kísérletbe beszervezett emberek kétharmada hajlandó erre a galádságra. Félredobva lelkiismeretet, emberi érzést, de még a későbbi büntetéstől való félelmet is. Kétharmad. Ha férfiakkal próbálkoztak, ha nőkkel: kétharmad.
Az nyilván véletlen, hogy ez is kétharmad. Kétharmada a véletlenszerűen kiválasztottaknak félredobta a lelkiismeretét, pedig még európai uniós támogatást, közvilágítási tenderen való győzelmet, alkotmánybírósági állást, útkoncessziót, bankot, Duna-parti szállodasort, borászatot, biztosan jövedelmező útépítést, de még egy nyomorult kis állami tévés állást sem ígértek cserébe.
Nem mondták azt az áldozatul kijelöltekre, hogy bevándorló. Nem mondták, hogy nyomorult, visszaütni képtelen migráns, aki felzabálja majd a spájzban a befőttedet, elveszi az állásodat, megfertőz. Eszükbe sem jutott a kísérlet kiötlőinek felvetni, hogy az, akibe áramot kell vezetni esetleg cigány lenne, akinek a gyereke arra készül, hogy a tiéd mellé üljön az iskolába, vagy ugyanoda költözzön, ahová te. Nem volt szükség azt eljátszani, hogy hajléktalan, aki eddig egy aluljáróban élt, de most onnan is kirakták, bátran bele lehet rúgni, úgy tornacipővel, báli topánnal, mint Martens bakanccsal, s így tulajdonképpen az áramszámla egy része is megspórolható. Nem írták rá, hogy Soros, hogy nemváltó óvodás. Nem kellett leukránozni vagy lebrüsszelitázni.
Semmi ilyesmi nem kellett, csak egy kis noszogatás. Adjál neki, nálad a kapcsoló, azt csinálsz vele, amit akarsz! Frakciófegyelem. Az eredeti Milgram-féle változatban a végén bevallják a szenvedést okozónak, hogy egy csúnya átverés részese volt, ne haragudjon, de tanuljon belőle, hogy nagyon könnyen vadállattá válhatunk. Az orbáni verzióban, amikor a kétharmad embere a halálos gombot megnyomta, akadémiát, egyetemi tanszéket, focicsapatot, koncessziót, bankocskát, wellness-szállót, színházat vagy disznóhizlaldát kapott közpénzből az elkövető. És mellé persze Kossuth-díjat. Nem megérte?
Az eredeti változat végén kiderül, hogy valójában nem is okoztak szenvedést az áldozatnak, az csak eljátszotta ezt. Ezt elvben a próba alanyai nem tudják – de kétségtelen, a kísérlet kritikusai régóta állítják, talán azért is tekerték az ellenállást olyan bőszen, mert mégis gyanították, nem lehet ez igaz.
Míg ebben a mi vadkeleti verziókban pontosan tudják, hogy ez bizony a valóság.
Jó áramozást.
Dési János jegyzete a 2024. január 15-i Esti gyorsban hangzott el.