Az urak meg röhögnek a markukba – Dési János jegyzete

Ha Magyarországon születsz és időd nagyobb részét itt töltöd, akkor a várható életed nagyjából nyolc évvel lesz rövidebb, mint az Európai Unió átlaga. Nyolc évvel. Ha férfi vagy még nagyobb a különbség. Ha azt is megnézzük, mennyi az egészségben eltöltött időd, akkor még rémisztőbb a kép. A férfiaknak alig 61 és fél a nőknek 63 és fél év jut. A megelőzhető és elkerülhető halálozások aránya Magyarországon talán a legmagasabb.

Kétségtelen, az okok sokfélék és nem is az elmúlt másfél évtizedben alakultak ki. Az okok: a környezet állapotától, az életmódig és az egészségügyi ellátás színvonaláig sokfélék.

Mindezen változtatni a közvélekedés szerint nehéz és sokáig tart. Ám ez nem igaz. 14 év például elég arra, hogy igazán sokat rontson a helyzeten. Bizonyára népszerű az otthoni pálinkafőzés gyors egedélyezése, de az életet nem hosszabbítja meg. A környezetvédelmi szabályok felfüggesztése a romboló ipari termlésnek utat engedve, a települések zöldebb részeinek lebetonozása  is gyorsan érzékelteti a hatását. Na és ami az egészégügyben történik.

2010-ben, ami szintén nem a dúskálás időszakaként került a magyar egészségügyről szóló feljegyzésekbe, még a GDP 4,5 százalékát költötték az egészségügyre, ma alig három és felet. Jó 20 százalékos csökkenés, miközben az árak nyilván mentek felfelé. Az oktatás és a szociális szféra még rosszabbul járt, de sebaj, a fejedelmi vő éppen most vett 11 új irodaházat a baráti Szerbiában, szépen híznak a fociakadémiák határon innen és túl. Na és a hűbérúr személyes zsebe  – Mészáros Lőrinc – sem panaszkodhat. Ma Magyarországon alig a felét költik lakosonként az emberek egészségére az állami szférában, mint az európai átlag. A bezáró kórházi osztályokról, a végtelen várólistákról, az elvándorló orvosokról és szakdolgozókról szóló történetekkel Dunát lehetne rekeszteni.

A minap mondta az orvosi kamara frissen megválasztott elnöke, hogy aki jót akar magának, az gyűjtsön a magánorvosi ellátásra – mert más túlélési esély nem sok marad. Értsd, ha alacsony jövedelmű vagy – ide értve például akár a pedagógusok társadalmát is – és nincs, aki segítsen, akkor peched van és nagy valószínűséggel tovább rontod egy szép napon a túlélési statisztikákat. Annyit érsz, amennyid van - bár a temetés sem egy olcsó mulatság, érdemes azt is kétszer meggondolni.

Miközben dörgedelmek hangzanak el arról, hogy szó sem lehet itt nyerészkedésről, ezért a vállalkozóként működő  asszisztenciát kidobjuk, még ha ezért osztályokat is kell bezárni. Ám közben az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit. A mind kevesebből mind többet harácsolhatnak össze.

A magyar átlagos egészségügyi ellátás színvonala mind messzebbre kerül az európaitól és minden jel arra mutat, hogy a helyzet még csak rosszabbodni fog. Aki elmegy Magyarországról az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.

A vacak és romló ellátás ráadásul nem is olcsó, a járadékok, elvonások szépen apasztják a bevételeidet.

Megjegyzem, amikor szóba került a több-biztosítós modell, a 300 forintos vizitdíjról nem is beszélve – akkor gyorsan és könyörtelenül sikerült felcukkolni a népeket mindenféle változás ellen.

Akkor nem értettem, hogy a  hatalomba készülő Fidesz miért akadályozza meg, hogy az előző kormány oldja meg azt amit lehet. Vigye el a szükségképpen jelentkező balhét, hogy ők már egy normálisabb rendszert vehessenek át, élvezhessék annak eredményeit.

Ma már értem. Az európaihoz képest szó szerint gyilkosabb rendszer működtetése nem érdekli anyira a szavazópolgárokat, hogy elgondolkozzanak azon, jó-e ez így. Inkább meghal hamarabb, előbb lesz szerencsétlen, kiszolgáltatott beteg, de legalább brüsszelezhet egyet. Nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak sem.

Az urak a markukba röhögnek és látják, az állami egészségügyből lehet lopni, a magánon lehet keresni. És aki korán meghal, a nyugdíjkasszát sem terheli feleslegesen.

Dési János jegyzete a január 13-i Hetes stúdióban hangzott el.