Tagosítás - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna igazán egy szót sem szólhat, amiért az amerikaiak a háta mögött tárgyalják le az oroszokkal a tűzszünet, és majd a béke kérdését is, mert az Unió is kiskorú státusban van. Nincs köze a nagyok dolgához, akkor se, ha amúgy az az ő legsajátabb dolga lenne: a végén megmondják neki, hogy merre hány óra, és alászolgája.
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.
A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.
Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.
Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.
Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Az urak meg röhögnek a markukba – Dési János jegyzete
13/01/2024 15:10
| Szerző: Dési János
Az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit, miközben nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak. Aki elmegy Magyarországról, az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.
Kétségtelen, az okok sokfélék és nem is az elmúlt másfél évtizedben alakultak ki. Az okok: a környezet állapotától, az életmódig és az egészségügyi ellátás színvonaláig sokfélék.
Mindezen változtatni a közvélekedés szerint nehéz és sokáig tart. Ám ez nem igaz. 14 év például elég arra, hogy igazán sokat rontson a helyzeten. Bizonyára népszerű az otthoni pálinkafőzés gyors egedélyezése, de az életet nem hosszabbítja meg. A környezetvédelmi szabályok felfüggesztése a romboló ipari termlésnek utat engedve, a települések zöldebb részeinek lebetonozása is gyorsan érzékelteti a hatását. Na és ami az egészégügyben történik.
2010-ben, ami szintén nem a dúskálás időszakaként került a magyar egészségügyről szóló feljegyzésekbe, még a GDP 4,5 százalékát költötték az egészségügyre, ma alig három és felet. Jó 20 százalékos csökkenés, miközben az árak nyilván mentek felfelé. Az oktatás és a szociális szféra még rosszabbul járt, de sebaj, a fejedelmi vő éppen most vett 11 új irodaházat a baráti Szerbiában, szépen híznak a fociakadémiák határon innen és túl. Na és a hűbérúr személyes zsebe – Mészáros Lőrinc – sem panaszkodhat. Ma Magyarországon alig a felét költik lakosonként az emberek egészségére az állami szférában, mint az európai átlag. A bezáró kórházi osztályokról, a végtelen várólistákról, az elvándorló orvosokról és szakdolgozókról szóló történetekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A minap mondta az orvosi kamara frissen megválasztott elnöke, hogy aki jót akar magának, az gyűjtsön a magánorvosi ellátásra – mert más túlélési esély nem sok marad. Értsd, ha alacsony jövedelmű vagy – ide értve például akár a pedagógusok társadalmát is – és nincs, aki segítsen, akkor peched van és nagy valószínűséggel tovább rontod egy szép napon a túlélési statisztikákat. Annyit érsz, amennyid van - bár a temetés sem egy olcsó mulatság, érdemes azt is kétszer meggondolni.
Miközben dörgedelmek hangzanak el arról, hogy szó sem lehet itt nyerészkedésről, ezért a vállalkozóként működő asszisztenciát kidobjuk, még ha ezért osztályokat is kell bezárni. Ám közben az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit. A mind kevesebből mind többet harácsolhatnak össze.
A magyar átlagos egészségügyi ellátás színvonala mind messzebbre kerül az európaitól és minden jel arra mutat, hogy a helyzet még csak rosszabbodni fog. Aki elmegy Magyarországról az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.
A vacak és romló ellátás ráadásul nem is olcsó, a járadékok, elvonások szépen apasztják a bevételeidet.
Megjegyzem, amikor szóba került a több-biztosítós modell, a 300 forintos vizitdíjról nem is beszélve – akkor gyorsan és könyörtelenül sikerült felcukkolni a népeket mindenféle változás ellen.
Akkor nem értettem, hogy a hatalomba készülő Fidesz miért akadályozza meg, hogy az előző kormány oldja meg azt amit lehet. Vigye el a szükségképpen jelentkező balhét, hogy ők már egy normálisabb rendszert vehessenek át, élvezhessék annak eredményeit.
Ma már értem. Az európaihoz képest szó szerint gyilkosabb rendszer működtetése nem érdekli anyira a szavazópolgárokat, hogy elgondolkozzanak azon, jó-e ez így. Inkább meghal hamarabb, előbb lesz szerencsétlen, kiszolgáltatott beteg, de legalább brüsszelezhet egyet. Nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak sem.
Az urak a markukba röhögnek és látják, az állami egészségügyből lehet lopni, a magánon lehet keresni. És aki korán meghal, a nyugdíjkasszát sem terheli feleslegesen.
Dési János jegyzete a január 13-i Hetes stúdióban hangzott el.