Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Az urak meg röhögnek a markukba – Dési János jegyzete
13/01/2024 15:10
| Szerző: Dési János
Az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit, miközben nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak. Aki elmegy Magyarországról, az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.
Kétségtelen, az okok sokfélék és nem is az elmúlt másfél évtizedben alakultak ki. Az okok: a környezet állapotától, az életmódig és az egészségügyi ellátás színvonaláig sokfélék.
Mindezen változtatni a közvélekedés szerint nehéz és sokáig tart. Ám ez nem igaz. 14 év például elég arra, hogy igazán sokat rontson a helyzeten. Bizonyára népszerű az otthoni pálinkafőzés gyors egedélyezése, de az életet nem hosszabbítja meg. A környezetvédelmi szabályok felfüggesztése a romboló ipari termlésnek utat engedve, a települések zöldebb részeinek lebetonozása is gyorsan érzékelteti a hatását. Na és ami az egészégügyben történik.
2010-ben, ami szintén nem a dúskálás időszakaként került a magyar egészségügyről szóló feljegyzésekbe, még a GDP 4,5 százalékát költötték az egészségügyre, ma alig három és felet. Jó 20 százalékos csökkenés, miközben az árak nyilván mentek felfelé. Az oktatás és a szociális szféra még rosszabbul járt, de sebaj, a fejedelmi vő éppen most vett 11 új irodaházat a baráti Szerbiában, szépen híznak a fociakadémiák határon innen és túl. Na és a hűbérúr személyes zsebe – Mészáros Lőrinc – sem panaszkodhat. Ma Magyarországon alig a felét költik lakosonként az emberek egészségére az állami szférában, mint az európai átlag. A bezáró kórházi osztályokról, a végtelen várólistákról, az elvándorló orvosokról és szakdolgozókról szóló történetekkel Dunát lehetne rekeszteni.
A minap mondta az orvosi kamara frissen megválasztott elnöke, hogy aki jót akar magának, az gyűjtsön a magánorvosi ellátásra – mert más túlélési esély nem sok marad. Értsd, ha alacsony jövedelmű vagy – ide értve például akár a pedagógusok társadalmát is – és nincs, aki segítsen, akkor peched van és nagy valószínűséggel tovább rontod egy szép napon a túlélési statisztikákat. Annyit érsz, amennyid van - bár a temetés sem egy olcsó mulatság, érdemes azt is kétszer meggondolni.
Miközben dörgedelmek hangzanak el arról, hogy szó sem lehet itt nyerészkedésről, ezért a vállalkozóként működő asszisztenciát kidobjuk, még ha ezért osztályokat is kell bezárni. Ám közben az Orbán-vitézek szépen megszerzik a kórházi takarítások, üzemeltetések vagy akár gyógyszebeszerzések könnyen-gyorsan és jól fizető területeit. A mind kevesebből mind többet harácsolhatnak össze.
A magyar átlagos egészségügyi ellátás színvonala mind messzebbre kerül az európaitól és minden jel arra mutat, hogy a helyzet még csak rosszabbodni fog. Aki elmegy Magyarországról az adott esetben nemcsak a demokráciát, a minőségibb oktatást, a kiszámíthatóbb polgári létet választja, de azt is, hogy tovább élhet elfogadható egészségi állapotban.
A vacak és romló ellátás ráadásul nem is olcsó, a járadékok, elvonások szépen apasztják a bevételeidet.
Megjegyzem, amikor szóba került a több-biztosítós modell, a 300 forintos vizitdíjról nem is beszélve – akkor gyorsan és könyörtelenül sikerült felcukkolni a népeket mindenféle változás ellen.
Akkor nem értettem, hogy a hatalomba készülő Fidesz miért akadályozza meg, hogy az előző kormány oldja meg azt amit lehet. Vigye el a szükségképpen jelentkező balhét, hogy ők már egy normálisabb rendszert vehessenek át, élvezhessék annak eredményeit.
Ma már értem. Az európaihoz képest szó szerint gyilkosabb rendszer működtetése nem érdekli anyira a szavazópolgárokat, hogy elgondolkozzanak azon, jó-e ez így. Inkább meghal hamarabb, előbb lesz szerencsétlen, kiszolgáltatott beteg, de legalább brüsszelezhet egyet. Nincs politikai következménye a tessék három hónap múlva jelentkezni a sorszámért válasznak sem.
Az urak a markukba röhögnek és látják, az állami egészségügyből lehet lopni, a magánon lehet keresni. És aki korán meghal, a nyugdíjkasszát sem terheli feleslegesen.
Dési János jegyzete a január 13-i Hetes stúdióban hangzott el.