Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Mindenkinek megvan a maga Gorenje – Dési János jegyzete
23/12/2023 15:04
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Ha ez az új diktatúra (autokrácia, féldiktatúra, maradék-köztársaság stb.) nem termeli ki a demokratákat, akik tudják, hogy ha nincs szabadság, akkor rövidesen a többség számára eltűnik fridzsider és újra csak egyfajta joghurtot lehet majd venni, akkor nincs sok esély. Igaz, mamelukként, de még rabszolgaként is lehet élni - hát nem így élt az emberiség többsége a teremtés óta?
- Maradnál?
- Olyan nem fordulhat elő
- Azt azért már nem merik
- Nekik se lenne jó
- Azt már a nép se hagyná
- Meg a pénz is csak ideér a végén. Az meg kell
- Maradnál és vigasztalod magad?
- Hogy olyan nincs, hogy kilép nekünk
- Maradnál?
- És miben bízol akkor?
Jogállam? Itt? De hiszen mindent megmondott előre. “Európán kívűl is van élet.” Van persze. Csak milyen. 2014. december közepe, Bloomberg interjú: a fékek és ellensúlyok rendszerének, azaz a hatalom megosztásának nincs értelme.
2023 december: S hol van a hatalom ma már megosztva?
Demokrácia? A dolgozó nép okos gyülekezete majd megvédi Európát?
A demokráciához demokraták kellenek. De hány demokrata kell. Egy? Száz? Millió? A választók harmada? (Ennyi elég egy diktatúra szavazás útján való létrehozására is.)
És kell az?
A demokráciát nem lehet megenni. Különben is, addig volt jó, amíg Kádár élt. Ha nincs Kádár jó lesz az Orbán is? Kolbász legyen a kerítés is. És kit érdekel, hogy ki indíthat eljárást az Alkotmánybíróság előtt, készül e jegyzőkönyv a kormányüléseken és késő este beadott törvények és titkos szabályok irányítják a vészhelyzetbe merevedett ország életét.
Nem mer kilépni, mert a nép is maradni akar? Nézzünk a feneketlen mélységű múlt kútjába.
A magyar demokráciának, a jogállam létrejöttének volt két kitüntetett pillanata mindenképpen. Igaz, 1989-ben, vagyis egy jó emberöltővel korábban.
Nagy Imre újratemetése a Hősök terén és a köztársaság kikiáltása a Parlament előtt.
A korabeli tudósítások szerint sokan mentek el ezekre az eseményekre és tényleg, sem a Hősök tere sem a Kossuth tér nem kongott. De azt sem lehet mondani, hogy soha nem látott tömegek vonultak volna fel hitet tenni a szabadság és a jogállam mellett. Ha a nevezetes 1957. május elsejei képet odatesszük a temetéséé mellé, hát, hát. Ahogy a köztársaság kikiáltása sem vonzott többeket valójában, mint egy diktatúrába hanyatló párt választás előtti erődemonstrációja.
Na és hányan mentek el a meghaladni kívánó diktatúrát jelképező Kádár temetésére, álltak sorba a ravatalánál? Kádár a kiszámítható rossz. Az ötéves Trabant kiutalás, a háromévenként útlevél, a Trapper farmer és a borjúlábszár pult alól.
A demokrácia hajnala. Hol a boldogság mostanában? A vasfüggöny leomlik.
Hová, hová? Bizony, 1989-ben A Mariahilfer Strasse felé lódultak meg a népek. Gorenje hűtőgépért, kétkazettás magnóért, Fa tusfürdőért. A demokrácia és a jogállam már szépen közeledett, ami a széles néptömegeknek annyit jelentett, hogy a nagymama valutakeretével felvértezve végre hozzá lehet jutni olyan alapvető dolgokhoz, amelyek egy átlagos nyugati polgárnak a mindennapjaihoz tartoztak már rég.
Miközben itt késhegyre menő viták folytak a köztársasági elnök megválasztásának módjáról, alig 250 kilométerrel arrébb egymás sarkát taposva kapkodták az emberek a teflonos lábast, és a friss őrölt kávét vákumzárral.
Innen nézve az is szép, hogy annyian kiálltak a tanárok mellett, vagy támogatják a még létező független világot, a Klubrádiót vagy a színházakat, könyveket vesznek – miközben a közösből ömlik a pénz a zsebükbe. Bécs egyre messzebb megint.
Akkor menthetetlen? Ha ez az új diktatúra (autokrácia, féldiktatúra, maradék-köztársaság stb.) nem termeli ki a demokratákat, akik tudják, hogy ha nincs szabadság, akkor rövidesen a többség számára eltűnik fridzsider és újra csak egyfajta joghurtot lehet majd venni, akkor nincs sok esély. Igaz, mamelukként, de még rabszolgaként is lehet élni - hát nem így élt az emberiség többsége a teremtés óta?
Csak kicsit elszemtelenedtünk attól a Gorenjétől, mert azt hittük ez jegyben jár a szabadsággal.
Hát erre a hitre alaposan ráfáztunk.
Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2023. december 23-i adásában hangzott el.
