Utánlövés - Rényi András írása

Néhány hete ironikus hangvételű cikkben tettem itt szóvá, hogy Menczer Tamás államtitkár milyen bátor keresztesvitézként szegült szembe az alattomos, magukat környezetvédőknek álcázó keresztényellenes összeesküvőkkel, akik meg akarták volna akadályozni őt és kereszténydemokrata párttársait abban, hogy visszaállítsák a Nagy-Szénás hegyen korábban engedély nélkül  emelt, majd a nyár végén eltűnt fakeresztet.

(A fenti, egymondatos összefoglalásban ötször (!) kellett leírnom a KERESZT szót: bár rutinos stiliszta énemnek fáj a többszörös szóismétles, a dolog pontosan mutatja meg a szimbólumokkal való politizálás kényszerítő erejét és pusztító természetét.) 

Arról írtam, hogy a szimbólumok körül keltett harcias hisztéria (illetve a mögötte meghúzódó, végtelenül szimpla, ám annál nyersebb politikai érdek) megint fölülír egy szakpolitikai – környezet- és természetvédelmi – megfontolást: mi több, szembefordul az érvényben levő törvényi szabályozással.  Ez persze a hitbuzgó képviselőt nem zavarja abban, hogy még az előtt zászlót bontson ebben az „elvi” kérdésben, hogy a független bíróság érdemben megvizsgálta volna a Duna-Ipoly Nemzeti Park elutasító határozatának jogszerűségét. „E jelben győzni fogsz, Tamás!” – ironizáltam a héven (valójában a biztonsági játékon), amellyel a politikailag felkent, nagyhangú korifeus a vallásszabadság nevében megvívja élethalál-harcát egy halkszavú, védtelen hivatalnokkal szemben.

Nos, nem kellett hozzá két hónap, és Tamás csakugyan győzött: a kereszt újra áll a Nagy-Szénás fennsíkján és fennen hirdeti a kereszténydemokrata hitbuzgalom és elvhűség diadalát: és az álszent keresztényüldöző sem jogászkodhat és szabotálhat többé a hivatala élén. Bravó, Tamás!

(Post scriptum: csak azt nem értem, hogy miért kell a rettenthetetlen Győzőnek utólag a facebookon azon sajnálkoznia, hogy nem tudott a kirúgott igazgató betegségéről, aki amúgy is távozott volna hivatalából. „Feltehetően mindketten azt gondoljuk, hogy a vitánkban igazunk van. De függetlenül attól, hogy kinek van igaza, ha tudtam volna, hogy beteg, nem kezdtem volna nyilvános vitába vele...”) 

De Tamás, minek ez a lovagiasságnak látszó gyengeség? Inkább légy büszke bátor kiállásodra: lám, egyszerű civil magyarok is megértették példádat és intésedet, és önzetlenül magukra vállalták a feladatot. Fölvittek egy frissen ácsolt keresztet a Nagy-Szénásra – és fölállították oda, ahova követelted. Vezetőjük, noha maga nem templomjáró ember, névvel-címmel vállalta is a jogsértést: „Én polgári engedetlenségből úgy döntöttem, hogy vállalom a büntetőjogi felelősséget, és ezt a keresztet, ha törik, ha szakad, vissza fogom állítani a helyére.”

Ha törik, ha szakad. 

Ez a te igazi győzelmed, Tamás: hogy vidéki, talpas civilek immár „polgári engedetlenségből”, maguktól sújtják a porba a ”jogállam” lopakodó ármányát.  Az meg, hogy – mint az RTL híradójának mondták – számukra a kereszt a béke szimbóluma is, csak hab a tortán: külügyi államtitkárként tekintheted akár személyes bóknak is.

(Az egész történet olyan kerek, mintha furfangos spin doctorok eszelték volna ki, azt megelőzendő, hogy az ügy mégis bíróság elé kerüljön. Az ellenkeresetet majd visszavonják, és az igazgató menesztése után ugyan ki kezdeményezné  hivatalból az új illegális építmény lebontását..?  Illiberális win-win helyzet: a kereszt is áll, a jogállam is áll. Az egyik törvénytelen, a másik tehetetlen, - a lényeg az, hogy Menczer Tamás győzött.).