Egyszemélyes kávészünet – Hardy Mihály jegyzete

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a …költségvetésről. No, nem az otthoniról, mert arról naponta hoz döntést a magyar polgár, amikor megáll tankolni, bemegy az üzletbe vagy éppen befizeti a sárga csekkeket, interneten vagy a postán. Hanem az ország költségvetésről, ami egy-egy évben az ország legfontosabb törvénye. Volna, ha az lenne. De nem az. Attól tartok ugyanis, hogy a magyar kormány és kétharmados parlamentje által elfogadott 2024-es költségvetés annyit sem ér, mint az az A4-es méretű fénymásolópapír, amire kinyomtatják.

Egyszerűen nem vehető komolyan. Egy papírfecni, amit éppen azok nem vesznek semmibe, akik írják. Mert itt van ez a Varga Mihály, a pénzügyminiszter. Az Orbán-kormányok legrégebben szolgáló pénzügyminisztere, akit többé-kevésbé legalább a gazdasági életben komolyan vettek. Tegyük hozzá: eddig. Mert a miniszterelnök tavaly év végén látványosan felmosta vele a padlót, még a gazdasági kabinetből is kirakták a szűrét. Ahogy az olajozottan működő diktatúrákban lenni szokott, ugyanazért a területért, vagyis a gazdaságért, lehetőleg átláthatatlan módon, egyszerre hárman vagy négyen, de akár öten is felelnek egyszerre.

A zűrzavar és az elkeseredett belharc a miniszterelnök irányába tett nyelvcsapásokkal egyre fokozódik. Most éppen Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter látszik befutónak, ő mantrázza a legjobban, hogy „…az elhibázott brüsszeli szankciók miatt elszabadult háborús infláció meg Soros György”. De az örök visszatérő Lázár János és Navracsics Tibor is igyekszik jól helyezkedni, sőt Matolcsy György, a jegybank élén álló pénzügyi sámán is megpróbál keményen beleszólni a küzdelembe.

Emiatt aztán szinte teljesen mindegy, hogy a pénzügyminiszter milyen mértékű tervezett GDP-növekedésről, államháztartási hiányról, költségvetési deficitről vagy inflációról papol, annak semmi köze nem lesz sem a tényekhez, sem a valós adatokhoz. Mert ha a miniszterelnök úgy dönt, akkor akár a költségvetés felborítása és újabb eladósodás árán is megpróbálják megkaparintani, amire Orbán Viktor szemet vetett. Legyen az a Vodafone vagy a budapesti repülőtér. Vagy bármilyen nemzetközi sportesemény hazai megrendezése, függetlenül attól, hogy az mennyibe kerül.

Az egésszel csak két baj van. Egyrészt az, hogy a sarlatán gazdaságpolitika árát mindig velünk, magyar adófizetőkkel fizettetik meg. Másrészt, amikor az Európai Unió csúcstalálkozóján szóba kerül, hogy a magyar költségvetés köszönőviszonyban sincs a közös európai célokkal, nos, akkor mégsem lehet Orbán Viktort megint kiküldeni a teremből – egy egyszemélyes kávészünetre…

Hardy Mihály jegyzete a 2024. január 4-i Esti gyorsban hangzott el.