Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Ennyi csak, mit Ukrajnának adhatunk – Selmeci János jegyzete
15/12/2023 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Az azonban biztosnak látszik, hogy a Nyugat nem tud, nem is akar annyit adni, ami elegendő Ukrajna győzelméhez. A népnek, akinek ma nagyrészt azért kell háborúznia, mert a Nyugat felé akart fordulni, csak a reményt adhatjuk meg arra, hogy ha majd egyszer elhallgatnak a fegyverek, szabad útjuk lesz a nagy közös Európába.
Ha csak azt a kérdést tesszük fel, hogy eldöntheti-e egy szuverén ország népe, melyik szövetségi rendszerhez akar csatlakozni, a válasz pedig az, hogy sok áldozat árán, de igen, akkor ami tegnap történt, az előttünk zajló történelem ugye, a szabadság iránt lelkesedő európaiként eltölthet minket némi örömmel.
Jobb lenne, ha nem is kellene feltennünk több kérdést.
Ugyanis az ellenérvek egy része is jogos. Ukrajna aligha kész a tagjelöltségre, békeidőben fel sem merült volna a csatlakozási tárgyalások megkezdése, érthető módon háborodnak fel Bosznia-Hercegovinában, hogy ha a területének egy részét nem ellenőrző Ukrajna és Moldova kell Európának, akkor ők miért nem. A korábbi elvárások feladása, a precedens nélküli döntés persze indokolható geopolitikai érvekkel és a szimbólumok fontosságával, de talán az őszinte magyarázat az lenne, hogy hősök vagytok, mi pedig az igazság oldalán akartunk állni, de most csak ennyi, amit adhatunk.
Egyelőre még a pénzről sem sikerült megegyezni. Nem tudjuk, nem is fogjuk megtudni, hogy a magyar miniszterelnök tényleg egyedül vétózta meg az uniós költségvetés bővítését, vagy mások, például a pénzt a saját háza táján sem találó német kancellár vétóját vette a nevére. Ukrajna támogatása nyilván nem fog leállni, valahonnan lesz forrás, ha nem is négy, de a következő egy évre, azonban ha továbbra sem jönnek az ukrán sikerek, egyre többen kezdenek majd beszélni arról, hogy meddig és pontosan mit is finanszírozunk.
Az azonban biztosnak látszik, hogy a nyugat nem tud, nem is akar annyit adni, ami elegendő Ukrajna győzelméhez. A népnek, akinek ma nagyrészt azért kell háborúznia, mert a nyugat felé akart fordulni, csak a reményt adhatjuk meg arra, hogy ha majd egyszer elhallgatnak a fegyverek, szabad útjuk lesz a nagy közös Európába. Hogy tíz vagy ötven év múlva, nem tudom, hogy lesz-e még akkor Ukrajna, meg nagy közös Európa, remélem.
Idén az ukránok nem nagyon örülhettek semminek. Talán ez a remény is valami.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 15-i adásában hangzott el.
