A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Ennyi csak, mit Ukrajnának adhatunk – Selmeci János jegyzete
15/12/2023 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Az azonban biztosnak látszik, hogy a Nyugat nem tud, nem is akar annyit adni, ami elegendő Ukrajna győzelméhez. A népnek, akinek ma nagyrészt azért kell háborúznia, mert a Nyugat felé akart fordulni, csak a reményt adhatjuk meg arra, hogy ha majd egyszer elhallgatnak a fegyverek, szabad útjuk lesz a nagy közös Európába.
Ha csak azt a kérdést tesszük fel, hogy eldöntheti-e egy szuverén ország népe, melyik szövetségi rendszerhez akar csatlakozni, a válasz pedig az, hogy sok áldozat árán, de igen, akkor ami tegnap történt, az előttünk zajló történelem ugye, a szabadság iránt lelkesedő európaiként eltölthet minket némi örömmel.
Jobb lenne, ha nem is kellene feltennünk több kérdést.
Ugyanis az ellenérvek egy része is jogos. Ukrajna aligha kész a tagjelöltségre, békeidőben fel sem merült volna a csatlakozási tárgyalások megkezdése, érthető módon háborodnak fel Bosznia-Hercegovinában, hogy ha a területének egy részét nem ellenőrző Ukrajna és Moldova kell Európának, akkor ők miért nem. A korábbi elvárások feladása, a precedens nélküli döntés persze indokolható geopolitikai érvekkel és a szimbólumok fontosságával, de talán az őszinte magyarázat az lenne, hogy hősök vagytok, mi pedig az igazság oldalán akartunk állni, de most csak ennyi, amit adhatunk.
Egyelőre még a pénzről sem sikerült megegyezni. Nem tudjuk, nem is fogjuk megtudni, hogy a magyar miniszterelnök tényleg egyedül vétózta meg az uniós költségvetés bővítését, vagy mások, például a pénzt a saját háza táján sem találó német kancellár vétóját vette a nevére. Ukrajna támogatása nyilván nem fog leállni, valahonnan lesz forrás, ha nem is négy, de a következő egy évre, azonban ha továbbra sem jönnek az ukrán sikerek, egyre többen kezdenek majd beszélni arról, hogy meddig és pontosan mit is finanszírozunk.
Az azonban biztosnak látszik, hogy a nyugat nem tud, nem is akar annyit adni, ami elegendő Ukrajna győzelméhez. A népnek, akinek ma nagyrészt azért kell háborúznia, mert a nyugat felé akart fordulni, csak a reményt adhatjuk meg arra, hogy ha majd egyszer elhallgatnak a fegyverek, szabad útjuk lesz a nagy közös Európába. Hogy tíz vagy ötven év múlva, nem tudom, hogy lesz-e még akkor Ukrajna, meg nagy közös Európa, remélem.
Idén az ukránok nem nagyon örülhettek semminek. Talán ez a remény is valami.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 15-i adásában hangzott el.
