Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Tetszettek volna győzni - Rózsa Péter jegyzete
6/12/2023 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
"A képlet tehát emígyen szól a kormány szerint: végy el az ellenzéktől (ez lehet párt, önkormányzat vagy ellenségnek tekintett bármilyen szervezet), egy jókora köteg pénzt, utána egyéb jogcímen még egyszer ennyit vonj el a költségvetéséből is."
1972-ben a nyári szünetben újságot árultam. Az Astoriával szemben volt a stand, az egyik legjobban menő árushely. A váltótársam is egyetemista volt, bár előtte nem ismertük egymást, de sorstársak voltunk abban, hogy szakadt diákként betárazzunk némi zsebpénzt a következő tanévre. Az ilyen közösködés egyébként veszélyes, de ezt előre nem tudhattam. Mivel a közös kassza azt jelenteti, ha hiány támad, azt fele-fele arányban kell megfizetni. Már vagy egy hónapja dolgoztam, amikor egyik nap nem jött délben a társam, zárásig ott kellett maradnom. Így ment ez a következő napokban is, azután végkimerülésben bementem a hírlapelosztóba, hogy kéne egy új árus mellém. És akkor ért a villámcsapás. Nemcsak a váltótársam, hanem az ő elmúlt heti teljes forgalma utáni bevétel is hiányzott. Egyszerűen lelépett öt napi pénzzel. Velem is szerződést bontottak, a hiány felét levonták az addigi keresetemből, jószerével csak a borravalóból származó rész jutott nekem, aminek felét addigra már el is költöttem kajára és egyebekre. Amikor mindezt elpanaszoltam egy kereskedő ismerősömnek, csak annyit mondott; hogy teljesen hülye voltam, mert ha a hiányt észlelem, és annak kétszeresét kiveszem a kasszából, még én jártam volna jól. Hát így!
Most olvasom, hogy a 2022-es választáson összefogott ellenzéki pártokra az Állami Számvevőszék 260 milliós büntetést akar kiróni, mert illegálisnak minősítette az akkor külföldről érkezett támogatást. Egyenlő arányban elosztva pártonként valamivel több, mint 43 millió jut. Ez nem elég, a kormány meghosszabbított büntetőkarja viszont az előbbi matekot megfordítva, lényegében ennek dupláját készül beszedni, mert az ÁSZ és a Kincstár ilyen esetekben a büntetéssel megegyező összeget is visszatart az adott pártnak járó állami támogatásból. Így a tényleges büntetés a duplája. A képlet tehát emígyen szól a kormány szerint: végy el az ellenzéktől (ez lehet párt, önkormányzat vagy ellenségnek tekintett bármilyen szervezet), egy jókora köteg pénzt, utána egyéb jogcímen még egyszer ennyit vonj el a költségvetéséből is. Az eredmény biztos KO! Jó időben lép az ÁSZ és a Kincstár, közeleg a júniusi választás kampánya, az ellenzék folyamatos magyarázkodásra, pereskedésre kényszerül. Mert a pártok természetesen rohannak majd jogorvoslatért, hogy visszavonassák az ítéletet, vagy legalább arányossá tegyék a fizetendőket. Ugyanis szerintük az nem járja, hogy mindegyikük azonos arányban szenvedjék el a büntetést, mert a DK, az MSZP, a Momentum, az LMP és a Jobbik és a Párbeszéd a kampányra kapott állami támogatásukat sem egyenlően osztották el, hanem a pártok közötti megállapodás alapján a listás helyeik arányában, akkor a kirótt kötelezvényt miért egyenlően osztja el közöttük a hatóság. A válasz nagyon egyszerű: közös kassza, közös felelősség. Ha-ha, mondja a Fidesz, tetszettek volna győzni, ha pedig nem akkor előre az egész összeg kétszeresét ellopni. Betyár egyszerű ez, csak kellően betyárnak kellene lenni. Ha már más út nincs.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2023. december 6-i adásában hangzott el.