Magyar Péterék hibája, a jelöltjük issza meg a levét – Dési János jegyzete
Kétségtelen amikor Magyar Péternek döntenie kell az elnök személyéről, akkor számolnia kell azzal, nincs olyan, akit tényleg mindenki támogat. De ott a kérdés, miként nyugtatja meg, most a jelölés ellen lázongó támogatóit – Dési János jegyzetében arra reagált, hogy Magyar Péter egy nappal Sulyok Tamás menesztése után bejelentette, megkérdezi Polgár Juditot, vállalná-e a köztársasági elnökséget.
Ejtőernyők – Józsa Márta jegyzete
Bizonyos levitézlett hatalmak, továbbá azok tettestársai a nagyot bukott politikusaikat sem hagyják a legfelsőbb légi útvonalak, csúcsgazdagságig vezető nagy álmok sztrádáinak szélén. Nagyon magasról ugyanis nem esni, inkább zuhanni lehet, és mostanában valahogy nagy a kereslet a mentőeszközök iránt. Mondjuk röpködni amúgy is imádnak a hatalmi piramis csúcsáról bő másfél évtizedig gunyorosan és megvetően lefelé vicsorgók.
Mit gondoljon az adófizető Szijjártót látva? – Kárpáti Iván jegyzete
Folyamatosan adta a tízmilliárdokat a magyar állam Szijjártó minisztersége idején a BYD kínai cégnek, aminek a volt magyar kormánytag most beül a felső vezetésébe. Tisztességes ez így? Az mindenesetre biztos, hogy Szijjártó közvetettnek aligha nevezhető kapcsolatba kerül a Kína Kommunista Párttal.
Szijjártó után szabadon: avagy hova menjen dolgozni a többi fideszes? – HR-tanácsok Selmeci János jegyzetében
publicA Fidesz állapotát látva hamarosan nem csak Szijjártó Péternek lesz szüksége új állásra. De hova menjenek dolgozni a fideszesek? Orbánból FIFA-elnök, Gulyásból jogvédő lehet.
Szijjártó elvtárs – Hardy Mihály jegyzete
Abban – gondolom – megegyezhetünk, hogy ilyen állást, mint amit most Szijjártó Péter kapott, nem egyetlen hét alatt lehet tető alá hozni. Már csak azért sem, mert ennek az állásnak az elfoglalása előtt a jelöltnek át kell esnie a kommunista Kína kommunista titkosszolgálatának igencsak alapos átvilágításán. És átment.
Mi lesz tegnap? - Szénási Sándor jegyzete
Az omerta töredezik. Persze kérdés, hogy csak a pereme válik le, vagy a vizsgálat eljut a közepéig, ahol egészen nyilvánvalóan Orbán ül. A TEK leváltott vezetője, akit hétrendbeli, sanyargatással elkövetett jogtalan fogvatartással vádolnak, most azt vallotta, hogy Farkas Örstől, Rogán államtitkárától hallott arról, hogy az aranykonvojra felfigyeltek az általa felügyelt polgári titkosszolgálatok, és pénzmosásra gyanakodnak.
Parlamenti vonulások - Kárpáti Iván jegyzete
Lassan a parlamenti tudósításokban külön rovatot kellene nyitni: „Közlekedési hírek.” A jobb oldali folyosón torlódás, a bal oldalon akadálymentes a kijárat, a büfé felé zavartalan a forgalom.
Pénzzel kitömött senkik – Dési János jegyzete
Orbán János Dénes, bár minden lehető és lehetetlen díjat megkapott, mi tagadás, vacak műveket írt. De tegyük fel, hogy jókat írt. A probléma nem az alkotások esztétikai minőségével van, hanem azzal, hogy Orbán János Dénes egy szemérmetlen tolvaj, aki ellopta kollégái elől a pénzt. Azt a pénzt amúgy, amit eredeti célja szerint egy fideszes irodalmi világ felépítésére kellett volna - szintén szemérmetlenül és pofátlanul - elkölteni. De fideszes művészet pénzért sem virágzott ki.
Az élet vége – Selmeci János jegyzete
13/12/2023 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem örültem őszintén annak, hogy népszavazást is kezdeményeztek az eutanázia kérdésében, mert az emberek önrendelkezési jogairól, érintsen egy kérdés akármennyire kevés embert is, nem a többségnek kell döntenie. De a társadalmi diskurzushoz, az egyéni döntések szabadságáról szóló vitához, sőt annak a kérdésnek a feszegetéséhez, hogy nem kerültek-e túl messzire tőlünk a halottaink, akár még ez is hozzájárulhat, mert többen érezhetik úgy, hogy hozzászólhatnak a vitához.
Ki döntsön arról, hogy milyen halálom legyen? Ha pedig ennél is nehezebbet akarok kérdezni magamtól, akkor az kérdezném, rábíznám-e a szomszédra, hogy egy népszavazáson döntse el, meddig szenvedjen még a testvérem.
Nagyapám szomorúan mesélte egyszer, hogy az akkor száz év körüli nagynénje, aki – úgy emlékszem, az eszénél volt, de nem nagyon mozgott és látott már – a hospice ágyán panaszkodott neki: haragszik a papokra, amiért még élnie kell. Persze haragudhatott volna az aktuális kormányra, a társadalmi többségre vagy a Jóistenre is, a lényeg az, hogy én akkor, még nagyon gyerekként, bizony azt éreztem, hogy valami nincsen rendben itt.
Pár évvel később vitatkozni tanultunk valamilyen gyakorlati kommunikációs órán, az én csapatomnak az eutanázia ellen kellett érvelni. Próbálkoztunk a hittel, meg azzal, hogy amíg még lehet, az életet kell választani, hogy még az utolsó együtt töltött óra is fontos a szeretteinkkel annyira, hogy ne vehessék el tőlünk, a vitát csúnyán elbuktuk, aztán kiderült, hogy senki sem volt a teremben, aki nem támogatta az élet végi döntések szabadságát.
Ezt a vitát emelte most országos szintre Karsai Dániel kiállása, és azt hiszem, egyelőre abban a ritka helyzetben vagyunk, amikor egy-két kellemetlen kivételtől eltekintve ez jót tesz nekünk; nem csak azért, mert van egy történet, amiben Kósa Lajos végre jófejnek tűnik, hanem mert különböző világnézetű emberek egymás anyázása nélkül tudnak beszélgetni arról, ami talán mindnyájunkat a legfontosabb; az életünkről és annak végéről.
Nem örültem őszintén annak, hogy népszavazást is kezdeményeztek a kérdésben, mert az emberek önrendelkezési jogairól, érintsen egy kérdés akármennyire kevés embert is, nem a többségnek kell döntenie. De a társadalmi diskurzushoz, az egyéni döntések szabadságáról szóló vitához, sőt annak a kérdésnek a feszegetéséhez, hogy nem kerültek-e túl messzire tőlünk a halottaink, akár még ez is hozzájárulhat, mert többen érezhetik úgy, hogy hozzászólhatnak a vitához. Ez pedig nagyon fontos, mert rengeteg mindent kell megbeszélnünk; az aktív eutanázia bonyolult kérdését, a mentális betegek esetleges érintettségét, az orvosok szerepét bizony nem lehet Facebook-posztokban meg néhány mondatos határozati javaslatokban tisztázni, és bizony meg kell engednünk magunknak, hogy akár évek teljenek el, mire a vita végére érünk.
Azoknak pedig, akik hozzászólnak meg kell adni a tiszteletet; sem a médiának sem a politikusoknak nem kell igazságot tenni, még egy haldoklóval sem kötelező egyetérteni, és ahogy a méltó halálhoz, úgy a saját világnézetéből fakadó véleményéhez is joga van mindenkinek.
Olyan jó lenne, hát miért ne csinálhatnánk ezt most méltón, tisztességesen?
Kiterítenek úgyis.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 13-i adásában hangzott el.
