Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Az élet vége – Selmeci János jegyzete
13/12/2023 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem örültem őszintén annak, hogy népszavazást is kezdeményeztek az eutanázia kérdésében, mert az emberek önrendelkezési jogairól, érintsen egy kérdés akármennyire kevés embert is, nem a többségnek kell döntenie. De a társadalmi diskurzushoz, az egyéni döntések szabadságáról szóló vitához, sőt annak a kérdésnek a feszegetéséhez, hogy nem kerültek-e túl messzire tőlünk a halottaink, akár még ez is hozzájárulhat, mert többen érezhetik úgy, hogy hozzászólhatnak a vitához.
Ki döntsön arról, hogy milyen halálom legyen? Ha pedig ennél is nehezebbet akarok kérdezni magamtól, akkor az kérdezném, rábíznám-e a szomszédra, hogy egy népszavazáson döntse el, meddig szenvedjen még a testvérem.
Nagyapám szomorúan mesélte egyszer, hogy az akkor száz év körüli nagynénje, aki – úgy emlékszem, az eszénél volt, de nem nagyon mozgott és látott már – a hospice ágyán panaszkodott neki: haragszik a papokra, amiért még élnie kell. Persze haragudhatott volna az aktuális kormányra, a társadalmi többségre vagy a Jóistenre is, a lényeg az, hogy én akkor, még nagyon gyerekként, bizony azt éreztem, hogy valami nincsen rendben itt.
Pár évvel később vitatkozni tanultunk valamilyen gyakorlati kommunikációs órán, az én csapatomnak az eutanázia ellen kellett érvelni. Próbálkoztunk a hittel, meg azzal, hogy amíg még lehet, az életet kell választani, hogy még az utolsó együtt töltött óra is fontos a szeretteinkkel annyira, hogy ne vehessék el tőlünk, a vitát csúnyán elbuktuk, aztán kiderült, hogy senki sem volt a teremben, aki nem támogatta az élet végi döntések szabadságát.
Ezt a vitát emelte most országos szintre Karsai Dániel kiállása, és azt hiszem, egyelőre abban a ritka helyzetben vagyunk, amikor egy-két kellemetlen kivételtől eltekintve ez jót tesz nekünk; nem csak azért, mert van egy történet, amiben Kósa Lajos végre jófejnek tűnik, hanem mert különböző világnézetű emberek egymás anyázása nélkül tudnak beszélgetni arról, ami talán mindnyájunkat a legfontosabb; az életünkről és annak végéről.
Nem örültem őszintén annak, hogy népszavazást is kezdeményeztek a kérdésben, mert az emberek önrendelkezési jogairól, érintsen egy kérdés akármennyire kevés embert is, nem a többségnek kell döntenie. De a társadalmi diskurzushoz, az egyéni döntések szabadságáról szóló vitához, sőt annak a kérdésnek a feszegetéséhez, hogy nem kerültek-e túl messzire tőlünk a halottaink, akár még ez is hozzájárulhat, mert többen érezhetik úgy, hogy hozzászólhatnak a vitához. Ez pedig nagyon fontos, mert rengeteg mindent kell megbeszélnünk; az aktív eutanázia bonyolult kérdését, a mentális betegek esetleges érintettségét, az orvosok szerepét bizony nem lehet Facebook-posztokban meg néhány mondatos határozati javaslatokban tisztázni, és bizony meg kell engednünk magunknak, hogy akár évek teljenek el, mire a vita végére érünk.
Azoknak pedig, akik hozzászólnak meg kell adni a tiszteletet; sem a médiának sem a politikusoknak nem kell igazságot tenni, még egy haldoklóval sem kötelező egyetérteni, és ahogy a méltó halálhoz, úgy a saját világnézetéből fakadó véleményéhez is joga van mindenkinek.
Olyan jó lenne, hát miért ne csinálhatnánk ezt most méltón, tisztességesen?
Kiterítenek úgyis.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 13-i adásában hangzott el.
