Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Akar-e ön jobb választási rendszert, ha az a kedvenc pártjának az rossz? – Selmeci János jegyzete
8/12/2023 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Hiába a jó cél, a választási törvényt módosítani mégis csak konszenzussal kellene, csakhogy ez a hajó is messzire úszott már azzal, hogy az ellenzék (meg amúgy a jogállamban és demokráciában mélyen hívő választók többsége is) részt vett a Fidesz által a Fideszre szabott választásokon.
Akarja-e ön, hogy a 2024-es fővárosi önkormányzati választást szinte bizonyosan alaptörvényellenes, a választók akaratát jelentősen eltorzító, a választójog egyenlőségéhez való jogunkat súlyosan sértő szabályok alapján tartsák meg?
Ha nem akarja, akkor ön bizony a tiszteletreméltó Velencei Bizottság álláspontját negligáló mihazánkos-fideszes!
Na jó, nyilván nem.
Komoly dilemmával szembesültek a demokrácia és a jogállam hívei, legalábbis az a részük, ami még kilát a törzsi adok-kapokból és a világot az Orbán-Gyurcsány tengelyen kívül kívánja értelmezni; a Mi Hazánk (vagy a nevében a Fidesz) választási törvénymódosítóját elvileg támogatni kellene, hiszen az egy arányosabb, a választók akaratát jobban tükröző választást eredményezne, és egy olyan közgyűlést, ahol azoknak a választóknak is lehetne képviselete, akik nem kívánnak a két nagy tömb egyikére voksolni.
Persze lehet amellett is érvelni, hogy listákra politikai alkuk alapján felkerülő pártkatonáknál még az összbudapesti érdeknél a saját kerületük boldogulását fontosabbnak tartó, de legalább közvetlenül választott, és a főváros egy kerületéért tényleg felelős polgármestereknél is jobb helyen vannak a budapestiek életét úgy-ahogy meghatározó döntések, csak hogy ez aligha vigasztalja azokat a választókat, akiknek a szavazata másokéhoz képest harmad- vagy negyedannyit ér.
Másrészt jogos érv lehet, hogy hiába a jó cél, a választási törvényt módosítani mégis csak konszenzussal kellene, csak hogy ez a hajó is messzire úszott már azzal, hogy az ellenzék (meg amúgy a jogállamban és demokráciában mélyen hívő választók többsége is) részt vett a Fidesz által a Fideszre szabott választásokon. Ráadásul míg a 2014-es önkormányzati választások szabályait egy negyven százaléknyi kétharmad írta át a saját kedvére, most a Fidesz- és a Mi Hazánk-szavazók együtt, ha tetszik, ha nem, nagyjából többség.
Harmadrészt azonban illúzió lenne abban hinni, hogy a kormánypártok az arányosabb választási rendszer megszavazása után akkor is megmaradnak annál, ha az érdekeik éppen mást diktálnak, ezért lehet, hogy akkor sem szabadna belemenni ebbe a játékba, ha most éppen jó irányba módosulnának a szabályok.
Végül nyilván azt is lehet mondani, hogy a mostani választási rendszer az én kedvenc pártomnak jó, ezért maradjon ez, és magasról leizélem a választójog egyenlőségét meg a fővárosi Kutyapárt és Mi Hazánk szavazók érdekeit, legyenek ők tíz, tizenöt vagy akárhány százaléknyian.
A dilemma és a megúszósan meg nem válaszolt kérdés után jöjjön valami konkrét; attól függetlenül, hogy hogyan választják majd meg őket, a polgármesterekre és fővárosi képviselőre is azért szavaznak az emberek, hogy képviseljék őket, nekik pedig ehhez épp úgy joguk van, mint a kétharmadnyi mindenható fideszes országgyűlési képviselőnek, ebbe pedig nem fér bele, hogy a kormány – akár bírósági védelem ellenére is – elvegye a pénzüket, vagy egy visszamenőleg hatályos rendelettel a maradék jogukat is arra, hogy beleszóljanak abba, mi épülhet a környékükön.
Jó volna – bár azt hiszem megint csak illúzió feltételezni, – ha a 24-es önkormányzati választás után a nép akaratát mindenki tiszteletben tartaná, akárhány harmaddal is lett megválasztva.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 8-i adásában hangzott el.
