„Klubrádió
Publicisztika
Fideszes ujjgyakorlat – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Fideszes ujjgyakorlat – Rózsa Péter jegyzete

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete

Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.

Navalnij elrabolt holtteste – Kárpáti Iván jegyzete
Publicisztika

Navalnij elrabolt holtteste – Kárpáti Iván jegyzete

A világnak az a része, amihez mi egyelőre még hivatalosan tartozunk, elítéli a putyini szörnyállam brutalitását és cinizmusát. Orbán Viktor, aki egykor a kivégzett és titokban elföldelt Nagy Imre felravatalozott koporsója mellől szónokolt, most hallgat. Elárulta önmagát is.

Odakint most történt valami komoly – Dési János jegyzete
Publicisztika

Odakint most történt valami komoly

Kiderült, amit régóta sejtettünk, hogy csak korlátozottan igaz az, hogy miután az állami propaganda elzárja az emberekhez való elérés útjait, nem nagyon lehet semmit sem csinálni. Dehogynem. Tessék csak! Igenis lehet, csak a módján kell kicsit gondolkodni.

Mit mond a vezér? - Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Mit mond a vezér? - Rózsa Péter jegyzete

Migránsveszély, Covid járvány, Oroszország Ukrajna elleni háborúja, miegyebek okán lassan tíz éve rendkívüli állapotra hivatkozva rendeleti kormányzást vezetett be. De mit szól, ha egyáltalán szóba meri hozni, hogy most nem kreált, kitalált ellenségek, és ügyek, hanem saját rendszerének emberei és sötét dolgai jönnek szembe.

Tüntetni fáj, tüntetni minek, tüntetni kell, tüntetni jó – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Tüntetni fáj, tüntetni minek, tüntetni kell, tüntetni jó

Tüntetni minek, ha a végén elviszi a show-t valami aktivista vagy ellenzéki politikus, a végén már egész másról van szó, mint amiért eredetileg több tízezren haragudtatok, a kormány pedig, hiába kiabálod, hogy mondjon le, hogy szabad oktatás, hogy ne üldözzék el a CEU-t, hogy ne rúgják ki a tanárodat, a végén aztán nem csinál semmit.

A mosodások – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A mosodások – Szénási Sándor jegyzete

Bocsánatot azonban Balogh Zoltán csak a reformátusoktól kér, az áldozatoktól azonban egyáltalán nem, talán mert katolikusok is akadhatnak köztük, pláne kereszteletlenek, akik amúgy is méltatlanok a figyelemre, tán a gondoskodásra is.

Gyurmademokrácia – Hardy Mihály jegyzete

2/12/2023 15:11

| Szerző: Hardy Mihály

Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent. Hardy Mihály jegyzete az Esti gyorsban.

2023. december 02. Hetes Stúdió-részlet (2023.12.02. Hardy Mihály jegyzete)
03:44
00:00
A demokrácia, a jogállam nem óvodás gyurma, amit úgy söndörgethetünk, úgy formázhatunk, ahogy a kedvünk tartja. Aztán majd csak lesz belőle valami, ha meg nem, akkor majd tovább gyúrjuk. A jogállam egyik legfőbb ismérve ugyanis a stabilitás, a meggyőződés, hogy a törvényeket, akárcsak a párizsi utcaneveket, nyugodtan lehet márványba, kőbe vésni, nincs szükség az átnevezésükre, átformálásukra minden öt-tíz évben. Az állam, pontosabban a jogállam működése gránit szilárdságú, ahhoz nem lehet hozzápiszkálni, csak úgy, mert éppen megtehetjük.

Elsőre ez jutott eszembe, amikor egy szélsőjobbos közreműködéssel a kormánypárt ismét elkezdte átgyúrni a fővárosi választási szabályokat, alig hét hónappal az önkormányzati választások előtt. A magyar demokrácia, ha még van ilyen egyáltalán, így is ezer sebből vérzik. Megnyomorult, csúf torzó lett belőle, össze-vissza kaszabolták a sarlatánok, már csak a lélegeztetőgép tartja fenn benne az életjeleket. Úgy tűnik, már nem sokáig.

Hol vannak már azok az idők, amikor a hatalom birtokosai még ügyeltek a látszatra, amikor még elbábozták, legalább a saját közönségük számára, hogy itt még a jog és a tisztesség érvényesül a hatalomgyakorlásban? Emlékeznek még az Élet és Irodalomban megjelent 2001-es cikkre, ahol a tokaji szőlőbirtok ügyében tartott „nem-taggyűlés” taggyűlésen Orbán Viktor még azt javasolta szőlőbirtokos feleségének és üzlettársainak: próbálják meg úgy belőni a kért állami támogatásokat, hogy ne nagyon lógjon ki a lóláb, ne ők nyerjék a legtöbbet. Pedig akkor „mindössze” 41 millió forintról volt szó, nem tízmilliárdokról. 22 év nagy idő, sok víz lefolyt azóta Bodrogon, meg a Dunán is.

2002 után nyolc szűk, ellenzékben eltöltött idő, sivatagi bolyongás elég volt ahhoz, hogy a leendő diktátorban kiérlelődjön az elhatározás, ilyen hibát még egyszer nem követhet el az életben. Ha egyszer sikerül megszerezni a hatalmat, azt soha, semmilyen körülmények között nem engedheti ki a keze közül! Vagy a karmaiból. A mesterterv elkészült és 2010 óta dermedten szemlélhetjük, ahogy maradéktalanul megvalósul az orbáni maffiaállam. Ahogy polip módjára kiszivattyúzza az életető erőt az egész magyar társadalomból.

Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent. Annyira, hogy még a Holdról, sőt néha még Brüsszelből is látszik.

Ilyen körülmények között nem is értem, hogy mi szükség volt erre a mihazánkos színjátékra a választási törvény megbuherálása körül. Egyszer így, másszor úgy, ahogy a pillanatnyi hatalmi érdeknek megfelel. A szélsőjobbos politikai pribékek pedig boldogan elvégzik a rájuk osztott hentesmunkát, akár egy kis könyvdarálásról van szó, akár ha a fővárost kell visszaszerezni a narancsos diktátor számára. Egyszerűbb lenne az úgynevezett alaptörvénybe szimplán beleírni, amúgy türkmén mintára, hogy Magyarország örökös miniszterelnöke Orbán Viktor és kész. Csak nehogy a végén még én adjak ötletet egy kis további alkotmányozáshoz…

Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2023. december 2-i adásában hangzott el.