Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Gyurmademokrácia – Hardy Mihály jegyzete
2/12/2023 15:11
| Szerző: Hardy Mihály
Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent. Hardy Mihály jegyzete az Esti gyorsban.
Elsőre ez jutott eszembe, amikor egy szélsőjobbos közreműködéssel a kormánypárt ismét elkezdte átgyúrni a fővárosi választási szabályokat, alig hét hónappal az önkormányzati választások előtt. A magyar demokrácia, ha még van ilyen egyáltalán, így is ezer sebből vérzik. Megnyomorult, csúf torzó lett belőle, össze-vissza kaszabolták a sarlatánok, már csak a lélegeztetőgép tartja fenn benne az életjeleket. Úgy tűnik, már nem sokáig.
Hol vannak már azok az idők, amikor a hatalom birtokosai még ügyeltek a látszatra, amikor még elbábozták, legalább a saját közönségük számára, hogy itt még a jog és a tisztesség érvényesül a hatalomgyakorlásban? Emlékeznek még az Élet és Irodalomban megjelent 2001-es cikkre, ahol a tokaji szőlőbirtok ügyében tartott „nem-taggyűlés” taggyűlésen Orbán Viktor még azt javasolta szőlőbirtokos feleségének és üzlettársainak: próbálják meg úgy belőni a kért állami támogatásokat, hogy ne nagyon lógjon ki a lóláb, ne ők nyerjék a legtöbbet. Pedig akkor „mindössze” 41 millió forintról volt szó, nem tízmilliárdokról. 22 év nagy idő, sok víz lefolyt azóta Bodrogon, meg a Dunán is.
2002 után nyolc szűk, ellenzékben eltöltött idő, sivatagi bolyongás elég volt ahhoz, hogy a leendő diktátorban kiérlelődjön az elhatározás, ilyen hibát még egyszer nem követhet el az életben. Ha egyszer sikerül megszerezni a hatalmat, azt soha, semmilyen körülmények között nem engedheti ki a keze közül! Vagy a karmaiból. A mesterterv elkészült és 2010 óta dermedten szemlélhetjük, ahogy maradéktalanul megvalósul az orbáni maffiaállam. Ahogy polip módjára kiszivattyúzza az életető erőt az egész magyar társadalomból.
Most már a látszatra sem adnak. Vittek és visznek mindent, ami csak mozdítható. A bankokat, az autópályákat, a kis- és nagyvállalatokat, a teljes médiát, a független állami szervezeteket, az ügyészséget, a bíróságot, a járást és a megyét, az alkotmányt, mindent. Annyira, hogy még a Holdról, sőt néha még Brüsszelből is látszik.
Ilyen körülmények között nem is értem, hogy mi szükség volt erre a mihazánkos színjátékra a választási törvény megbuherálása körül. Egyszer így, másszor úgy, ahogy a pillanatnyi hatalmi érdeknek megfelel. A szélsőjobbos politikai pribékek pedig boldogan elvégzik a rájuk osztott hentesmunkát, akár egy kis könyvdarálásról van szó, akár ha a fővárost kell visszaszerezni a narancsos diktátor számára. Egyszerűbb lenne az úgynevezett alaptörvénybe szimplán beleírni, amúgy türkmén mintára, hogy Magyarország örökös miniszterelnöke Orbán Viktor és kész. Csak nehogy a végén még én adjak ötletet egy kis további alkotmányozáshoz…
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2023. december 2-i adásában hangzott el.
