Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Tartós béke – Dési János jegyzete
11/12/2023 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Mostanában sokszor előkerül, hogy lehet-e valamikor legalább kiegyezés, ha nem is béke feltétlenül mondjuk az oroszok és az ukránok vagy a zsidók és a palesztinok között, fideszesek és demokraták, szerbek és horvátok, katolikusok és protestánsok, tuszik és hutuk között – ráadásul a sor még hosszan-hosszan folytatható. A gyors és hirtelen válasz általában az, hogy nem, nem, sohasem.
Úgy tűnik, a modern világban nehéz ellenség nélkül meglenni. Ha nincs ellenség, akkor csinálni kell – akadnak ebben igazi mesterek itt körülöttünk is. És olyanok is, akik mindig boldogan uszulnak – ennek általában csúnya vége szokott lenni persze, de akkor már késő bánat eb gondolat. Aztán mindig kezdődik elölről. A történelemnek nincs vége.
Mostanában sokszor előkerül, hogy lehet-e valamikor legalább kiegyezés, ha nem is béke feltétlenül mondjuk az oroszok és az ukránok vagy a zsidók és a palesztinok között, fideszesek és demokraták, szerbek és horvátok, katolikusok és protestánsok, tuszik és hutuk között – ráadásul a sor még hosszan-hosszan folytatható.
A gyors és hirtelen válasz általában az, hogy nem, nem, sohasem. És akkor jönnek a nehezen cáfolható érvek szép hosszú, tömött sorban.
A minap egy családias hanuka ünnepségre voltam hivatalos. A hanuka, a zsidó fény ünnepe, amikor egy kilencágú gyertyatartóban, a hanukiában napról napra eggyel több gyertyát gyújtanak meg – emlékezve a régi csodára, amikor egy napi olajjal nyolc napig lehetett világítani. A gyertyagyújtás sokszor kis ünnepséggel jár – s szokás ilyenkor felkérni mindenféle notabilitásokat, gyakran nem zsidókat is, hogy gyújtsák meg a gyertyát, s így közösen hirdessük a fény győzelmét a sötétség fölött. Nos, ezen a hanukán, ahol most jártam, az egyik, aki a gyertyát meggyújtotta Németország budapesti nagykövete volt. S bár szóba került, hogy nyolcvan évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy a német állam képviselője egy echte zsidó ünnepen vesz részt tevőlegesen, együtt ünnepelve a résztvevőkkel, tulajdonképpen mindenki természetesnek találta azt, ami történt. Hiszen a demokratikus német állam az emberi jogok védelmezője, Izrael támogatója. A szörnyű és gyilkos múltat nem lehet és nem is szabad elfelejteni – kétségtelen több emberöltő elteltével az már mégiscsak történelem.
Ahogy a katolikusok sem küldik gályarabságra, vagy gyilkolják a protestánsokat, a németek és a franciák egész jól kijönnek egymással és a horvátok és a szerbek is élnek egymás mellett.
Mindegyik történet más és más – nem is lehet összehasonlítani őket. Következtetéseket is merészség lenne levonni. Úgyhogy így hanuka és karácsony tájékán csak annyit szeretnék mondani, hogy ha most reménytelennek is tűnik jópár ellenséges viszony – történnek csodák, ha úgy tetszik. Ahogy hanukakor is.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. december 11-i adásában hangzott el.
