A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Tartós béke – Dési János jegyzete
11/12/2023 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Mostanában sokszor előkerül, hogy lehet-e valamikor legalább kiegyezés, ha nem is béke feltétlenül mondjuk az oroszok és az ukránok vagy a zsidók és a palesztinok között, fideszesek és demokraták, szerbek és horvátok, katolikusok és protestánsok, tuszik és hutuk között – ráadásul a sor még hosszan-hosszan folytatható. A gyors és hirtelen válasz általában az, hogy nem, nem, sohasem.
Úgy tűnik, a modern világban nehéz ellenség nélkül meglenni. Ha nincs ellenség, akkor csinálni kell – akadnak ebben igazi mesterek itt körülöttünk is. És olyanok is, akik mindig boldogan uszulnak – ennek általában csúnya vége szokott lenni persze, de akkor már késő bánat eb gondolat. Aztán mindig kezdődik elölről. A történelemnek nincs vége.
Mostanában sokszor előkerül, hogy lehet-e valamikor legalább kiegyezés, ha nem is béke feltétlenül mondjuk az oroszok és az ukránok vagy a zsidók és a palesztinok között, fideszesek és demokraták, szerbek és horvátok, katolikusok és protestánsok, tuszik és hutuk között – ráadásul a sor még hosszan-hosszan folytatható.
A gyors és hirtelen válasz általában az, hogy nem, nem, sohasem. És akkor jönnek a nehezen cáfolható érvek szép hosszú, tömött sorban.
A minap egy családias hanuka ünnepségre voltam hivatalos. A hanuka, a zsidó fény ünnepe, amikor egy kilencágú gyertyatartóban, a hanukiában napról napra eggyel több gyertyát gyújtanak meg – emlékezve a régi csodára, amikor egy napi olajjal nyolc napig lehetett világítani. A gyertyagyújtás sokszor kis ünnepséggel jár – s szokás ilyenkor felkérni mindenféle notabilitásokat, gyakran nem zsidókat is, hogy gyújtsák meg a gyertyát, s így közösen hirdessük a fény győzelmét a sötétség fölött. Nos, ezen a hanukán, ahol most jártam, az egyik, aki a gyertyát meggyújtotta Németország budapesti nagykövete volt. S bár szóba került, hogy nyolcvan évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy a német állam képviselője egy echte zsidó ünnepen vesz részt tevőlegesen, együtt ünnepelve a résztvevőkkel, tulajdonképpen mindenki természetesnek találta azt, ami történt. Hiszen a demokratikus német állam az emberi jogok védelmezője, Izrael támogatója. A szörnyű és gyilkos múltat nem lehet és nem is szabad elfelejteni – kétségtelen több emberöltő elteltével az már mégiscsak történelem.
Ahogy a katolikusok sem küldik gályarabságra, vagy gyilkolják a protestánsokat, a németek és a franciák egész jól kijönnek egymással és a horvátok és a szerbek is élnek egymás mellett.
Mindegyik történet más és más – nem is lehet összehasonlítani őket. Következtetéseket is merészség lenne levonni. Úgyhogy így hanuka és karácsony tájékán csak annyit szeretnék mondani, hogy ha most reménytelennek is tűnik jópár ellenséges viszony – történnek csodák, ha úgy tetszik. Ahogy hanukakor is.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2023. december 11-i adásában hangzott el.
