Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Fogd a pénzt és fuss! – Rózsa Péter jegyzete
16/12/2023 15:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Dacára annak, hogy Orbán hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap az igazságügyi reformos trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé.
Minél jobban szorítja a hurkot a Fidesz a nem őt támogató társadalmi csoportok, szervezetek, politikai és civil formációk és a média nyakán, annál jobban meztelenné válik a király. Orbán ugyanis miközben a rendíthetetlen és magabiztos vezér szerepében tündökölteti magát, amiben az udvartartása nyáladzva asszisztál, lényegében azt üzeni, hogy fél.
A szuverenitásvédelmi törvény elfogadása után az eddig sokat elemzett, értelmezett, így-úgy magyarázott, definiált NER kitette a pisztolyt az asztalra – hogy e találó megjegyzést kölcsön vegyem Fleck Zoltán jogszociológustól –, és ezzel el is árulta, nyíltan kimondta: megöllek, ha nem engem szolgálsz. A megölés egyelőre, a jogszabály homályos fogalmi készlete szerint sokféle technikát rejthet: szabálytalannak talált pénzügyi tranzakciók, adócsalás gyanúja, eltitkolt támogatás, nemzetbiztonsági veszély, hazaárulás, alkotmányos rend megdöntésére irányul tevékenység… és hoppá, már meg érkeztünk abba a rendszerbe, amiből mintha kiléptünk volna 1989-90-ben. Nem léptünk ki, illetve visszaléptünk.
Nagyon helyes, hiszen az EU ezt a Barba-trükköt értékelte, egy papíron bemutatott, a gyakorlatban egyelőre semmit sem bizonyított igazságügyi reformlépést elegendőnek talált ahhoz, hogy tovább finanszírozza a korrupt, az EU-s pénzeket részben a nép elbutítására létrehozott médiabirodalom fenntartására, részben udvari pénzeszsákjainak, vagyis az adóforintjainkból milliárdossá tett gazembereknek a további gazdagodására használja. Nagyszerű. Orbán örömében két nappal e döntés után ismét magabiztosan mutogatott fityiszt a 26 EU-s ország képviselőinek, hogyaszongya: „a magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. De ha az ember pénzt kap, akkor nem kell elszaladni.” Pedig szaladt, mégpedig éppen azért, hogy ezt a pénzt valóban megkaphassa. Ugyanis dacára annak, hogy hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap egy másik trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Elszalad e másik döntés elől, amit szintén a 26-okra hagy, mert ha pénz van, minden van. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé. Utána lehet ismét nagy szájjal azt hirdetni, hogy jó-jó, de meglennénk nélküle is.
Legyünk optimisták, például várjuk meg, valóban emelik-e januártól a pedagógusok bérét, amit mindeddig éppen arra hivatkozva (hazudva) nem tettek meg, hogy az EU elzárta a pénzforrásokat. Mindenki számára világos, a tanárok és bármely más szakma bérét sehol senki nem a közösségi, hanem az illető ország saját költségvetési keretéből fizeti, az EU-s pénzek konkrét, közösségi feladatok megoldására lettek kitalálva. A most várható 10 milliárd euró például az energetikai átállásra, korszerűsítésre és minden másra, csak nem bérekre, kastélyok és repterek vásárlására való. Lenne. Majd meglátjuk.
