Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Fogd a pénzt és fuss! – Rózsa Péter jegyzete
16/12/2023 15:04
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Dacára annak, hogy Orbán hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap az igazságügyi reformos trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé.
Minél jobban szorítja a hurkot a Fidesz a nem őt támogató társadalmi csoportok, szervezetek, politikai és civil formációk és a média nyakán, annál jobban meztelenné válik a király. Orbán ugyanis miközben a rendíthetetlen és magabiztos vezér szerepében tündökölteti magát, amiben az udvartartása nyáladzva asszisztál, lényegében azt üzeni, hogy fél.
A szuverenitásvédelmi törvény elfogadása után az eddig sokat elemzett, értelmezett, így-úgy magyarázott, definiált NER kitette a pisztolyt az asztalra – hogy e találó megjegyzést kölcsön vegyem Fleck Zoltán jogszociológustól –, és ezzel el is árulta, nyíltan kimondta: megöllek, ha nem engem szolgálsz. A megölés egyelőre, a jogszabály homályos fogalmi készlete szerint sokféle technikát rejthet: szabálytalannak talált pénzügyi tranzakciók, adócsalás gyanúja, eltitkolt támogatás, nemzetbiztonsági veszély, hazaárulás, alkotmányos rend megdöntésére irányul tevékenység… és hoppá, már meg érkeztünk abba a rendszerbe, amiből mintha kiléptünk volna 1989-90-ben. Nem léptünk ki, illetve visszaléptünk.
Nagyon helyes, hiszen az EU ezt a Barba-trükköt értékelte, egy papíron bemutatott, a gyakorlatban egyelőre semmit sem bizonyított igazságügyi reformlépést elegendőnek talált ahhoz, hogy tovább finanszírozza a korrupt, az EU-s pénzeket részben a nép elbutítására létrehozott médiabirodalom fenntartására, részben udvari pénzeszsákjainak, vagyis az adóforintjainkból milliárdossá tett gazembereknek a további gazdagodására használja. Nagyszerű. Orbán örömében két nappal e döntés után ismét magabiztosan mutogatott fityiszt a 26 EU-s ország képviselőinek, hogyaszongya: „a magyar gazdaság az uniós források nélkül is működik. De ha az ember pénzt kap, akkor nem kell elszaladni.” Pedig szaladt, mégpedig éppen azért, hogy ezt a pénzt valóban megkaphassa. Ugyanis dacára annak, hogy hónapok óta ismét vétóval fenyegetőzött Ukrajna EU-s tagfelvétele ellen, most, hogy pénzt kap egy másik trükkjéért, kiszaladt a teremből a szavazás elől. Elszalad e másik döntés elől, amit szintén a 26-okra hagy, mert ha pénz van, minden van. Alakoskodás, meghunyászkodás, árulás, önmegtagadás, törleszkedés, csak folyjék a lé. Utána lehet ismét nagy szájjal azt hirdetni, hogy jó-jó, de meglennénk nélküle is.
Legyünk optimisták, például várjuk meg, valóban emelik-e januártól a pedagógusok bérét, amit mindeddig éppen arra hivatkozva (hazudva) nem tettek meg, hogy az EU elzárta a pénzforrásokat. Mindenki számára világos, a tanárok és bármely más szakma bérét sehol senki nem a közösségi, hanem az illető ország saját költségvetési keretéből fizeti, az EU-s pénzek konkrét, közösségi feladatok megoldására lettek kitalálva. A most várható 10 milliárd euró például az energetikai átállásra, korszerűsítésre és minden másra, csak nem bérekre, kastélyok és repterek vásárlására való. Lenne. Majd meglátjuk.
