Történelmi pillanat a közmédiában - Kárpáti Iván jegyzete
A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük! A közmédia most átalakul, hogy a jövőben független és hiteles legyen. A hírszolgáltatás átmenetileg szünetel. Maradjanak velünk! - olvasható az állami média felületein.
Bajusz, elnök nélkül – Dési János jegyzete
publiGondolatok Áder Jánosról, a magyar csodavilág bizonyítékéról. Csak a bajsza maradt …
Országházi jégkorszak – Józsa Márta jegyzete
Minapi hír, hogy 30 kilogrammnyi jeget adományozott egy cég a Péterfy utcai Kórháznak, hogy lehűtsenek egy súlyos hősokkban szenvedő beteget. Ami ugye elérhetetlen volt egy kórházban. Kiderült, hogy az eset nem egyedi, ráadásul a cég más intézményeknek is szokott efféle adományokat adni. A szóban forgó egészségügyi intézményeknek nagy áldás, ha valaki legalább ennyiben besegít a hűtésbe.
Nincs szükség közmédiára. Az halott – Rózsa Péter jegyzete
Mielőtt azzal vádolnának, hogy én a közhasznú, minőségi, magas színvonalú művelődés és tájékoztatás ellen vagyok, gyorsan hozzáteszem, nem ...
Ezért nem olvasta Pintér Sándor a Metropolt – Selmeci János jegyzete
A korábbi kormány a hatalma megtartása érdekében magára hagyta az embereket: azokat is, akik ma az utcán félnek, és azokat is, akiktől félnek.
Szemek és láncok - Józsa Márta jegyzete
Egy klasszikus diktatúra minden egyes embert a gépezetet fenntartó láncszemként fog fel. És minthogy a gépezetet működtetni kell, darabonként, szebben fogalmazva: egyedenként figyeli is őket, nehogy valahol megszakadjon a láncolat.
A romok szele - Szénási Sándor jegyzete
Mire a Tisza befutott, a kasszát már kiürítették, és erre számítani is lehetett. Orbán 2002-ben is ezt tette, hogy ellehetetlenítse az új kormányt, és hogy bosszút álljon az országon, amiért megbuktatta. Akkor a mandátumkülönbség az MSZP és a Fidesz között tíz szék volt, a különbség tehát minimális.
Orbán minden jót kíván, de a felelősséget nem vállalja - Kárpáti Iván jegyzete
Hajdu János ex-tábornok hétfőn gyanúsított lett, kedden pedig Orbán Viktor már ki is nevezte a Fidesz biztonsági igazgatójává. Erre azért nehéz nem feltenni a kérdést: Miért, eddig mi volt?
Vákuum – Szénási Sándor jegyzete
24/02/2024 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.
Három hete uralja a közbeszédet egy olyan társaság, ami a világon mindenhol legfeljebb csillogó szem lehet egy kereskedelmi láncban, politikai aktornak, megmondó közegnek semmiképpen sem számít, és nem is szeretne, mert a politika megosztó, ő meg, az influenszer tudniillik, a náci lihegőnek éppúgy el akar adni, mint a fotelforradalmár liberálisnak, a fideszeseket pedig külön csókoltatja, merthogy azok sokan vannak, zsíros lóvék, sűrűfillér, amit csak akartok.
Ebben a szörnyű és csodálatos Kelet-Európában azonban minden másként van, legalábbis néha, és erről kizárólag a történelmi vákuum tehet. A vákuum ugyebár olyan térfogat, amely kevés anyagot tartalmaz, így – idézek egy hivatalos leírást – a benne levő nyomás alacsonyabb a standardnál. Ha ezt a térfogatot kissé megnöveljük, a nyomás még kisebb lesz, és a térbe beárad az atmoszferikus nyomás által bepréselt levegő.
Magyarán: ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli, akik maguk is közlik, hogy csak jobb híján szerveznek ők tüntetést kegyelmi ügyben, akik csupán jönnek és mennek, épp csak felvillannak, hogy érzékeltessék egy valódi alternatíva hiányát: mégis óriási megkönnyebbülés jár a nyomukban.
A százötvenezer fős tömeg lélegzik éppen fel, hogy tüntetésük terét nem az unott NER-kritika daráló megélhetési ellenzékiek, a tehetetlenségüket a szükségesnél többször bizonyító pártkatonák, a profi felháborodók töltik ki, aminél, lássuk be, a vákuum jobbat érdemel, nem is beszélve a tömegről. Az influenszerekről ráadásul az sem mondható, hogy csak úgy beestek az ajtón, valamennyiük értéke, lájkvagyona ott van a nevük alatt, forintosíthatóan, mondhatni, a kereskedelmi sikerük a maguk területén éppúgy megválasztottá teszi őket, mint a politikusokra leadott szavazatok.
Csak hát az egyikük a világ legjobb sneakerét ajánlgatja, a másik meg új buszmegállót a Thököly úton.
Tagadhatatlan, nem ugyanarról van szó. De az influenszerek rövid tündöklése épp a vákuum várakozó erejét mutatja, a hiányt világítja meg. A sikeremberek eljöttek, hogy bizonyítsák: el kell már jönnie valakinek. A tömegnek meg kellett élnie, hogy nem tengődhet folyton két satupofa között.
Ennyi történt. Nézzünk végig az elmúlt sivár éveken és lássuk be: nem kevés. Kínos belátni, hogy így van.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 24-i adásában hangzott el.
