A néző, aki ott sem volt - Szénási Sándor jegyzete
Engem például a Melania nevű jelenségből semmi sem érdekel, és ezzel nem vagyok egyedül.
Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
Vákuum – Szénási Sándor jegyzete
24/02/2024 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.
Három hete uralja a közbeszédet egy olyan társaság, ami a világon mindenhol legfeljebb csillogó szem lehet egy kereskedelmi láncban, politikai aktornak, megmondó közegnek semmiképpen sem számít, és nem is szeretne, mert a politika megosztó, ő meg, az influenszer tudniillik, a náci lihegőnek éppúgy el akar adni, mint a fotelforradalmár liberálisnak, a fideszeseket pedig külön csókoltatja, merthogy azok sokan vannak, zsíros lóvék, sűrűfillér, amit csak akartok.
Ebben a szörnyű és csodálatos Kelet-Európában azonban minden másként van, legalábbis néha, és erről kizárólag a történelmi vákuum tehet. A vákuum ugyebár olyan térfogat, amely kevés anyagot tartalmaz, így – idézek egy hivatalos leírást – a benne levő nyomás alacsonyabb a standardnál. Ha ezt a térfogatot kissé megnöveljük, a nyomás még kisebb lesz, és a térbe beárad az atmoszferikus nyomás által bepréselt levegő.
Magyarán: ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli, akik maguk is közlik, hogy csak jobb híján szerveznek ők tüntetést kegyelmi ügyben, akik csupán jönnek és mennek, épp csak felvillannak, hogy érzékeltessék egy valódi alternatíva hiányát: mégis óriási megkönnyebbülés jár a nyomukban.
A százötvenezer fős tömeg lélegzik éppen fel, hogy tüntetésük terét nem az unott NER-kritika daráló megélhetési ellenzékiek, a tehetetlenségüket a szükségesnél többször bizonyító pártkatonák, a profi felháborodók töltik ki, aminél, lássuk be, a vákuum jobbat érdemel, nem is beszélve a tömegről. Az influenszerekről ráadásul az sem mondható, hogy csak úgy beestek az ajtón, valamennyiük értéke, lájkvagyona ott van a nevük alatt, forintosíthatóan, mondhatni, a kereskedelmi sikerük a maguk területén éppúgy megválasztottá teszi őket, mint a politikusokra leadott szavazatok.
Csak hát az egyikük a világ legjobb sneakerét ajánlgatja, a másik meg új buszmegállót a Thököly úton.
Tagadhatatlan, nem ugyanarról van szó. De az influenszerek rövid tündöklése épp a vákuum várakozó erejét mutatja, a hiányt világítja meg. A sikeremberek eljöttek, hogy bizonyítsák: el kell már jönnie valakinek. A tömegnek meg kellett élnie, hogy nem tengődhet folyton két satupofa között.
Ennyi történt. Nézzünk végig az elmúlt sivár éveken és lássuk be: nem kevés. Kínos belátni, hogy így van.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 24-i adásában hangzott el.
