Látkép a Diamond Himalayáról – Szénási Sándor
A Cápák közöttből ismert Tóth Ildikónak sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.
Többség által vágyott igazság – Selmeci János jegyzete
Ha a volt köztársasági elnök nem azzal magyarázná a kegyelmi döntést, hogy Orbán Viktortól vagy a volt miniszterelnök valamelyik családtagjától kapott utasítást, ön hinne neki, és elégedetten hátradőlne? Bár a K. Endrének adott kegyelem — a Szőlő utca mellett — az elmúlt húsz év egyik legnagyobb morális felháborodást kiváltó története, a politikai felelősök keresése elvonja a figyelmet az állami gondozásban élő gyerekektől, akiket ezekben a percekben is bántanak.
Minden lépés a devizahitel-károsultak számára már megkésett - Rózsa Péter jegyzete
Nem lehet elég gyorsan és sajnos a már lefutott ügyekben egyáltalán elérni valamilyen eredményt, kárpótlást.
A kólásdoboz - Szénási Sándor jegyzete
Havasi Bertalan, Orbán korábbi sajtófőnöke ismét hazatalált. Az újságírói körökben sajtóelhárítónak becézett helyettes államtitkár visszaléphetett volt főnöke szolgálatába, és ez láthatóan több frusztrációjától szabadította meg, legfőképpen a magánytól, amibe a vereség után csöppent.
Havasi Bertalan legyen a Fidesz elnöke! - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük meg a mezőnyt! Orbán Viktor trash celebként sodródik a nyilvánosságban. A bukott miniszterek úgy állnak Magyar Péterrel szemben, mint középiskolás színjátszókör a Broadwayn. A nagy harcosok eltűntek.
Sulyok bűnei - Dési János jegyzete
Sulyok Tamás a Fidesz embere. És nemcsak mióta köztársasági elnök lett, hanem előtte alkotmánybíróként, az Alkotmánybíróság vezetőjeként is.
Aszály – Józsa Márta jegyzete
Víz nem lesz több, vagy az egyik, vagy a másik szomjazik. Szóval úgy tűnik, nem lesz mifelénk se kecske, se káposzta, egy szál sem. Hogy egy szellemi aszály által sújtott klasszikust idézzek: ez az óriási kognitív disszonancia.
Egy déjà vu – Szénási Sándor jegyzete
A helyzet az, hogy Tarr Zoltán nem a valót írta. Az alaptörvény egyáltalán nem kényszeríti a kormányt a MMA-val való egyeztetésre. Egy deklaráltan nemzeti-konzervatív szereplő egyedi döntéshelyzetbe hozása finoman szólva is különös. De itt van az Iványi-féle MET egyházi státuszának visszaállítása is, amiről a miniszter zagyvaságokat beszélt. Ezekről is szó esik Szénási Sándor jegyzetében.
Vákuum – Szénási Sándor jegyzete
24/02/2024 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.
Három hete uralja a közbeszédet egy olyan társaság, ami a világon mindenhol legfeljebb csillogó szem lehet egy kereskedelmi láncban, politikai aktornak, megmondó közegnek semmiképpen sem számít, és nem is szeretne, mert a politika megosztó, ő meg, az influenszer tudniillik, a náci lihegőnek éppúgy el akar adni, mint a fotelforradalmár liberálisnak, a fideszeseket pedig külön csókoltatja, merthogy azok sokan vannak, zsíros lóvék, sűrűfillér, amit csak akartok.
Ebben a szörnyű és csodálatos Kelet-Európában azonban minden másként van, legalábbis néha, és erről kizárólag a történelmi vákuum tehet. A vákuum ugyebár olyan térfogat, amely kevés anyagot tartalmaz, így – idézek egy hivatalos leírást – a benne levő nyomás alacsonyabb a standardnál. Ha ezt a térfogatot kissé megnöveljük, a nyomás még kisebb lesz, és a térbe beárad az atmoszferikus nyomás által bepréselt levegő.
Magyarán: ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli, akik maguk is közlik, hogy csak jobb híján szerveznek ők tüntetést kegyelmi ügyben, akik csupán jönnek és mennek, épp csak felvillannak, hogy érzékeltessék egy valódi alternatíva hiányát: mégis óriási megkönnyebbülés jár a nyomukban.
A százötvenezer fős tömeg lélegzik éppen fel, hogy tüntetésük terét nem az unott NER-kritika daráló megélhetési ellenzékiek, a tehetetlenségüket a szükségesnél többször bizonyító pártkatonák, a profi felháborodók töltik ki, aminél, lássuk be, a vákuum jobbat érdemel, nem is beszélve a tömegről. Az influenszerekről ráadásul az sem mondható, hogy csak úgy beestek az ajtón, valamennyiük értéke, lájkvagyona ott van a nevük alatt, forintosíthatóan, mondhatni, a kereskedelmi sikerük a maguk területén éppúgy megválasztottá teszi őket, mint a politikusokra leadott szavazatok.
Csak hát az egyikük a világ legjobb sneakerét ajánlgatja, a másik meg új buszmegállót a Thököly úton.
Tagadhatatlan, nem ugyanarról van szó. De az influenszerek rövid tündöklése épp a vákuum várakozó erejét mutatja, a hiányt világítja meg. A sikeremberek eljöttek, hogy bizonyítsák: el kell már jönnie valakinek. A tömegnek meg kellett élnie, hogy nem tengődhet folyton két satupofa között.
Ennyi történt. Nézzünk végig az elmúlt sivár éveken és lássuk be: nem kevés. Kínos belátni, hogy így van.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 24-i adásában hangzott el.
