Önbecsapás manipulált fotókkal - Selmeci János jegyzete
Vacsora után még megnézi az emailjeit, kapott egy összefoglalót a héten megjelenő közvélemény-kutatásokról. A Nézőpontnak hisz a legjobban, mert szerinte az emberek érzik, hogy ez a kormány értük dolgozik, és megoldja a problémáikat.
Orbán lemond - Rózsa Péter jegyzete
Az Európai Unió, a NATO perifériájára kerülve, Magyarország Orbán nemkormányzása jóvoltából kötélen ingadozik a kiesés határán.
A hang - Szénási Sándor jegyzete
Amerika hangja ismét megszólal. Pontosabban az Amerika Hangja szólal meg, a nemzetközi rádió, amelyet a Trump adminisztráció felfüggesztett, ám most egy szövetségi bíró elrendelte az újraindítását.
A kicsinyes hatalomgyakorlás iskolapéldája - Kárpáti Iván jegyzete
Először jelzik, hogy hibáztál, persze csak finoman, egy fegyelmi eljárással, amely végül még büntetéssel sem jár. Aztán elkezdődik a valódi folyamat: eltűnsz a kirakatból, megszűnnek a szerepléseid, egyre kényelmetlenebb helyzetekbe kerülsz, végül pedig ott találod magad egy olyan pozícióban, amelyről mindenki tudja, hogy száműzetés. Sunyi, adminisztratív eszközökkel dolgoztak, addig szívatták, amíg magadtól felmondott.
Kohn, Grün és Orbán - Dési János jegyzete
Orbánnak és hazugsággyáros kis csapatának, oroszostúl, KGB-stűl, cselédsajtóstúl már csak a háborús riogatás és a fenyegetés maradt. Persze azt ne felejtsük el, március 15-én Budapesten vagy háromszor annyival többen voltak kiváncsiak a valóságra, mint a hazugságra.
Kilakoltatási történet – Józsa Márta jegyzete
Az Útszélen szerkesztő-műsorvezetője ezúttal a Nemzeti Együttcinizmus Rendszeréről és előzményeiről írt, személyes élmények alapján.
Erőpróba – Kárpáti Iván jegyzete
Március 15-én valójában nem a beszédek lesznek a legfontosabbak … – a Hetes Stúdió műsorvezetőjének gondolatai az idei március 15-e tétjéről, dilemmáiról.
Mi a fenéről is beszélünk? - Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Minden félévben megírom azt a jegyzetet, amiben azt kérem Önöktől, hogy támogassák a Klubrádió fennmaradását. Ez most itt az a jegyzet, és most abban az alig pislákoló reményben kérem a támogatásukat, hogy valami talán változni fog, és mi magyarok így együtt meg tudunk haladni dolgokat, találni konszenzusokat, kötni szövetségeseket azért, hogy egy egészségesebb, boldogabb hely legyen a hazánk, és rendezzük végre közös dolgainkat, vagy legalább beszéljünk itt a Klubrádióban is sokkal többet arról, ami tényleg fontos.
Vákuum – Szénási Sándor jegyzete
24/02/2024 15:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.
Három hete uralja a közbeszédet egy olyan társaság, ami a világon mindenhol legfeljebb csillogó szem lehet egy kereskedelmi láncban, politikai aktornak, megmondó közegnek semmiképpen sem számít, és nem is szeretne, mert a politika megosztó, ő meg, az influenszer tudniillik, a náci lihegőnek éppúgy el akar adni, mint a fotelforradalmár liberálisnak, a fideszeseket pedig külön csókoltatja, merthogy azok sokan vannak, zsíros lóvék, sűrűfillér, amit csak akartok.
Ebben a szörnyű és csodálatos Kelet-Európában azonban minden másként van, legalábbis néha, és erről kizárólag a történelmi vákuum tehet. A vákuum ugyebár olyan térfogat, amely kevés anyagot tartalmaz, így – idézek egy hivatalos leírást – a benne levő nyomás alacsonyabb a standardnál. Ha ezt a térfogatot kissé megnöveljük, a nyomás még kisebb lesz, és a térbe beárad az atmoszferikus nyomás által bepréselt levegő.
Magyarán: ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli, akik maguk is közlik, hogy csak jobb híján szerveznek ők tüntetést kegyelmi ügyben, akik csupán jönnek és mennek, épp csak felvillannak, hogy érzékeltessék egy valódi alternatíva hiányát: mégis óriási megkönnyebbülés jár a nyomukban.
A százötvenezer fős tömeg lélegzik éppen fel, hogy tüntetésük terét nem az unott NER-kritika daráló megélhetési ellenzékiek, a tehetetlenségüket a szükségesnél többször bizonyító pártkatonák, a profi felháborodók töltik ki, aminél, lássuk be, a vákuum jobbat érdemel, nem is beszélve a tömegről. Az influenszerekről ráadásul az sem mondható, hogy csak úgy beestek az ajtón, valamennyiük értéke, lájkvagyona ott van a nevük alatt, forintosíthatóan, mondhatni, a kereskedelmi sikerük a maguk területén éppúgy megválasztottá teszi őket, mint a politikusokra leadott szavazatok.
Csak hát az egyikük a világ legjobb sneakerét ajánlgatja, a másik meg új buszmegállót a Thököly úton.
Tagadhatatlan, nem ugyanarról van szó. De az influenszerek rövid tündöklése épp a vákuum várakozó erejét mutatja, a hiányt világítja meg. A sikeremberek eljöttek, hogy bizonyítsák: el kell már jönnie valakinek. A tömegnek meg kellett élnie, hogy nem tengődhet folyton két satupofa között.
Ennyi történt. Nézzünk végig az elmúlt sivár éveken és lássuk be: nem kevés. Kínos belátni, hogy így van.
Szénási Sándor jegyzete a Hetes Stúdió 2024. február 24-i adásában hangzott el.
