„Klubrádió
Publicisztika
A kutya ugat – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

A kutya ugat – Szénási Sándor jegyzete

Az Adria Winch 2022-ben 700 000 euró értékben adott el az oroszoknak többek között finn és német gyártmányú alkatrészeket, 2023-ban viszont tulajdonost váltott. Az új menedzsment pedig megesküdött az anyja életére, hogy a rizikók elkerülése érdekében tényleg lemond az orosz business-ről. Persze nem mondott le: a fiókcégeken keresztül ebben az évben 1,2 millió dolláros forgalmat realizált az orosz hadihajó iparral.

Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Egy kis segítség O.V.-nek – Szénási Sándor jegyzete

A helyzet tehát az, hogy Belgium demokrácia, néhány korlátolt, és hatalommal rendelkező polgára viszont a legjobbkor játszott Orbánék kezére, akik most annyi vesztett meccs után újra tematizálhatják a közéletet azzal, hogy lám Brüsszelben a szabadság és az elnyomás erői küzdenek, és nem kérdés, hogy ők minek a mártírjai.

Spárbox – Dési János jegyzete
Publicisztika

Spárbox – Dési János jegyzete

Ez a miniszter körülbelül felméri a helyét a világban és beáll egy ilyen színvonalas üzleti vitába, segédcsendőrnek. Most még csak a kisebb pofonok kiosztása tartozik rá, de bizonyára belejön majd még a verőember szerepébe. Drukkoljunk neki. A Spar meg vegyen bokszleckéket, ha nem tetszik neki a vircsaft.

Couleur locale – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Couleur locale – Józsa Márta jegyzete

Erre itt azt mondanók: megoldjuk okosba’. És azt is tesszük: ha nincs orvos, akkor gyógyíttatunk kézrátéttel, ha nincs iskola, akkor egy határral odébb küldjük a gyerekeket tanulni és így tovább. Miközben egy várbeli teraszon pöffeszkedik vastag tárcájával egy-két fazon, és még ezen is ő keres.

Arató András: Bábeltől Brüsszelig

19/02/2023 10:18

| Szerző: Arató András/Klubrádió

Jól bírtam, talán tizenhét másodpercig. A "hol vagyunk már attól, amikor Hillary Clinton ideküldött egy jó barátot, Goodfriendet; Bidenéknek is van humora, mert egy présembert, David Pressmant küldték újabb nagykövetnek" – a közönségében derültséget kiváltó mondatocska után lekapcsoltam, mint Médiatanács a 92.9-et, pedig úgy általában nincs problémám a stand up comedy műfajával.

(szombaton délben, évértékelő előtt)

Ha történések leírásának tekintjük, bizony a Bibliában hemzsegnek a horrorisztikus események, jellemtelen figurák, próbatételek, bosszú vezérelte csapások; olyan fogadások, történetek, amelyekben az egyik fél vagy eleve tudja a végeredményt, vagy képes azt döntően befolyásolni – haragjának amplitúdója csak rajta múlik, akár a végtelent is meghaladhatja, a mérték pusztán fantázia kérdése.

Ha tanmesék füzéreként értelmezzük, akkor – távolságot tartva a megírt történetek konkrétságától – sok-sok erkölcsi és gyakorlati tanulságot vonhatunk le belőle és építhetünk be mindennapi cselekedeteink, döntéseink motivációs rendszerébe. Természetesen mindenki úgy tekint erre az alapműre (is), ahogy értékrendje, hite, világfelfogása szerint jónak tartja. Csak ne várja el másoktól az övével azonos értelmezést, egyszerűbben szólva, ne legyen kötelező.

Mindamellett (szerintem) a legnagyobb kitolás mégiscsak a bábeli megtorlás volt. Látszólag a legsúlyosabb következmény a nyelvek sokasága, a "tudomány mai állása szerint" hat-nyolc ezer egymástól inkább többé, mint kevésbé eltérő idiómát használunk verbális és írásbeli kommunikációs eszközként, komplikáltabban fogalmazva hat-nyolcezer olyan csoportra oszthatjuk az emberiséget, amelyek tagjai a másik halmaz tagjait csak tolmács útján értenék meg. Ez a probléma, ha nem is egyszerűen, de megoldható az ún. nyelvtanulás útján. A globalizált világ azt bizonyítja, hogy ezen a gondon az emberiség túltette magát, nem itt van a kutya elásva, valójában fölösleges volt a bábeli építkezésnek az idiomatikus úton történő megzavarására ekkora energiát fordítani.

Hanem főleg az azonos nyelvet beszélők kölcsönös értetlensége bizonyítja, valóban kár volt a kötőszavak, személyes névmások és névelők kombinációjával, igekötők és ragok kreálásával ennyit bíbelődni. Ma már súlyosabb a helyzet, mint a torony építése idején, különösen azon a nyelvterületen, amelyiken a toldalékok uralma nehezíti a honi kommunikációs eszköz elsajátítását mások számára. Azaz nálunk. Ha azok a felületek, amelyek üzenetek közvetítésére szolgálnak, központi kézben vannak, akkor ugyanis új távlat épül a szavak értelmezésére.

Nézzünk egy példát a helyzet érzékeltetésére. Vegyük górcső alá a "liberális" melléknevet, nem szem elől tévesztve, hogy használható egy mondat alanyaként is, mintegy főnévi értelmet adva neki. A liberális eleve gyanús, nem ősi magyar szó, idegen eredetű, vagyis nyelvi migráns. Gyanús, nem úgy, mint a meggymag, másnaposság, nemzet, szék szavaink. Habár ezeknek is jó lenne alaposan utánanézni…

A szótőnek nem kétségesen erős kötődése van a szabadság fogalmához, akár angol (liberal), akár latin (liberales) bevándorlónak tekintjük, tartalma a szabadságot, az emberek egyenlőségének tiszteletét írja le. Ámde. Vegyünk egy méltán, vagy méltatlanul súlyosan népszerűtlen figurát, elsősorban politikusok alkalmasak az ilyen "küldetésre", kössük össze a liberális jelzővel, és meglátjuk, megfelelő társadalmi környezetben a jelző megkezdi önálló életét, és már önmagában is szitokszóvá válik. A megfelelő talaj a tudatlanok (kiműveletlen fők) frusztrált tömege, amelynek egyedei boldogan látják az önmaguk tehetségtelensége, lustasága és természetesen istenként tisztelt vezére helyett másban a sikertelenségük okát. Ha eddig eljutottunk, akkor a következő lépés az immár megvetett melléknévhez jelzős szerkezetbe helyezni azokat a személyeket, entitásokat, amiket a hatalmunk kiteljesedéséhez akadálynak tekintenek. Lehetnek ezek például a hanyatló Nyugat, Zelenszkij, Soros, Brüsszel, Amerika. Kiegészítésül behozhatunk olyan elemeket, amikről a közönségünknek megalapozott feltételezésünk szerint fogalma sincs, mint például a gender, globalizáció, föderáció vagy éppen a rovarok mint fehérjedús táplálék. Fontos, hogy vélt vagy valós sérelmekre és nagy hagyománnyal bíró előítéletekre alapozzunk.

 
Szabadság-szobor
 
kép: D Ramey Logan / Wikimedia Commons
 
 

Évértékelésre készül a miniszterelnök. Az ő naponta megjelenő nyomdafesték-hordozója vezércikkében az Európai Uniót és az USA-t most éppen a gonosz birodalma eposzi jelzős szerkezettel illette, a néhai Szovjetunióhoz hasonlatosnak minősítette, liberális gyűlöletkultuszról, háttérhatalomról zagyvál. Legyinthetnénk, írjon annyi ostobaságot, hazudjon, amennyit csak bír, csakhogy ami a Párt lapjában megjelenik, az a következő fordulat előkészítését szolgálja. (Tán még) emlékezünk, amikor pártkongresszus, vagy központi bizottsági ülés előtt a Népszabadság vezércikkben fejtegetett valamit, az az "esemény" után a Párt és egyben a Magyar Népköztársaság hivatalos politikájává emelkedett.

Ma délután a miniszterelnök évet értékel. Nagy kérdés, ki hogyan érti majd a mondatait.

*

Délután, évértékélés alatt

Belenéztem, nem kevés kockázatot vállalva ebéd után.

Jól bírtam, talán tizenhét másodpercig. A "hol vagyunk már attól, amikor Hillary Clinton ideküldött egy jó barátot, Goodfriendet; Bidenéknek is van humora, mert egy présembert, David Pressmant küldték újabb nagykövetnek" – a közönségében derültséget kiváltó mondatocska után lekapcsoltam, mint Médiatanács a 92.9-et, pedig úgy általában nincs problémám a stand up comedy műfajával.

Átfutottam a média által már közhírré tétetett vezér-mondatokat: "Nyugaton mindenki a háború pártján áll… A háború pártiak szerint Oroszországot le kell győzni… Brüsszeliták még nem adták életüket, de magyarok már adták… Mi nem szállítunk fegyvert, nem szakítjuk meg a kapcsolatot Oroszországgal, és a pénzzel is csínján bánunk… Maradtunk ketten: Magyarország és a Vatikán. A társaságra nem lehet panasz… Életeket csak tűzszünettel lehet megmenteni."

Orbán Viktor évértékelője
 
Béke és Biztonság
 
Budapest, 2023. február 18. Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédét tartja a Várkert Bazárban 2023. február 18-án. MTI/Koszticsák Szilárd
 
 

Viszont: "…a NATO-tagság létfontosságú Magyarország számára. Túlságosan keleten, a nyugati világ keleti szélén vagyunk ahhoz, hogy lemondhassunk róla. Beljebb persze könnyebb lenne, de a történelem ezt a luxust nem adta meg nekünk."

Ennyi talán elég is. Gondolkodó ember számára nevetséges kísérlet annak az ellentmondásnak az igazolására, hogy benne vagyunk a NATO-ban, méghozzá önkéntesen, miközben megvetjük, utáljuk. Mindenki más megy szembe a forgalommal, csak mi nem. Ám nem kizárt, a bábeli hangzavarban mégis hatásosan működik.

*

Este, évértékelés után

Inkább nem venném el a szakértők kenyerét, sokba kerül az manapság.

Annyit azért csak rögzítsünk, hogy van jó is a miniszterelnök beszédében. Az, hogy nem mondott semmi újat.