A jó Orbán-interjú esete a fehér hollóval – Selmeci János jegyzete
Én azért reménykedek abban, hogy a visszavonuló Orbán Viktor egyszer majd bemegy 8-10 órára egy stúdióba, és elmeséli, hogy miért nem akart minden magyar miniszterelnöke lenni, hogy jól érzi-e magát ebben a megosztott országban, és nem bántja-e, hogy ebbe az irányba vitte a hazáját. Persze, akkor sem fogom neki elhinni, amit mond.
Lehetett volna...! - Rózsa Péter jegyzete
A fenébe, a szomszéd fűje nemcsak zöldebb, hanem az egész környezet szebb, ápoltabb, nota bene gazdagabb. És barátságosabb.
A Bezzeg-nóta - Szénási Sándor jegyzete
A politika jórészt a felejtésről szól. Magyar Péter is szokta gyalulni a rezsimet évtizedek óta kiszolgáló elitet, ami az ő múltját tekintve szintén mókás, mint ahogy Vona memóriazavara is, midőn a régi ellenzék szokásos kesergőjét adja elő, aminek talán a Bezzeg címet adhatnánk.
Orbánnak az nem fáj, ha oroszok gyilkolják a magyarokat
A magyar miniszterelnök nem emeli fel a telefont és nem kérdezi meg: "Vlagyimir Vlagyimirovics, mondja csak, miért is hullanak a magyar fiúk százával a keleti fronton?" Nem kezdeményez szankciókat azok ellen az orosz tábornokok ellen, akik parancsot adnak más magyarok meggyilkolására. Nem követeli, hogy a Kreml vállaljon felelősséget a katonai gépezetének magyar áldozataiért.
Mint két tojás - Dési János jegyzete
Itt van a plakát: Mint két tojás. A képen a tojáshéjból két fej bukkan elő, az egyik szakállas, a másik csupasz képű. Első ránézésre egyáltalán nem hasonlítanak egymáshoz. “Mint két tojás” - ezt azzal próbálja a szerző igazolni, hogy mindkét karikatúra-figura kis ukrán zászlócskát lobogtat.
Bárkik, bárhol – Józsa Márta jegyzete
Ez a sejtelmes jelszava a kormányfő által bejelentett, árnyalataiban szeptemberben ismertetendő lakásvásárlási programnak. A részletek még kidolgozatlanok, de azt tudjuk, hogy egy garantált bérminimumot kereső embernek két és fél évi jövedelme teljes összegét kell félretennie beugróként.
Téglák – Szénási Sándor jegyzete
A digitális köd homályában lapuló gyanús személyeket remélhetőleg kiveti magából a hétezer harcos közösségének immunrendszere, amit már csak az is erősít, hogy maga a klubtulajdonos viszi el neki a hírek esszenciáját.
Szeretkezz, ne háborúzz! – Selmeci János jegyzete
Mi lenne ha a vízparti stégen az esthajnal csendjében a vizet bámulva ölelnénk meg egy meztelen fideszes... vagy legalább csak elfoglalnánk magunkat a politika helyett valami mással, egymással, kicsit jöjjünk le a gyűlölet-szerről...
Arató András: Bábeltől Brüsszelig
19/02/2023 10:18
| Szerző: Arató András/Klubrádió
Jól bírtam, talán tizenhét másodpercig. A "hol vagyunk már attól, amikor Hillary Clinton ideküldött egy jó barátot, Goodfriendet; Bidenéknek is van humora, mert egy présembert, David Pressmant küldték újabb nagykövetnek" – a közönségében derültséget kiváltó mondatocska után lekapcsoltam, mint Médiatanács a 92.9-et, pedig úgy általában nincs problémám a stand up comedy műfajával.
(szombaton délben, évértékelő előtt)
Ha történések leírásának tekintjük, bizony a Bibliában hemzsegnek a horrorisztikus események, jellemtelen figurák, próbatételek, bosszú vezérelte csapások; olyan fogadások, történetek, amelyekben az egyik fél vagy eleve tudja a végeredményt, vagy képes azt döntően befolyásolni – haragjának amplitúdója csak rajta múlik, akár a végtelent is meghaladhatja, a mérték pusztán fantázia kérdése.
Ha tanmesék füzéreként értelmezzük, akkor – távolságot tartva a megírt történetek konkrétságától – sok-sok erkölcsi és gyakorlati tanulságot vonhatunk le belőle és építhetünk be mindennapi cselekedeteink, döntéseink motivációs rendszerébe. Természetesen mindenki úgy tekint erre az alapműre (is), ahogy értékrendje, hite, világfelfogása szerint jónak tartja. Csak ne várja el másoktól az övével azonos értelmezést, egyszerűbben szólva, ne legyen kötelező.
Mindamellett (szerintem) a legnagyobb kitolás mégiscsak a bábeli megtorlás volt. Látszólag a legsúlyosabb következmény a nyelvek sokasága, a "tudomány mai állása szerint" hat-nyolc ezer egymástól inkább többé, mint kevésbé eltérő idiómát használunk verbális és írásbeli kommunikációs eszközként, komplikáltabban fogalmazva hat-nyolcezer olyan csoportra oszthatjuk az emberiséget, amelyek tagjai a másik halmaz tagjait csak tolmács útján értenék meg. Ez a probléma, ha nem is egyszerűen, de megoldható az ún. nyelvtanulás útján. A globalizált világ azt bizonyítja, hogy ezen a gondon az emberiség túltette magát, nem itt van a kutya elásva, valójában fölösleges volt a bábeli építkezésnek az idiomatikus úton történő megzavarására ekkora energiát fordítani.
Hanem főleg az azonos nyelvet beszélők kölcsönös értetlensége bizonyítja, valóban kár volt a kötőszavak, személyes névmások és névelők kombinációjával, igekötők és ragok kreálásával ennyit bíbelődni. Ma már súlyosabb a helyzet, mint a torony építése idején, különösen azon a nyelvterületen, amelyiken a toldalékok uralma nehezíti a honi kommunikációs eszköz elsajátítását mások számára. Azaz nálunk. Ha azok a felületek, amelyek üzenetek közvetítésére szolgálnak, központi kézben vannak, akkor ugyanis új távlat épül a szavak értelmezésére.
Nézzünk egy példát a helyzet érzékeltetésére. Vegyük górcső alá a "liberális" melléknevet, nem szem elől tévesztve, hogy használható egy mondat alanyaként is, mintegy főnévi értelmet adva neki. A liberális eleve gyanús, nem ősi magyar szó, idegen eredetű, vagyis nyelvi migráns. Gyanús, nem úgy, mint a meggymag, másnaposság, nemzet, szék szavaink. Habár ezeknek is jó lenne alaposan utánanézni…
A szótőnek nem kétségesen erős kötődése van a szabadság fogalmához, akár angol (liberal), akár latin (liberales) bevándorlónak tekintjük, tartalma a szabadságot, az emberek egyenlőségének tiszteletét írja le. Ámde. Vegyünk egy méltán, vagy méltatlanul súlyosan népszerűtlen figurát, elsősorban politikusok alkalmasak az ilyen "küldetésre", kössük össze a liberális jelzővel, és meglátjuk, megfelelő társadalmi környezetben a jelző megkezdi önálló életét, és már önmagában is szitokszóvá válik. A megfelelő talaj a tudatlanok (kiműveletlen fők) frusztrált tömege, amelynek egyedei boldogan látják az önmaguk tehetségtelensége, lustasága és természetesen istenként tisztelt vezére helyett másban a sikertelenségük okát. Ha eddig eljutottunk, akkor a következő lépés az immár megvetett melléknévhez jelzős szerkezetbe helyezni azokat a személyeket, entitásokat, amiket a hatalmunk kiteljesedéséhez akadálynak tekintenek. Lehetnek ezek például a hanyatló Nyugat, Zelenszkij, Soros, Brüsszel, Amerika. Kiegészítésül behozhatunk olyan elemeket, amikről a közönségünknek megalapozott feltételezésünk szerint fogalma sincs, mint például a gender, globalizáció, föderáció vagy éppen a rovarok mint fehérjedús táplálék. Fontos, hogy vélt vagy valós sérelmekre és nagy hagyománnyal bíró előítéletekre alapozzunk.
Évértékelésre készül a miniszterelnök. Az ő naponta megjelenő nyomdafesték-hordozója vezércikkében az Európai Uniót és az USA-t most éppen a gonosz birodalma eposzi jelzős szerkezettel illette, a néhai Szovjetunióhoz hasonlatosnak minősítette, liberális gyűlöletkultuszról, háttérhatalomról zagyvál. Legyinthetnénk, írjon annyi ostobaságot, hazudjon, amennyit csak bír, csakhogy ami a Párt lapjában megjelenik, az a következő fordulat előkészítését szolgálja. (Tán még) emlékezünk, amikor pártkongresszus, vagy központi bizottsági ülés előtt a Népszabadság vezércikkben fejtegetett valamit, az az "esemény" után a Párt és egyben a Magyar Népköztársaság hivatalos politikájává emelkedett.
Ma délután a miniszterelnök évet értékel. Nagy kérdés, ki hogyan érti majd a mondatait.
*
Délután, évértékélés alatt
Belenéztem, nem kevés kockázatot vállalva ebéd után.
Jól bírtam, talán tizenhét másodpercig. A "hol vagyunk már attól, amikor Hillary Clinton ideküldött egy jó barátot, Goodfriendet; Bidenéknek is van humora, mert egy présembert, David Pressmant küldték újabb nagykövetnek" – a közönségében derültséget kiváltó mondatocska után lekapcsoltam, mint Médiatanács a 92.9-et, pedig úgy általában nincs problémám a stand up comedy műfajával.
Átfutottam a média által már közhírré tétetett vezér-mondatokat: "Nyugaton mindenki a háború pártján áll… A háború pártiak szerint Oroszországot le kell győzni… Brüsszeliták még nem adták életüket, de magyarok már adták… Mi nem szállítunk fegyvert, nem szakítjuk meg a kapcsolatot Oroszországgal, és a pénzzel is csínján bánunk… Maradtunk ketten: Magyarország és a Vatikán. A társaságra nem lehet panasz… Életeket csak tűzszünettel lehet megmenteni."
Viszont: "…a NATO-tagság létfontosságú Magyarország számára. Túlságosan keleten, a nyugati világ keleti szélén vagyunk ahhoz, hogy lemondhassunk róla. Beljebb persze könnyebb lenne, de a történelem ezt a luxust nem adta meg nekünk."
Ennyi talán elég is. Gondolkodó ember számára nevetséges kísérlet annak az ellentmondásnak az igazolására, hogy benne vagyunk a NATO-ban, méghozzá önkéntesen, miközben megvetjük, utáljuk. Mindenki más megy szembe a forgalommal, csak mi nem. Ám nem kizárt, a bábeli hangzavarban mégis hatásosan működik.
*
Este, évértékelés után
Inkább nem venném el a szakértők kenyerét, sokba kerül az manapság.
Annyit azért csak rögzítsünk, hogy van jó is a miniszterelnök beszédében. Az, hogy nem mondott semmi újat.
