Gábor György: Nemzeti, keresztény értékzuhatag (18+)

Miután Isten a kinyilatkoztatott emberi beszéd eszközével szólítja meg teremtményeit, nem meglepő, hogy a keresztény gondolkodók oly sokat foglalkoztak retorikával és homiletikával, a szavak jelentésével és az értelmezés, a hermeneutika tudományával.

Szent Ágoston, Hippo püspöke például azt vallotta, hogy a keresztény lelkületű szónok feladata a tanítás, a gyönyörködtetés és a megrendítés. Fontos, hogy gondosan válogassa meg a kifejezésmódját, s ha igaz szeretettel fordul a hallgatóságához, azokat egészen biztosan képes lesz megindítani, hiszen a szavak által így lesz elérhető a lélek. A keresztény szónok „ékesszóló…, aki tanítás végett kis ügyekben visszafogottan, a gyönyörködtetés végett közepesen mértéktartóan, és a megindítás érdekében jelentős ügyekben fennkölten tud szólani.” (De doctrina Christiana). 

A példázatok tekintetében egyre bővülő gazdag listával dicsekedhet a nemzeti-keresztény kormányzat, annak összes kinevezettje, fontos helyzetbe hozott megannyi tényezője, s a nemzeti-keresztény eszmeiséget képviselő és propagáló pennasereg.

Így például a tanítás, a gyönyörködtetés és a megrendítés szép példázatait nyújtja immár hetek óta a Fidesz hatalmi- és érdekpolipjához sok-sok szálon kötődő potentátja, akit a Fidesz hálából megválasztott a végrehajtói kar elnökének.

Emlékezetes volt például, amikor az illető ekképp gyönyörködtetett: „maximum csinálok egy bűncselekményt, és szájba baszom az ügyészt”, vagy amikor tanítását imigyen öltötte szavakba: „ne álljon már bele egy szájbabaszott kis járásbírósági fikabíró… hát a jó kurva anyjába elküldeném ezzel a baromságával”, vagy máshol: „Csak látják, hogy velem nem bírnak, és akkor nekiállnak, hogy kimennek hozzád faszszopóskodni reggel 6-kor. Ahelyett, hogy felhívnának telefonon, hogy hol van. Basszák tele a büdös kurva anyjukat!”

Vagy jusson eszünkbe a fényességes észjárású Deutsch Tamás, aki mintegy ismereteit gyarapítandó kérdezett rá (s ne feledjük, a keresztény hit tanításának eszközéül szolgáló hitoktatói munkákban, a katekizmusokban kitüntetett szerepük van a kérdéseknek és a feleleteknek), hogy „ki a fasz az a Thomas Melia?” Bizonyára ugyanezzel a kiapadhatatlan tudásszomjjal érdeklődött egykoron mestereitől, érettségijére készülődve, hogy ki a fasz az a Homérosz, és hogy ki a fasz az az Arany?

Eközben a magyar EU-biztos a középkori keresztény teológiai műfajnak, a summának a kötelezően előírt kérdésfeltevésére alapozva kíváncsiskodhatott az Európai Parlamentben egy kérdésre adott válaszát követően, hogy „hány hülye van még?” A kérdés akár indokoltnak is tekinthető, annál is inkább, mert ő már hozzászólt, vagyis eggyel kevesebb.

De a megrendítés klasszikus példázataként emlékezhetünk meg a Párt ötödik számú harcosának, s a Pártnak tett szolgálataiért a nemzeti-keresztény kurzus által valamiféle lovagkeresztes címmel ékített gyűlöletturbinájának líraira hangolt első homíliájáról: „Te baszd szájba a geci proli kurva anyádat, aki kisfröccsért kutyát szop a kocsma előtt, tetves proli!” Majd a második homíliájában: „Megkúrhatnád az anyádat szájba tiszai barátom…” Továbbá emlékezetes marad, amikor az istenképű (imago Dei) emberről rendszerint mint fehérjehalmazról vagy szardarabról megemlékező kiválóság Szent Péter utódjáról, Jézus Krisztus helytartójáról, Isten szolgáinak szolgálójáról, Ferenc pápáról efféleképpen ájtatoskodott, tanított és gyönyörködtetett: „A pápa egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.”

És a tanítás, a gyönyörködtetés és a lélekig hatoló megindítás szép példázataként említhetnénk a hol ennek, hol meg annak a Pártnak szolgáló decens keresztényi véleményformálót, aki egy roppant nagymúltú intézményről zajló keresztényi hangvételű disputát az alábbi módon igyekezett lezárni: „Az SZFE egy szutykos odú volt, ahol egy büdös ótvaros szekta lapult.”

Amúgy a velejéig keresztény miniszterelnöknek üzenném, hogy ha a Várhegy legmagasabb fokaira meghívott ördögűzőt az „ocsmány hangokádás” kiűzésének céljából szólította a miniszterelnöki hivatalba, jól tette, mert a keresztény dokumentumok tanúsága szerint a Sátán nem csupán hideget lehel, s nem csupán patás lábbal rendelkezik, mi több, olykor hosszú, szőrös farokkal, hanem „észveszejtő, trágársággal” káromol mindenkit, ezzel is manifesztálva, hogy „kívül áll Isten dolgain”, s „nincs semmi köze a teremtményi világ harmonikus csodájához.”

Ha pedig mégsem Fidesz-nézőben járt ott az ördögűző kartárs, akkor legközelebb szólítson magához pszichiátert a miniszterelnök, aki a Fideszen belül kollektívvá vált és elhatalmasodott Tourette-szindrómát képes hatékonyan kezelni, amely egyebek mellett a hangos káromkodások akaratlan és visszafoghatatlan kimondásában válik érzékelhetővé.

Bízzunk abban, hogy a fenti szakember sikerrel fogja felvenni a harcot a pártcsaládon belül egyre inkább elhatalmasodó betegséggel szemben, hogy aztán a későbbiekben az ápoltaknak a csapkodásain, dühödt felugrálásain és rugdalózásain is úrrá tudjon lenni – mindannyiunk nagy megnyugvására. 

Azt viszont még magam sem tudom, hogy a keresztény értékzuhatag mely hagyományához illeszkedik egy derék győri nemzeti-keresztény fideszesnek a szerény javaslata, amelyben Győr város díszpolgárává terjesztette elő a város egykori polgármesterét, akinek legfőbb keresztényi gyönyörködtetése és tanítása abból állt, hogy egy tengeri luxusjachton luxuskurváktól körülvéve luxusdorbézolt.

Mindenesetre lassan már a szájunkig bugyog és rotyog fel a Párt által megjelenített és képviselt keresztény szellemiség és értékrend.