Gábor György: Járt utakon, kitaposott ösvényeken
Annak idején, Rákosi Mátyás születésének 60. évfordulóján az Operaházban rendezett ünnepségen Dobi István a beszédét azzal kezdte, hogy a nagy ünnep fényét azon nyomban igyekezett kozmikus magasságokba emelni, s rétori bravúrral mindjárt az első mondatában, internacionalista auftaktként és nemzeti antréként, mintegy dialektikusan, továbbá leheletszerű eleganciával kifejezve a politikai miheztartás halkan, ámde annál határozottabban javasolt és támogatásról biztosított ösvényét, felhívta a figyelmet arra, hogy Rákosi elvtárs születésnapja növeli hálánkat és hűségünket a nagy felszabadítónk és támaszunk, a testvéri Szovjetunió és a hatalmas Sztálin iránt.
Vásárhelyi Mária: Hős apák, cserbenhagyott gyermekek
Suhajda Szilárdnak egy számomra nehezen érthető extrém sport, Szilágyi Józsefnek az igazság és a magyar szabadság volt a szenvedélye. De vajon lehet-e bármilyen szenvedély fontosabb egy gyermeknél, aki kizárólag azért született a világra, mert mi így döntöttünk?
Kardos András: Hős vagy áldozat?
Az biztosan alapkérdés, hogy érdemes-e akkora kockázatot vállalni, amelyet Suhajda Szilárd vállalt azért, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a Mount Everestet.
Csillag István: Tízévente
"A szépen, nemesen és választékosan élő Orbán-elitnek Orbán nyomdokaiba lépve el kell jutnia a közpénz magáncélra való felhasználásától (sikkasztás), az ellenfél ellenséggé nyilvánításáig, majd a közösen elfogadott szabályok saját személyes érdekeikre írásától az idegen érdekek gátlástalan kiszolgálásáig."
Gábor György: Ráhel és a pünkösdi tananyag
A tanulás zsidó hagyományából átvett újszerű elemmel jelentkezett a Corvinus Egyetem és a miniszterelnök saját lábán álló és a saját férjének cégét képviselő Orbán Ráhel. A család, Ráhel és István a zsidó sávuot elsőrendűen fontos üzenetét közvetítették, amelynek készséggel biztosított helyet a Corvinus Egyetem.
Fleck Zoltán: Hogyan legyünk nagyon kicsik
"Magyarország zsugorodik. A szó szoros értelmében, mennyiségi és minőségi szempontból, gazdaságilag és kulturálisan és képletesen is, szava semmit nem ér, álláspontja megkerülendő, szándékai tisztátlanok."
Holoda Attila: Kinek lesz erre energiája?
Ha diplomáciai toporzékolásból, felesleges hangulatkeltésből és vétófenyegetésből energiát lehetne termelni, akkor talán már régen a világ energiaexportőrei közé tartozhatnánk, ám a szomorú valóság az, hogy dumából, magánrepülős rongyrázásból és hepciáskodásból nem lesz több energiánk most sem.
A mi kis keresztény-nemzeti darálónk - Gábor György publicisztikája
Pártunk és Maffiánk helyesen teszi, ha ledarálja a lélegeztetőgép dokumentumait, s velük minket, a mi munkánkat, adónkat és összespórolt pénzünket, mert autópálya-matrica ügyben 63 év múltán is hősiesen, bátran, elszántan és öntudatosan reklamálunk, ám ha ledarálják többszáz milliárd forintunkat, az senkit sem zavar, azért nem emeljük föl a hangunkat, nem reklamálunk, nem küldjük el őket oda, ahová leginkább tartozónak gondoljuk mindüket, hanem szépen és fegyelmezetten négyévenként újraválasztjuk őket.
Gábor György: Orvos határok nélkül
18/02/2023 20:05
| Szerző: Gábor György
Meddig terjedhet a nevelési gyakorlat módszertana, ha fennáll a veszély, hogy a gyermek liberálisan elfajzik?
Tanár vagyok, hivatásomból fakadóan valamiféle Don Quijote-szerű anakronisztikus képződmény. Aufklérista, aki minden reggel azzal kel ki az ágyból, hogy talán mégis van értelme, van értelme elmondani, van értelme elmagyarázni, megtanítani, megbeszélni, megvitatni. Hátha a gondolat előbb-utóbb beérik, de ha csak egyvalaki érti is meg, már akkor megérte. Lásd Petőfi szőlőszem-hasonlatát.
Ám teljesen feleslegesnek és reménytelennek tartanám, hogy egy bizonyos Dr. Takács Péternek, aki végzettségét tekintve orvos, jelenlegi karrierjét tekintve az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, elmagyarázzam, mit jelentett a görögök hübrisz fogalma, s mit a bibliai Bábel tornyának felépítésére tett kísérlet, avégett, hogy az emberek épp olyanná váljanak, mint az égiek; megértessem vele, hogy Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében mit jelent a „ha nincs Isten, akkor minden megengedett” mondat; hogy világossá tegyem számára, mire utal Thomas Mann, amikor a Doktor Faustus című regényében a mű zeneszerző főszereplőjével „visszaveteti” Beethoven IX. szimfóniáját, a szeretet kompozícióját; s fel sem tételezem, hogy valaha is rájönne arra, miért szűnt meg Beckett drámájában, A játszma végében, s miért változott át minden, a tér, a tenger, a tenger hullámai, a hatalmas kékség legvégül ólomszürkévé és élettelenné. Ahol még egy bolhát is el kell pusztítani, hiszen abból újrateremtődhet az emberiség.
Reménytelen!
Dr. Takács Péter persze nem egyedi jelenség: elvbarátai, a hozzá hasonló gőgben, cinizmusban és a legminimálisabb önreflexióra képtelen immoralitásban elszabadult pártállami kreatúrák már jó ideje nem lépnek át a határok falain. Nem lépnek át, hiszen számukra már megszűntek a határok, sokkal inkább lebontják, összedöntik, porig rombolják a még megmaradtakat. Határok márpedig nincsenek! Semmi sincs! Minden megengedett, minden kimondható, következmények nélkül, legfeljebb ólomszürkévé maszatolunk mindent, amihez csak hozzáérünk.
Dr. Takács Péter orvos. Az emberiség legalább két és félezer éve tudja, hogy ez a szakma mást jelent, mint a többi. Koronként újabb falakkal vette körbe, fogadalmakkal és eskükkel, mert az orvos a létező legfontosabb határ őrzője: életé és halálé. A legfontosabb elv, ami semmilyen korban sem képezhette vita tárgyát, s ami meghatározó volt, a primum nil nocere elve: „az első, hogy ne árts!” Ezt az elvet foglalta magába a Hippocratis Jusjurandum (hippokratészi eskü), ezt az Apollónig, Aszklépioszig és Hügieiráig visszavezetett hagyomány, s ezt tartalmazza a mai orvosi eskü is, amely mindjárt első mondataiban leszögezi: „Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok… Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem.”
Minden megkülönböztetés nélkül!
Ezért nem fordulhat elő, hogy egy orvos, még ha épp az egészségügyi bürokráciában teljesít is, akkor sem, sőt, akkor talán még kevésbé, hogy bármilyen jelzés formájában kifejezésre juttassa: ő igenis megkülönbözteti az embereket.
Ahogy tette ezt a minap Dr. Takács Péter orvos, egészségügyi államtitkár, midőn bebandukolt egy televíziós műsorba, guszta kis pólójában, hogy megossza annak feliratát az ő imádott nagyérdeműjével, nehogy már másnak véljék őt, mint ami. Hiszen ő, de bizony ám, megkülönböztet csak azért is, mert ő ilyen, megkülönböztet annak rendje és módja szerint, s ezt még a pólóján is szereti szanaszét kürtölni, miheztartás végett. A szellem és a humor rettentő magasságaiban szárnyaló mondat, amely ott virított Takács doktor felsőtestét takaró ruházatán, az alábbi: „Egyszerű apa vagyok, próbálok nem liberális gyereket nevelni.”
Mert, kérem tisztelettel, a liberális szülő szörnyeteg, beteg, testi és szellemi korcs, visszamaradott véglény, következésképpen, s az ok-okozat törvényének megkerülhetetlen predestinációja révén a liberális szülő gyermeke ugyanaz, csak éppen bővítetten újratermelve.
Most már mindenki tudhatja. S tényleg: milyen jó ezt egy orvos (gyermekeknek doktor bácsi) pólóján olvasni, ott bent, a tévében, elvégre ő ért hozzá, ha valaki, hát ő aztán tudja, ki más, ráadásul ő a szakma legfőbb felelőse és bürokratája, szóval hirdesse ezt bátran, legyen alkalmuk a magyar egészségügyben az erre fogékony orvosoknak a póló hirdetményét átgondolni, s abból levonni a szükséges kormánypárti következtetéseket. A nagy gyógyszerhiány kellős közepén pedig talán majd a gyógyszerész is kétszer meggondolja, kinek adja oda a készleten lévő utolsó adagot.
És még talán nevelési útmutatót is köszönhetünk az ország első számú élorvosának? Decens, szelíd, pihe-puha eligazítást? Meddig terjedhet a nevelési gyakorlat módszertana, ha fennáll a veszély, hogy a gyermek liberálisan elfajzik? Elegendő a zsebpénz megvonása, avagy magasra emelt kézből szükséges útnak indítani a faklumpát, hogy még véletlenül se elkorcsosult liberális kölyök röppenjen ki a családi fészek melegéből?
És mielőbb nyugtassa meg az országot Takács doktor: ugyebár nemzeti egységünkben remélhetjük, hogy a póló tartós és mosásálló?
