„Klubrádió
Szabadság Klub
Arató András: Ki a diplomata?
Szabadság Klub

Arató András: Ki a diplomata?

Hazánkban az életszínvonal tovább emelkedik. Elkészült a tihanyi mintagazdaság, ahol jól látható, hova jutott a munkásosztállyal szövetséges parasztság. További fejlesztésre persze lenne mód, ugyanis egyelőre a Nemzet Jachtja nem tud közvetlenül a téesz-épület mellett kikötni. És az imperialisták sem alszanak, megtagadták a vízumot jeles hazánkfiától, aki fontos küldetésben vállalhatna részt, ha eljutna a tetthelyre. Elmondaná az Appalache- és a Sziklás-hegység között lakóknak, amit a műveltebbje magától a miniszterelnöktől már jó ideje tud: a világot Donald Trump hivatott megmenteni.

Csillag István: A korbácsfonó
Szabadság Klub

Csillag István: A korbácsfonó

A tengerkorbácsolás meg folytatódhat tovább, hiszen a jó nép – ha már nem fussa kenyérre – kajolja a demagógiát, a koncra váró oligarchák meg előre örülnek, ha néhány multi ennyi szakszerűtlenség után bedobná a törölközőt és ők – a főnök jóváhagyásával – megvásárolhatnák (szarért-húgyért) üzleteiket.

Arató András: Novák Katalin felnőtt a feladathoz
Szabadság Klub

Arató A.: Novák Katalin felnőtt a feladathoz

Gondolatainak szárnyalása megközelíti, talán meghaladja a Nemzet Fürkészéét is, máshoz meg nem hasonlítjuk, mert el akarjuk kerülni a szentség- és felségsértés gyarló bűnét. Államfőnőnk nem elégedett meg azzal, hogy egy pontot kanyarítson a 12 már meglévő elé (amelyikben sajtószabadságról, Unióról és egyéb zavaros és liberális eltévelyedések delirálnak), hanem megalkotott egy komplett, vadonatúj tucatos művet, a magyar családok 12 pontját.

Arató András: Életeteket és véreteket! Meg az adótokat.
Szabadság Klub

Arató A.: Életeteket, véreteket, adótokat

Reptér nélkül nincs teljes élet! A mostani kiszolgáltatott helyzetet meg kell változtatni, hiszen ha a nyugati tulajdonos egyszercsak úgy dönt, összecsomagolja és hazaviszi a Liszt Ferencet, itt maradunk rapszódia nélkül, a repülők meg éppúgy nem tudnak leszállni, mint kócsag a magyar tenger lebetonozott partján. És még olcsó is, pusztán két atomblokk negyven százalékába kerül. Ráadásul megvehetjük a saját pénzünkből, annak ellenére, hogy az állampolgár adójának mértéke folyamatosan csökken: míg pár éve egy átlagkereső havonta 25 kiló paradicsommal járult a nemzet kasszájához, ez most már alig 10 kiló.

Gábor György: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség
Szabadság Klub

Gábor: Lázár János, avagy a mindent elborító sötétség

L. Simon László is szólásra emelkedett, miután Lázár János „kivételes államfőnek”, „igaz magyar hazafinak” nevezte Horthy Miklóst. Szerinte figyelembe kell venni zsidó származású honfitársaink érzékenységét. Nos, zsidó származású honfitársaink érzékenysége mellett más érzékenységeket is említhetett volna, mondjuk, hogy világossá tegye, érdemes volna nem zsidó aspektusból is szemügyre venni a kormányzó tevékenységét.

Arató András: Neveitek napjára
Szabadság Klub

Arató András: Neveitek napjára

A történelem szekere nem olyan, mint a vonat, akkor sem áll le, ha nincs hozzá masiniszta. Korunk is megszülte a maga Lőrincét, a lepkék barátját, akinek a kedvéért a legfontosabb csillagok, konkrétan az Isten, a tehetség, a szorgalom és Orbán Viktor ismét összejöttek együttállni, megteremtendő korunk hősét, a legújabb Lőrincet, aki kitűnő példázata annak, hogy az ország kincseit nemcsak szétosztani, hanem összegyűjteni is lehet, ha a feladatra alkalmas bátorak ugyanannak a kornak a szülöttjei.

Gábor György: Orvos határok nélkül

18/02/2023 20:05

| Szerző: Gábor György

Meddig terjedhet a nevelési gyakorlat módszertana, ha fennáll a veszély, hogy a gyermek liberálisan elfajzik?

Tanár vagyok, hivatásomból fakadóan valamiféle Don Quijote-szerű anakronisztikus képződmény. Aufklérista, aki minden reggel azzal kel ki az ágyból, hogy talán mégis van értelme, van értelme elmondani, van értelme elmagyarázni, megtanítani, megbeszélni, megvitatni. Hátha a gondolat előbb-utóbb beérik, de ha csak egyvalaki érti is meg, már akkor megérte. Lásd Petőfi szőlőszem-hasonlatát.

Ám teljesen feleslegesnek és reménytelennek tartanám, hogy egy bizonyos Dr. Takács Péternek, aki végzettségét tekintve orvos, jelenlegi karrierjét tekintve az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, elmagyarázzam, mit jelentett a görögök hübrisz fogalma, s mit a bibliai Bábel tornyának felépítésére tett kísérlet, avégett, hogy az emberek épp olyanná váljanak, mint az égiek; megértessem vele, hogy Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében mit jelent a „ha nincs Isten, akkor minden megengedett” mondat; hogy világossá tegyem számára, mire utal Thomas Mann, amikor a Doktor Faustus című regényében a mű zeneszerző főszereplőjével „visszaveteti” Beethoven IX. szimfóniáját, a szeretet kompozícióját; s fel sem tételezem, hogy valaha is rájönne arra, miért szűnt meg Beckett drámájában, A játszma végében, s miért változott át minden, a tér, a tenger, a tenger hullámai, a hatalmas kékség legvégül ólomszürkévé és élettelenné. Ahol még egy bolhát is el kell pusztítani, hiszen abból újrateremtődhet az emberiség.

Reménytelen!

 
Bábel
 

Dr. Takács Péter persze nem egyedi jelenség: elvbarátai, a hozzá hasonló gőgben, cinizmusban és a legminimálisabb önreflexióra képtelen immoralitásban elszabadult pártállami kreatúrák már jó ideje nem lépnek át a határok falain. Nem lépnek át, hiszen számukra már megszűntek a határok, sokkal inkább lebontják, összedöntik, porig rombolják a még megmaradtakat. Határok márpedig nincsenek! Semmi sincs! Minden megengedett, minden kimondható, következmények nélkül, legfeljebb ólomszürkévé maszatolunk mindent, amihez csak hozzáérünk.

Dr. Takács Péter orvos. Az emberiség legalább két és félezer éve tudja, hogy ez a szakma mást jelent, mint a többi. Koronként újabb falakkal vette körbe, fogadalmakkal és eskükkel, mert az orvos a létező legfontosabb határ őrzője: életé és halálé. A legfontosabb elv, ami semmilyen korban sem képezhette vita tárgyát, s ami meghatározó volt, a primum nil nocere elve: „az első, hogy ne árts!” Ezt az elvet foglalta magába a Hippocratis Jusjurandum (hippokratészi eskü), ezt az Apollónig, Aszklépioszig és Hügieiráig visszavezetett hagyomány, s ezt tartalmazza a mai orvosi eskü is, amely mindjárt első mondataiban leszögezi: „Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok… Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem.”

Minden megkülönböztetés nélkül!

Ezért nem fordulhat elő, hogy egy orvos, még ha épp az egészségügyi bürokráciában teljesít is, akkor sem, sőt, akkor talán még kevésbé, hogy bármilyen jelzés formájában kifejezésre juttassa: ő igenis megkülönbözteti az embereket.

Ahogy tette ezt a minap Dr. Takács Péter orvos, egészségügyi államtitkár, midőn bebandukolt egy televíziós műsorba, guszta kis pólójában, hogy megossza annak feliratát az ő imádott nagyérdeműjével, nehogy már másnak véljék őt, mint ami. Hiszen ő, de bizony ám, megkülönböztet csak azért is, mert ő ilyen, megkülönböztet annak rendje és módja szerint, s ezt még a pólóján is szereti szanaszét kürtölni, miheztartás végett. A szellem és a humor rettentő magasságaiban szárnyaló mondat, amely ott virított Takács doktor felsőtestét takaró ruházatán, az alábbi: „Egyszerű apa vagyok, próbálok nem liberális gyereket nevelni.”

Mert, kérem tisztelettel, a liberális szülő szörnyeteg, beteg, testi és szellemi korcs, visszamaradott véglény, következésképpen, s az ok-okozat törvényének megkerülhetetlen predestinációja révén a liberális szülő gyermeke ugyanaz, csak éppen bővítetten újratermelve.

Most már mindenki tudhatja. S tényleg: milyen jó ezt egy orvos (gyermekeknek doktor bácsi) pólóján olvasni, ott bent, a tévében, elvégre ő ért hozzá, ha valaki, hát ő aztán tudja, ki más, ráadásul ő a szakma legfőbb felelőse és bürokratája, szóval hirdesse ezt bátran, legyen alkalmuk a magyar egészségügyben az erre fogékony orvosoknak a póló hirdetményét átgondolni, s abból levonni a szükséges kormánypárti következtetéseket. A nagy gyógyszerhiány kellős közepén pedig talán majd a gyógyszerész is kétszer meggondolja, kinek adja oda a készleten lévő utolsó adagot.

És még talán nevelési útmutatót is köszönhetünk az ország első számú élorvosának? Decens, szelíd, pihe-puha eligazítást? Meddig terjedhet a nevelési gyakorlat módszertana, ha fennáll a veszély, hogy a gyermek liberálisan elfajzik? Elegendő a zsebpénz megvonása, avagy magasra emelt kézből szükséges útnak indítani a faklumpát, hogy még véletlenül se elkorcsosult liberális kölyök röppenjen ki a családi fészek melegéből?

És mielőbb nyugtassa meg az országot Takács doktor: ugyebár nemzeti egységünkben remélhetjük, hogy a póló tartós és mosásálló?