Szegény éhes magyar választó lakomája – Selmeci János jegyzete
És akkor jött Magyar Péter, aki eddig nem volt rajta az étlapon, bár nem tűnik tökéletesen finomnak, és félelmetesen hasonlít is az egyik korábbi főételre, de a reménytelenül éhes ellenzéki választóknak, akikkel már tényleg minden rosszat megetettek, most reményt ad arra, hogy legalább egy kicsit jól lehet lakni.
Csatamező vagy Lipótmező?
Az Alapjogokért Központnak sikerült összetrombitálnia Budapestre Európa és a világ politikai söpredékét (nyilván költségvetési adóforintokkal bőkezűen felvértezve), akik kétnapos dzsemborijukkal próbálják megtámogatni a magyar miniszterelnök európai kampányát.
Élünk egy vegyi csík alatt – Szénási Sándor jegyzete
A chemtrail ugyebár egy vegyi csík, amit nemcsak a katonai, de a polgári repülőgépek is maguk után húznak-vonnak, hogy a belőlük kihulló méreggel megritkítsák a Föld népességét, hogy aztán a maradékot egy szűk elit uralma alá vonhassa. Állítólag nanorobotokat is szórnak, amelyek belélegezve agyvérzést, infarktust, esetleg agysorvadást okoznak, bár ez utóbbi a teória hívei között már post festa.
A falusi miniszterelnök – Kárpáti Iván jegyzete
A vidékből is inkább azt szereti, amit egykor a főnemesek, több ezer négyzetméter bizonyítja ezt Hatvanpusztán, ha a Holdról nem is, de repülőről jól látható.
Pészah – Dési János jegyzete
Nem kell az egyiptomi szolgasághoz mérni természetesen a helyzetünket, mert haj' de örült volna az az egyiptomi rabszolga, ha csak az lett volna a gondja, hogy elveszik a színházát, meggyalázzák a moziját, birtokba veszik a könyvkiadását, leigázzák az iskoláját, félkegyelmű nyaloncokkal hazudják tele a világot és ellopják még, a... hmm mi is legyen a példa.... Megvan! Ha a fáraó kedvenc gázszerelője a nevére veszi a piramisokat és az egész Nílus partot felparcellázza, lebetonozza és jó pénzért kiárusítja.
Karosszék – Józsa Márta jegyzete
Most végez az a generáció, amely már kizárólag a Nemzeti Alaptantervnek nevezett kurzusideológia szerint érettségizik.
Előjáték, nem tudni mihez - Szénási Sándor jegyzete
Az világos, hogy Magyar, itt most nem részletezhető okok miatt kinyitotta egy sokkal zártabbnak hitt közösség jelentékeny részét.
Peti evett egy pizzát – Selmeci János jegyzete
És akkor megcsörren Tomi telefonja. Felveszi, nagyjából egy percig hallgat, majd mosolyogva felkiált; nem hamburger volt, hanem pizza. A szakács megerősítette.
Gábor György: Orvos határok nélkül
18/02/2023 20:05
| Szerző: Gábor György
Meddig terjedhet a nevelési gyakorlat módszertana, ha fennáll a veszély, hogy a gyermek liberálisan elfajzik?
Tanár vagyok, hivatásomból fakadóan valamiféle Don Quijote-szerű anakronisztikus képződmény. Aufklérista, aki minden reggel azzal kel ki az ágyból, hogy talán mégis van értelme, van értelme elmondani, van értelme elmagyarázni, megtanítani, megbeszélni, megvitatni. Hátha a gondolat előbb-utóbb beérik, de ha csak egyvalaki érti is meg, már akkor megérte. Lásd Petőfi szőlőszem-hasonlatát.
Ám teljesen feleslegesnek és reménytelennek tartanám, hogy egy bizonyos Dr. Takács Péternek, aki végzettségét tekintve orvos, jelenlegi karrierjét tekintve az Orbán-kormány egészségügyi államtitkára, elmagyarázzam, mit jelentett a görögök hübrisz fogalma, s mit a bibliai Bábel tornyának felépítésére tett kísérlet, avégett, hogy az emberek épp olyanná váljanak, mint az égiek; megértessem vele, hogy Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében mit jelent a „ha nincs Isten, akkor minden megengedett” mondat; hogy világossá tegyem számára, mire utal Thomas Mann, amikor a Doktor Faustus című regényében a mű zeneszerző főszereplőjével „visszaveteti” Beethoven IX. szimfóniáját, a szeretet kompozícióját; s fel sem tételezem, hogy valaha is rájönne arra, miért szűnt meg Beckett drámájában, A játszma végében, s miért változott át minden, a tér, a tenger, a tenger hullámai, a hatalmas kékség legvégül ólomszürkévé és élettelenné. Ahol még egy bolhát is el kell pusztítani, hiszen abból újrateremtődhet az emberiség.
Reménytelen!
Dr. Takács Péter persze nem egyedi jelenség: elvbarátai, a hozzá hasonló gőgben, cinizmusban és a legminimálisabb önreflexióra képtelen immoralitásban elszabadult pártállami kreatúrák már jó ideje nem lépnek át a határok falain. Nem lépnek át, hiszen számukra már megszűntek a határok, sokkal inkább lebontják, összedöntik, porig rombolják a még megmaradtakat. Határok márpedig nincsenek! Semmi sincs! Minden megengedett, minden kimondható, következmények nélkül, legfeljebb ólomszürkévé maszatolunk mindent, amihez csak hozzáérünk.
Dr. Takács Péter orvos. Az emberiség legalább két és félezer éve tudja, hogy ez a szakma mást jelent, mint a többi. Koronként újabb falakkal vette körbe, fogadalmakkal és eskükkel, mert az orvos a létező legfontosabb határ őrzője: életé és halálé. A legfontosabb elv, ami semmilyen korban sem képezhette vita tárgyát, s ami meghatározó volt, a primum nil nocere elve: „az első, hogy ne árts!” Ezt az elvet foglalta magába a Hippocratis Jusjurandum (hippokratészi eskü), ezt az Apollónig, Aszklépioszig és Hügieiráig visszavezetett hagyomány, s ezt tartalmazza a mai orvosi eskü is, amely mindjárt első mondataiban leszögezi: „Én (…) esküszöm, hogy orvosi hivatásomhoz mindenkor méltó magatartást tanúsítok… Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem.”
Minden megkülönböztetés nélkül!
Ezért nem fordulhat elő, hogy egy orvos, még ha épp az egészségügyi bürokráciában teljesít is, akkor sem, sőt, akkor talán még kevésbé, hogy bármilyen jelzés formájában kifejezésre juttassa: ő igenis megkülönbözteti az embereket.
Ahogy tette ezt a minap Dr. Takács Péter orvos, egészségügyi államtitkár, midőn bebandukolt egy televíziós műsorba, guszta kis pólójában, hogy megossza annak feliratát az ő imádott nagyérdeműjével, nehogy már másnak véljék őt, mint ami. Hiszen ő, de bizony ám, megkülönböztet csak azért is, mert ő ilyen, megkülönböztet annak rendje és módja szerint, s ezt még a pólóján is szereti szanaszét kürtölni, miheztartás végett. A szellem és a humor rettentő magasságaiban szárnyaló mondat, amely ott virított Takács doktor felsőtestét takaró ruházatán, az alábbi: „Egyszerű apa vagyok, próbálok nem liberális gyereket nevelni.”
Mert, kérem tisztelettel, a liberális szülő szörnyeteg, beteg, testi és szellemi korcs, visszamaradott véglény, következésképpen, s az ok-okozat törvényének megkerülhetetlen predestinációja révén a liberális szülő gyermeke ugyanaz, csak éppen bővítetten újratermelve.
Most már mindenki tudhatja. S tényleg: milyen jó ezt egy orvos (gyermekeknek doktor bácsi) pólóján olvasni, ott bent, a tévében, elvégre ő ért hozzá, ha valaki, hát ő aztán tudja, ki más, ráadásul ő a szakma legfőbb felelőse és bürokratája, szóval hirdesse ezt bátran, legyen alkalmuk a magyar egészségügyben az erre fogékony orvosoknak a póló hirdetményét átgondolni, s abból levonni a szükséges kormánypárti következtetéseket. A nagy gyógyszerhiány kellős közepén pedig talán majd a gyógyszerész is kétszer meggondolja, kinek adja oda a készleten lévő utolsó adagot.
És még talán nevelési útmutatót is köszönhetünk az ország első számú élorvosának? Decens, szelíd, pihe-puha eligazítást? Meddig terjedhet a nevelési gyakorlat módszertana, ha fennáll a veszély, hogy a gyermek liberálisan elfajzik? Elegendő a zsebpénz megvonása, avagy magasra emelt kézből szükséges útnak indítani a faklumpát, hogy még véletlenül se elkorcsosult liberális kölyök röppenjen ki a családi fészek melegéből?
És mielőbb nyugtassa meg az országot Takács doktor: ugyebár nemzeti egységünkben remélhetjük, hogy a póló tartós és mosásálló?
