Jó eljátszani azzal a gondolattal, hogy a zsöllyék helyett asztalok-székek elhelyezésével az elsőhegedűs körbejárhatna és elhúzhatná mindenki nótáját. Lehet, a mai operaházi hegedűsök asztalnál meghalnának.

Eddig vérmérséklettől függően mindenki csak a vállát vonogatja vagy éppen a fejét veri falba arra a kérdésre, hogy mi lesz itt.

A Fidesz-KDNP együttesen és teljes egyetértésben úgy gondolja, hogy kegyelem-ügy le van zárva, a felelősöket megbüntették, és mindenki sétáljon tovább, nincs itt semmi látnivaló. Majd hoznak olyan törvényeket, Lázár nagy sajnálatára fölakasztani nem lehet ugyan a pedofilokat, de évtizedekre ki lehet vonni őket a forgalomból, és akkor folyhat tovább ennek a tejjel-mézzel folyó Duna-Tisza köze tájának a felvirágoztatása.

Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció, vagy nem vendégmunkásnyelven fogalmazva a józan ész szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.

Az érzékeny fülűek ma is kihallhatták a nagyorosz sovinizmus minden árnyalatát Vlagyimir Putyin (amúgy főállású háborús bűnös) beszédéből. A sovinizmus mind az ötven árnyalatát, amit csak egy pusztuló birodalom fel tud vonultatni.

Anna Arutunyan, a CNN elemzője szerint Ukrajnának kell engednie, és nem a Nyugatnak döntésre jutnia, mi lesz abból, ha Putyin győzelemmel vonul le erről a sakktábláról, a nagyszájú Nyugat pedig megalázottan. Az orosz birodalmi álmok dagadnak tovább, és ezek, mint a kelt tészta, idővel mindig kifutnak a teknőből. Ez az elemzőnek eszébe se jut. Ő úgy számol, hogy egy 37 milliós nép nem győzhet le egy 143 milliósat, és ha Kijevnek nincs félmillió új regrutája, hát tegye fel a kezét, már bocs.

Ha valami nem jó, nem piacképes, de az államé, akkor majd tesz róla, hogy továbbra se lehessen megkerülni. Kárpáti Iván postai kalandjai.

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Soha sincs korán ahhoz, hogy felnőttnek tekintsenek, ám most úgy látszik, ahhoz sincs késő, hogy felnőttként gondolják azt rólunk, hogy ne tudnánk választani tényleges, és nem kamu alternatívák közt.

Ahol józan ember nem állítja, hogy az ellenzék pont olyan elviselhetetlen, mint a hatalmi elit, mert ez nyilvánvalóan hülyeség, viszont mindkettőt dettó utálja, ott a térfogatnyomás olyan alacsony lesz, hogy valami feltétlenül ki fogja tölteni a teret, a mi esetünkben ez a se nem párt, se nem szervezett civil mozgalom, ami az influenszerek laza csoportját jelöli.

A világ szégyene, hogy hatályban van egy törvény, ami szerint a heteroszexualitás oké, a homoszexualitást viszont megmutatni bűn, de azt talán már a fideszes szavazók egy részének is látványos szégyen lenne, ha a magyar gyerekek jobb létéért kormányzás helyett megint fóliázni fognak még azután is, hogy amúgy kegyelmet adtak egy pedofil segítőjének.

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.

A világnak az a része, amihez mi egyelőre még hivatalosan tartozunk, elítéli a putyini szörnyállam brutalitását és cinizmusát. Orbán Viktor, aki egykor a kivégzett és titokban elföldelt Nagy Imre felravatalozott koporsója mellől szónokolt, most hallgat. Elárulta önmagát is.

Kiderült, amit régóta sejtettünk, hogy csak korlátozottan igaz az, hogy miután az állami propaganda elzárja az emberekhez való elérés útjait, nem nagyon lehet semmit sem csinálni. Dehogynem. Tessék csak! Igenis lehet, csak a módján kell kicsit gondolkodni.

Migránsveszély, Covid járvány, Oroszország Ukrajna elleni háborúja, miegyebek okán lassan tíz éve rendkívüli állapotra hivatkozva rendeleti kormányzást vezetett be. De mit szól, ha egyáltalán szóba meri hozni, hogy most nem kreált, kitalált ellenségek, és ügyek, hanem saját rendszerének emberei és sötét dolgai jönnek szembe.