Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Még egyszer a gyerekekről - Szénási Sándor jegyzete
5/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A politikus a gyerek felhasználásával üzeni, hogy ő (mármint az ilyen-olyan hatalmi jelölt) a jövő kulcsa, egyben feddhetetlenségének, mondhatni ártatlanságának szimbóluma, maga a tisztaság, sőt Adyval szólva „az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten”.
Azért valamennyire mégis: tegnap még azon szomorkodtam, hogy a háborús pszichózisba államilag kergetett gyerekek ügyében csak szórványos az ellenállás, ma azt olvasom, hogy Orosházán a Református Kéttannyelvű Általános Iskola előtti háborús uszító plakátot letakarták a Momentum és a Válaszd Orosházát mozgalom emberei. Ebből gyorsan húzd meg, ereszd meg játék lett, mert a város meg letépette a takarást és a takaráson levő cica rajzát, és ez így megy majd egy darabig.
Piliscsabán igazi békeharc bontakozott ki, a háború feliratú plakátot, amelynek betűrésein Gyurcsány, Karácsony, az öreg Soros és Magyar Péter leskelődik, a szülők kérésére elvitték az iskola mellől, de sem le nem fedték, sem szét nem tépték, vagyis a béke, és a nevében folytatott háborús uszítás perverz koitálása folyhat tovább, de legalább a kiskorúakat békén hagyják. Már amennyire lehet persze, és hát nem nagyon lehet, mert televíziót néznek, hülye felnőtteket hallgatnak és a Facebookon a rajzfilmekbe percenként tolakodik be az ágyúdörgéssel kísért sztentori hang, ami a legjobb sztálini kliséket használva mennydörög a vérben tocsogni kívánó baloldal ellen.
Ha ez így zavarosnak tűnik, a sztálinit helyettesítsék be a hitleráj módszereivel, nem nagy a különbség.
Vagyis az, hogy az ellenállás a gyerekek propagandatöltelékként való felhasználásával szemben olyan kiterjedt lenne, továbbra sem állítható, amit az is mutat, hogy egy tegnapi hír szerint Nagykőrösön a fideszes polgármester-jelölt a világ legtermészetesebb módján hatolt be egy óvodába fotózkodni, miközben a tűzoltóság rajzpályázatának díjait adta át. Ebben a helyi választási bizottság semmi problémát nem látott, még a benne ülő pedagógusok sem, mondván, hogy a jelölt úr, midőn átlépte az óvoda küszöbét, tűzoltósági elnök volt, s csupán midőn kilépett onnan, változott át politikussá. Arra a kérdésre, hogy a több példányban intézkedő személynek melyik minőségében volt szüksége inkább reklámra, nem született válasz.
Amikor egy magyar színész megkérdezte Bud Spencert, hogy mi a szórakoztató filmek sikerének titka, szerényen nem önmagára mutatott, hanem azt mondta, hogy kutya kell hozzá, meg gyerek. Nő is kellene persze, de a szex az ő filmjeiben nem sokat játszott.
Szóval gyerek.
A politikus a gyerek felhasználásával üzeni, hogy ő (mármint az ilyen-olyan hatalmi jelölt) a jövő kulcsa, egyben feddhetetlenségének, mondhatni ártatlanságának szimbóluma, maga a tisztaság, sőt Adyval szólva „az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten”.
A politikus-vámpír ezt szívná ki belőlük.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. június 5-ei adásában hangzott el.