Mennyezet – Józsa Márta jegyzete
Gondolatok egy kórházban készült fotó kapcsán. „… itt naponta rászakadhatna egyesekre a mennyezet, az óriási hazugságok okán, de valamiért nem teszi. Jól működhetnek Magyarország fölött az égi tetőfedők …”
Annyit érünk amennyink nincs - Dési János jegyzete
Cigány itt az, akinek ebből elege van. Nyilván félrevezetett cigány, ha ezt nem akarja. Mert ha okos cigány lennénk, akkor a külügyminiszterrel repkednénk, közben pezsgőt kortyolnánk a kaviárhoz, hiszen magasan iskolázottak lennénk, akiknek fentről, onnan látszana, hogy nem térkép e táj, s a magasból még megvan az ország.
Még gombócból is sok – Rózsa Péter jegyzete
Még gombócból is sok a 16, nemhogy 16 ilyen évből! Bocsánat Szabó István nevű facebook-os posztoló olvasótól, hogy elloptam a péntek reggel közzétett gondolatát, de annyira találó, hogy folytatnám is nyomban.
Az abszurdum is stagnál – Selmeci János jegyzete
Abszurdum, hogy, 3,5 év gazdasági stagnálás után még mindig több mint 30 százalékon áll a kormánypárt, sőt akár még nyerhet is, a gazdasági miniszter pedig nem új munkát keres, vagy legalább egy számológépet valahol, hanem a Facebookon ír top tízes (bocsi, kilences) listát arról, hogy ki a nagyon hülye, és nincs rajta a kormány.
Sakkjátszma, vagy szétesett kampány - Kárpáti Iván jegyzete
Van az a pillanat, amikor az ember megáll, visszatekeri fejben az elmúlt heteket, és felteszi a kérdést: ez most zseniális sakkjátszma, vagy egyszerűen szétesett a kampány? Mert amit Lázár János produkál, az kétféleképpen értelmezhető. És egyik sem megnyugtató.
Pandadiplomácia - Józsa Márta jegyzete
Keleti nyitás ide vagy oda, itthon is jó lenne valamilyen célszerű szimbólumot találni a faunánkban, hogy nehogy elbízzuk magunkat, legyen valami újabb aggódni való.
Vörös kód – Józsa Márta jegyzete
Nem is rossz ötlet, húzzanak el valamennyien melegebb éghajlatra, abba a megérdemelt kilenc körbe, amelyre Dante főműve utal. Addig is félve dideregjen a nincsteleségbe taszított, vagy abban hagyott polgártársainkkal együtt mindenki, aki felelős az elnéptelenedő, lecsúszott régiók magára hagyásáért, a nyomorgók lenézéséért, az őket segítők üldözéséért, és a rablásra alapozott hatalmi cinizmusért.
A mindenható állam jóindulata
A rezsistopot hatalmas tettként állítják be, pedig valójában beismerés. Annak beismerése, hogy a társadalom jelentős része már nem bír el egy kicsivel magasabb számlát sem. Hogy a tartalékok elfogytak, hogy a "rezsivédelem" nem stabilitást teremtett, hanem egyensúlyozást a szakadék szélén.
Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
27/05/2024 18:05
| Szerző: Hardy Mihály
Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a …jólneveltségről. Vagy éppen annak a hiányáról. A jólneveltség ugyanis segít a hétköznapokat elviselhetőbbé tenni, előhozza mindazt, ami megkülönböztet bennünket az állatvilágtól.
Mindez azzal kapcsolatban jutott az eszembe, hogy megnéztem Márki-Zay Péter szombati videóját. Arról, ahogy Hódmezővásárhely polgármestereként éppen fogadja, pontosabban fogadná a városába látogató Orbán Viktort. Aki nem fogadja el a felé nyújtott polgármesteri kezet, hanem dühös vadkan módjára elcsörtet mellette, népes kíséret karéjában. Az ugye nem kérdés, hogy egy polgármesternek kötelessége bármikor illően köszönteni a városába látogató miniszterelnököt, akárki legyen is az. Az viszont a jólneveltség teljes hiánya, hogy a kinyújtott jobbkezet félretolva, szó nélkül elcsörtet mellette a vendég, szabályosan levegőnek nézve a polgármestert.
Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.
Azért igencsak érdekes ez a mostani, Orbán-féle országjárás. Rejtve, lopva, titokban hozzák-viszik a miniszterelnököt szerte az országban, magtárakban, lezárt kultúrházakban lép fel, háromszorosan átválogatott és desztillált, kisüsti közönség előtt. Őt is, meg a többi címeres jómadarat dugdossák a sajtó elől, akárcsak Szijjártó Pétert Kalocsán a Telex stábja elől. Ott mutatkozott meg csak igazán a magyar diktatúra valódi arca, a rendőri visszaéléstől kezdve az értelmetlen erőfitogtatásig.
A Márki-Zay Péterrel történt hódmezővásárhelyi incidensben ott van az egész NER, mint cseppben a tenger. És benne van a zavarodottság és a rettegés is. Ahogy korábban ott volt a parlament folyosóján is, amikor a kényelmetlen kérdéseket firtató Hadházy Ákos képviselőt "sunyi, szőrét hullató, rossz vidéki rókának” nevezte Orbán Viktor. Ilyenkor elveszti a fonalat, elporlik a máz és a maga pőre valóságában jelenik meg a kormányfői álarc mögött lakozó személyiség. Akinek Felcsúton vagy egyáltalán nem volt gyerekszobája, vagy ha volt, akkor a disznóólra nézett.
Önöktől is függ, hogy ezt és a hasonló performanszokat még meddig kell elviselnünk. És ne mondja nekem senki, hogy addig még sok víz lefolyik …a Tiszán!
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. május 27-i adásában hangzott el.
