Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.
Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.
Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.
Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
Állami elnyomás és kétkezi gazemberek - Dési János jegyzete
Az elkövetett gaztettekért a felelősség többfelé oszlik. Aki kiadja rá a parancsot, aki uszít, aki az államot elnyomásra és gyűlöletkeltésre használja, annak nagyobb a felelőssége, mint a kétkezi gazembereknek. Persze. De egyikük sem lehet meg a másik nélkül.
Hontalan útlevelet! – Józsa Márta jegyzete
A gránitszilárdságú állandó jelzővel ellátott, az alkotmányosság gúnyolására kitalált, alaptörvénynek nevezett ponyvamű tizenötödik módosításnak alkalmából követelem, hogy a nemzetközi szervezetek fontolják meg a Nansen-útlevél intézményének visszaállítását.
Nemzeti dal és árrésstop - Rózsa Péter jegyzete
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!
Névtelen hősök és egy amerikában született, magyar csecsemő - Selmeci János jegyzete
Ha pedig egy szegény csecsemő, aki magyar szülők (mondjuk a haza érdekeit külföldön védő diplomaták) gyermeke, és van olyan szerencsétlen, hogy esetleg Amerikában születik, attól fogva az Alaptörvény szerint felfüggeszthető magyar, kevesebbet érő állampolgár azoknál, akik idehaza jöttek a világra.
Szalonna vagy gumicsizma – Hardy Mihály jegyzete
27/05/2024 18:05
| Szerző: Hardy Mihály
Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.
Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában a …jólneveltségről. Vagy éppen annak a hiányáról. A jólneveltség ugyanis segít a hétköznapokat elviselhetőbbé tenni, előhozza mindazt, ami megkülönböztet bennünket az állatvilágtól.
Mindez azzal kapcsolatban jutott az eszembe, hogy megnéztem Márki-Zay Péter szombati videóját. Arról, ahogy Hódmezővásárhely polgármestereként éppen fogadja, pontosabban fogadná a városába látogató Orbán Viktort. Aki nem fogadja el a felé nyújtott polgármesteri kezet, hanem dühös vadkan módjára elcsörtet mellette, népes kíséret karéjában. Az ugye nem kérdés, hogy egy polgármesternek kötelessége bármikor illően köszönteni a városába látogató miniszterelnököt, akárki legyen is az. Az viszont a jólneveltség teljes hiánya, hogy a kinyújtott jobbkezet félretolva, szó nélkül elcsörtet mellette a vendég, szabályosan levegőnek nézve a polgármestert.
Erre szokták jobb körökben azt mondani, hogy látszik, az illetőnek a szalonna vagy a gumicsizma volt a jele az óvodában. Bevallom a kínos jelenetet látva ennél jóval erősebb szavak jutottak az eszembe, és ezúton is elnézést kérek a teljes magyar agrárszektor minden tagjától, sőt még Johann Sebastian Bach Parasztkantátáját is megkövetem.
Azért igencsak érdekes ez a mostani, Orbán-féle országjárás. Rejtve, lopva, titokban hozzák-viszik a miniszterelnököt szerte az országban, magtárakban, lezárt kultúrházakban lép fel, háromszorosan átválogatott és desztillált, kisüsti közönség előtt. Őt is, meg a többi címeres jómadarat dugdossák a sajtó elől, akárcsak Szijjártó Pétert Kalocsán a Telex stábja elől. Ott mutatkozott meg csak igazán a magyar diktatúra valódi arca, a rendőri visszaéléstől kezdve az értelmetlen erőfitogtatásig.
A Márki-Zay Péterrel történt hódmezővásárhelyi incidensben ott van az egész NER, mint cseppben a tenger. És benne van a zavarodottság és a rettegés is. Ahogy korábban ott volt a parlament folyosóján is, amikor a kényelmetlen kérdéseket firtató Hadházy Ákos képviselőt "sunyi, szőrét hullató, rossz vidéki rókának” nevezte Orbán Viktor. Ilyenkor elveszti a fonalat, elporlik a máz és a maga pőre valóságában jelenik meg a kormányfői álarc mögött lakozó személyiség. Akinek Felcsúton vagy egyáltalán nem volt gyerekszobája, vagy ha volt, akkor a disznóólra nézett.
Önöktől is függ, hogy ezt és a hasonló performanszokat még meddig kell elviselnünk. És ne mondja nekem senki, hogy addig még sok víz lefolyik …a Tiszán!
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. május 27-i adásában hangzott el.
