Leomló bástyák - Rózsa Péter jegyzete
Elképesztő milyen gyorsan omlanak le ennek a 16 évnek a bástyái. Az is elképesztő – bár ez igen erős magyar értelmiségi hagyomány –, hogy ezzel együtt hogyan jelentkeznek a huhogók, a még el sem kezdett reformok azonnali bírálói.
A görénykurzus vége - Szénási Sándor jegyzete
Az első reakció persze a kussolás, amint azt a TV2 Tények című műsora oly szépen előadta: öt nyögvenyelős perc a választásról, aztán baleset, sorozatgyilkosság, ha több idejük lett volna, még a pitypangok is kinyílnak náluk.
A másik serpenyő - Kárpáti Iván jegyzete
Nézzük, mi van a másik serpenyőben! A magyarok Szlovákiában egy földrajzilag hosszan elterülő, de vékony sávban élnek délen. Ahogy keletre haladunk egyre szegényebb, lemaradó térségekben, ahová a szlovák állam nem sok forrást juttat.
Ábrándos szemekkel a rendszerváltás felé - Dési János jegyzete
Ilyet még nem láttam: sok tízezer fiatal és mérsékelten fiatal ünnepelt. Idegenek öleltek meg más idegeneket, boldogan, akik mégiscsak mi vagyunk, pacsit adtunk egymásnak, miközben a tömegben lassan araszoló autók a "mocskos Fidesz" esetleg a "ruszkik haza" ütemére nyomták a dudát.
Kritikus tömeg – Józsa Márta jegyzete
Ezt az eredetileg a nukleáris láncreakció kialakulásra használt fizikusi szakkifejezést társadalmi kontextusban arra a küszöbértékre használjuk, ahol egy kisebbségi vélemény vagy viselkedés hirtelen széles körben elterjedtté válik. Választási összefüggésben a végre valóban megképződött ellenzékre. Itt állunk most, ebben a pillanatban még nem tudjuk, hol is. Mindenesetre órákra egy eddig meg nem tapasztalt jelenség előtt.
Vizsga előtt – Kárpáti Iván jegyzete
Holnap van az a pillanat, amikor a politika végre visszakerül oda, ahová való: az emberek kezébe. Legalább egy napra. Nincs magyarázat, nincs kifogás, csak Te vagy, meg az a papír. A történelemben még soha nem azok döntöttek, akik otthon maradtak.
Meguntunk félni, kockacukor – Selmeci János jegyzete a választásra
Az elmúlt években a politikai hatalom leuralta a közéletet. Egészségtelen mértékben határozta meg a gondolkodásunkat: hogy miről és milyen szavakkal beszélünk, hogyan viszonyulunk egymáshoz, sőt azt is, hogy önmagunkat miként határozzuk meg hozzá képest.
A kémsztori folytatódik - Hardy Mihály jegyzete
Ha ritkán is, de megfordultam az elmúlt években Brüsszelben az Európai Unió központjában. Minden alkalommal elhangzottak olyan pletykák, hogy ez vagy az a magyar képviselő egy külföldi, értsd kínai, orosz vagy ki tudja még milyen titkosszolgálatnak (is) dolgozik.
A rendszer részei, és egy még tovább osztott ország – Selmeci János jegyzete a "vitáról"
31/05/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket.
Továbbra is a rendszer részei vagyunk, szabályait betartjuk, az országhoz, az Európai Unióhoz való viszonyunkat pedig az Orbán Viktorhoz való viszonyunk határozza meg, legalábbis erről kívánunk beszélni – nekem ezt üzente a tegnapi ügynevezett vita szereplőinek többsége, és ez számomra azt sejteti, várat még magára az a változás, amit egyébként feltételezhetnénk az elmúlt hónapok eseményeiből, és persze abból is, hogy a Fideszben úgy érezték, szükségük van erre az úgynevezett vitára.
Bár néha már-már úgy tűnt, végül az MTVA, tehát a Rogán Antal által megszabott kereteket nem nagyon merték feszegetni az ellenzéki politikusok, azaz az történt, ami az Orbán-rendszerben általában szokott; ellenzéki politikusok beszéltek, és eljátszották a szerepüket. Mert ami Orbán Viktornak nagyon kell ebben a demokráciának látszó valamiben az a versenyképtelen, de létező ellenzék, a csóró, de működő kritikus sajtó, a szintén csóró, de külföldi forrásokból is gazdálkodó civil szféra, és négy évente egy választás, aminek az általa kialakított szabályait minden résztvevő elfogadja, azaz mindenki úgy tesz, mintha az egy olyan választás lenne, aminek nem ismerjük előre az eredményét. Az, hogy a vita létrejött, megmutatta, hogy a szabályokon lehet ugyan változtatni, csak utána túl kellene járni Orbán Viktor eszén. Ha ez megtörtént volna, nem lettek volna az ellenzéki vezetők a köztévében ilyen sokszor megdicsérve.
(Ez annak ellenére így van, hogy még Fidesz szavazóként is szomorú lehetett látni azt, ami az elmúlt két évtizedben Deutsch Tamással történt. Fontos hozzátenni azt is, hogy az Orbán-rendszerből kitörni egyáltalán nem könnyű egy politikusnak, de egy újságírónak sem; mi is mindig elmegyünk a kormányinfóra a minisztert kérdezni, és úgy teszünk, mintha az ott igazi lenne.)
Szerintem a rendszernek szintén kedvez, ami az utcán láttunk; jelesül az, hogy a Tisza Párt és a Demokratikus Koalíció egyaránt a kormányváltásban bízó híveinek nem sikerült nyugodtan, kiabálás nélkül egymás mellett demonstrálni. A magyar társadalmat számtalan törésvonal feszíti szét, ha pedig egy új politikai szereplő megjelenése nem az egység, hanem a továbbszakadás irányába visz bennünket, attól nem csak még rosszabb hely lehet az ország, de az jön ki belőle a legjobban, aki a megosztásban, a gyűlöletben a legjobb.
Biztosan hallottak már róla. A Karmelitában lakik.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. május 31-i adásában hangzott el.
