Balásy Gyula drága könnyei - Kárpáti Iván jegyzete
A legfontosabb kérdés, amit nem tettek fel neki: az a közel százmilliárd forint osztalék, amit az elmúlt években kivett ezekből a cégekből, az tényleg az övé lett? Komolyan elvárják, hogy ezt elhiggyük? Hogy egy ilyen rendszerben, ahol minden szál egy központba futott össze, valaki ennyi pénzt "csak úgy" megtarthatott?
Az Index visszafizeti - Dési János jegyzete
Miközben akik csinálják, tudják, hogy hazudnak. Ha nem tudják, akkor meg annyira, de annyira hülyék, hogy nem szabad őket felügyelet nélkül az utcára engedni, mert még villamos alá esnek.
Erős hátszél – Hardy Mihály jegyzete
A feltételek kedvezőek Magyar Péter és a leendő kormánya számára, itthon is és külföldön is, elsősorban az Európai Unió központjában valós támogatásra számíthat. Ígéretes, ahogy nagyon gyorsan reagált a NER-es vagyonkimentési kísérletek hírére. Ahhoz, hogy meg tudja őrizni hitelességét, fontos, hogy gyorsan fordítson azon az elmúlt 16 évben tapasztalható trenden is, hogy nem azokat ültették a vádlottak padjára, akik erre igazán rászolgáltak.
Az oroszok már nincsenek a spájzban - Rózsa Péter jegyzete
Talán egyszer azt is megtudjuk, Orbán és Szíjjártó végül is milyen ellenszolgáltatást kapott az orosz felebarátoktól.
A példa - Szénási Sándor jegyzete
Gondoljuk meg, nagyhatalmú, nemzetközi háttérrel rendelkező, óriási pénzekkel dolgozó emberekről van szó, mégis szinte szó nélkül tűrték el egy kis ország felfuvalkodott pénzügyi zsarnokát.
Orbán semmit nem tanult - Kárpáti Iván jegyzete
Április 12-én milliók mondtak nemet. Nem finoman, nem árnyaltan, hanem egyértelműen: nem kérnek abból a világból, ahol a hazaszeretet párttagsághoz van kötve. Ez nem csak egy sima választási vereség volt. Ez egy értelmezés veresége is volt. Annak a gondolatnak a veresége, hogy a nemzet egy politikai oldal tulajdona lehet.
Mészáros, Andika és a nyolcas kulcs – Dési János jegyzete
E módon aztán hamar összejön az a 60 ezer dolgozó, akiről most a mi gázszerelőnk levelezésbe kezd az új miniszterelnökkel. Hatvanezer, de azért piaci alapon csak te lennél, meg Andika, aki a nyolcas kulcsot adogatná.
Adatszabadság – Józsa Márta jegyzete
A szabadságunk bizony az átlátható adatkezelésen, és az érdemi adatnyilvánosságon is múlik majd – írja Józsa Márta jegyzetében a koronavírus- és a HIV-statisztikák hiányára is alapozva.
Egy dal a Fittyfiritty operettből - Szénási Sándor jegyzete
29/05/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
"A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta."
A szerb elnök szerb zászlót öltött magára, majd beült az ENSZ közgyűlésére és sírva fakadt. Ez milyen jól, poénosan hangzó mondat, nem? Az persze, de azért pontosítsuk.
A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta: az ENSZ ekkor nyilvánította július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává. Mint ismeretes, 1995-ben a Szerb Köztársaság Hadserege ott gyilkolt meg 8700 bosnyákot.
Mármost ami az elnök sírdogálását illeti e sajnálatos esemény fölött, ami Vucic szerint a szerb nép becsületének igaztalan bemocskolása, az sem egészen úgy volt.
Legalábbis otthoni kritikusai szerint, akik úgy vélik, az elnök egy ócska ripacs. Ha ismernék Hontha Hanna nótáját, a Fittyfiritty nevű operettből, ami arról szól, hogy lehet könny nélkül is sírni, azt mondanák, Vucic-nál pont ez volt a helyzet, leszámítva azt, hogy a magyar díva hozzáteszi, illetve énekli: a szárazon pityergés dinamikáját azért az adja meg, hogy a szív közben tényleg fáj. De az elnöknek nem fájt semmije, ha mégis, arról a mögötte ülő sajtófőnöke tudott volna. Szuzana Vasziljevics azonban nevetve fotózta főnöke gyászmunkáját, mondhatni igazi könnyeket ontva röhögött Vucic bohóckodásán, ami persze a szerb szavazóknak szólt csupán, mint ahogy a szívszaggató fotók is kizárólag parasztvakítás céljából készültek a vihogástól remegő kezű Szuzana szorgos munkája nyomán.
Az ezt leleplező fotót egy Ceca nevű felhasználó tette közzé, azzal a szerb szöveggel, kicsit szabadon, hogy ezekről az alakokról ennél érzékletesebb kép nincsen.
És igaza van Cecának. A szavazók, a hívek, a politikusi lángoszlopokat tűzön- vízen át követők, a nyegle hazugságokat bibliaként kezelők, azok, akik boldognak érezhetik magukat, mert a hősük utat mutat nekik a világ áthatolhatatlan bozótjában, azok, akik a betanult igazság kritikusaira gyűlöletes, esetleg kiirtandó lényekként tekintenek, azok, akik úgy érzik, a maguk kisemberi mivoltában végre szereti őket valaki, egy Vucic, egy Dodik, egy Orbán, egy bárki ebből az alomból, szóval ők most mind kínosan kéne, hogy szembesüljenek vele: isteneik mélyen lenézik őket.
Kampány idején lemennek közéjük, lemosolyognak rájuk, és szelfiznek velük, lapogatják a vállukat, és azt mondják, ők is nagyon alulról jöttek. Ki érti a kisembert jobban náluk? Ki harcolna az igazságukért keményebben a hatalom fényes termeiben? Kiért sír az ő Vucic-uk, ha nem értük?
A szemük közben hideg, a pillantásuk unatkozó.
És szállítják a híveknek a gagyit, a primitív mondatokat, a fájdalomtól meggörbült elnökük krisztusi testét, a vallásuk megcsúfolását, és közben eladják a hazájukat hatalomért és pénzért. Minél igazibb hazafiaknak tűnnek fel, a népük annál kevésbé érdekli őket, minél fényesebb a horizont, amit a reménykedők elé festenek, annál keményebb a tolvajlás a magukra terített zászló alatt. A fordított arányok egyszerű képlete, sose más, mindig ugyanaz.
És úgy tudják, soha nem bukhatnak le. Az ő népük soha nem ébredhet fel.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. május 29-ei adásában hangzott el.