
Kuss – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy a magyar kormány más országok választásaiba avatkozik, észak-macedón, grúz, szlovén, vagy éppen az amerikai stb. ügyekbe, nem sérti a mi szuverenitásunkat, hiába ágál az ellenzék, ellenkezőleg, a kreativitásunkat dicséri, amellyel az orbáni rezsim hatékony rendszerexportot valósít meg.

Repülőrajtot vett az infláció – Kárpáti Iván jegyzete
Miután a gazdaság teljesítménye helyett az infláció vett repülőrajtot, idén nem marad más, mint feltekerni kattanásig a gyűlöletet és az ideológiai harcot. Mivel a törzsszavazók is bemennek a boltba és bekerülnek a kórházba, valahogy bennük is kell tartani a lelket, valami nagyobb és félelmetesebb képet muszáj festeni eléjük.

Mészáros Lőrinc rekreál - Dési János jegyzete
Jegyzetében Dési János azt képzelte el, hogy nézhet ki a Ga(rá)zdálkodj okosan NER-módra.

Gazdag szegények – Józsa Márta jegyzete
Sebestyén Géza, az MCC gazdaságpolitikai műhelyének vezetője szerint ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint a bűnös nyolc év utolsó évében, 2010-ben gazdagnak lenni volt, mert a szegényeknek sokkal több mobiljuk, autójuk, vagy éppen mikrohullámú sütőjük van, mint amennyit a korábban gazdagabbnak számítók a NER áldásai előtt birtokoltak. Józsa Márta jegyzetében elmondja, ő nem állt volna meg itt.

Zavarkeltés nyugaton – Hardy Mihály jegyzete
Az orosz propaganda boldogan tolja Trump szekerét, alkalomadtán pedig orosz diplomaták jelennek meg Magyarországon a magukat „hagyományőrzőknek” nevező félkatonai vagy a szimplán nyilasnak tekintő szervezetek háza táján.

Ady, Trump és akik már nem bíznak senkiben
Ha nem gondolom mindenről ugyanazt, mint a tábor, mondjuk a harmadik oltást már nem akarom járvány idején, vagy Trump híveként is elismerem, hogy az előző választást amúgy elvesztette, akkor könnyen elveszhetek a semmiben.

Bye-bye Dubaj, bye-bye Orbán - Rózsa Péter jegyzete
Amit tizennégy év alatt elloptak, amit kiszárítottak vagy éppen felszámoltak, már hirtelen jött pénzzel sem lehet helyreállítani. És ez itt a lényeg; most jutott el ez a politikai rendszer a fordulóponthoz, akár tovább öntik a pénzt és gyarapítják a vagyont maguk számára, vagy a föltámadott társadalmi feszültségeket bármekkora pénztömeggel próbálják enyhíteni, nem megy.

Jó hír – Szénási Sándor jegyzete
Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.
Egy dal a Fittyfiritty operettből - Szénási Sándor jegyzete
29/05/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
"A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta."
A szerb elnök szerb zászlót öltött magára, majd beült az ENSZ közgyűlésére és sírva fakadt. Ez milyen jól, poénosan hangzó mondat, nem? Az persze, de azért pontosítsuk.
A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta: az ENSZ ekkor nyilvánította július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává. Mint ismeretes, 1995-ben a Szerb Köztársaság Hadserege ott gyilkolt meg 8700 bosnyákot.
Mármost ami az elnök sírdogálását illeti e sajnálatos esemény fölött, ami Vucic szerint a szerb nép becsületének igaztalan bemocskolása, az sem egészen úgy volt.
Legalábbis otthoni kritikusai szerint, akik úgy vélik, az elnök egy ócska ripacs. Ha ismernék Hontha Hanna nótáját, a Fittyfiritty nevű operettből, ami arról szól, hogy lehet könny nélkül is sírni, azt mondanák, Vucic-nál pont ez volt a helyzet, leszámítva azt, hogy a magyar díva hozzáteszi, illetve énekli: a szárazon pityergés dinamikáját azért az adja meg, hogy a szív közben tényleg fáj. De az elnöknek nem fájt semmije, ha mégis, arról a mögötte ülő sajtófőnöke tudott volna. Szuzana Vasziljevics azonban nevetve fotózta főnöke gyászmunkáját, mondhatni igazi könnyeket ontva röhögött Vucic bohóckodásán, ami persze a szerb szavazóknak szólt csupán, mint ahogy a szívszaggató fotók is kizárólag parasztvakítás céljából készültek a vihogástól remegő kezű Szuzana szorgos munkája nyomán.
Az ezt leleplező fotót egy Ceca nevű felhasználó tette közzé, azzal a szerb szöveggel, kicsit szabadon, hogy ezekről az alakokról ennél érzékletesebb kép nincsen.
És igaza van Cecának. A szavazók, a hívek, a politikusi lángoszlopokat tűzön- vízen át követők, a nyegle hazugságokat bibliaként kezelők, azok, akik boldognak érezhetik magukat, mert a hősük utat mutat nekik a világ áthatolhatatlan bozótjában, azok, akik a betanult igazság kritikusaira gyűlöletes, esetleg kiirtandó lényekként tekintenek, azok, akik úgy érzik, a maguk kisemberi mivoltában végre szereti őket valaki, egy Vucic, egy Dodik, egy Orbán, egy bárki ebből az alomból, szóval ők most mind kínosan kéne, hogy szembesüljenek vele: isteneik mélyen lenézik őket.
Kampány idején lemennek közéjük, lemosolyognak rájuk, és szelfiznek velük, lapogatják a vállukat, és azt mondják, ők is nagyon alulról jöttek. Ki érti a kisembert jobban náluk? Ki harcolna az igazságukért keményebben a hatalom fényes termeiben? Kiért sír az ő Vucic-uk, ha nem értük?
A szemük közben hideg, a pillantásuk unatkozó.
És szállítják a híveknek a gagyit, a primitív mondatokat, a fájdalomtól meggörbült elnökük krisztusi testét, a vallásuk megcsúfolását, és közben eladják a hazájukat hatalomért és pénzért. Minél igazibb hazafiaknak tűnnek fel, a népük annál kevésbé érdekli őket, minél fényesebb a horizont, amit a reménykedők elé festenek, annál keményebb a tolvajlás a magukra terített zászló alatt. A fordított arányok egyszerű képlete, sose más, mindig ugyanaz.
És úgy tudják, soha nem bukhatnak le. Az ő népük soha nem ébredhet fel.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. május 29-ei adásában hangzott el.