„Köszönjük,
Publicisztika
Lista – Szénási Sándor jegyzete
Publicisztika

Lista – Szénási Sándor jegyzete

Maradt még Deutsch "náci tempó” szövege. Tényleg joga van egy embernek másokat egy listázás miatt lefasisztázni, akinek a haverjai folyamatosan listáznak és bélyegeznek meg egész társadalmi csoportokat? Vagy azért, mert liberális, vagy annak kinevezett filozófusok, vagy pedofilként kezelt melegek, vagy az ún. Soros-hálózat "ördögien gonosz” figurái, köztük a TASZ nevesített munkatársai, vagy külföldi ügynöknek titulált civilek, vagy be nem hódolt kisegyházak, lázadni merészelő tanárok, a kormánylapban szégyenlistára került bírók, orvosok, ellenzéki művészek, vagy Kövér László szép szavaival "nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristák”: értsd újságírók.

Pokoli trófeák – Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Pokoli trófeák – Rózsa Péter jegyzete

Éppen egy nappal az Európai Parlamenti képviselő választás előtt jelentette be az Akadémiai Dolgozók Fóruma, hogy mivel az egyetem a Lex CEU óta már nem vett fel újabb hallgatókat a magyar akkreditációs képzésre, és közben a Bécsbe költözött / űzött kampuszon felépült a teljes képzési rendszer, végleg befejezik az oktatási tevékenységet.

Egy dal a Fittyfiritty operettből - Szénási Sándor jegyzete

29/05/2024 18:04

| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió

 | Szerkesztő: Lőrincz Csaba

"A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta."

2024. május 29. Esti gyors-részlet (2024.05.29. Szénási Sándor jegyzete)
03:53
00:00

A szerb elnök szerb zászlót öltött magára, majd beült az ENSZ közgyűlésére és sírva fakadt. Ez milyen jól, poénosan hangzó mondat, nem? Az persze, de azért pontosítsuk.

A szerb elnök természetesen öltönyben, nyakkendőben ült be az ülésre, a zászlót csak magára terítette, lepelként, ami egy focidrukker esetében a diadal trikolórja lenne, Vucic azonban a gyász palástjának szánta: az ENSZ ekkor nyilvánította július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává. Mint ismeretes, 1995-ben a Szerb Köztársaság Hadserege ott gyilkolt meg 8700 bosnyákot.

Mármost ami az elnök sírdogálását illeti e sajnálatos esemény fölött, ami Vucic szerint a szerb nép becsületének igaztalan bemocskolása, az sem egészen úgy volt.

Legalábbis otthoni kritikusai szerint, akik úgy vélik, az elnök egy ócska ripacs. Ha ismernék Hontha Hanna nótáját, a Fittyfiritty nevű operettből, ami arról szól, hogy lehet könny nélkül is sírni, azt mondanák, Vucic-nál pont ez volt a helyzet, leszámítva azt, hogy a magyar díva hozzáteszi, illetve énekli: a szárazon pityergés dinamikáját azért az adja meg, hogy a szív közben tényleg fáj. De az elnöknek nem fájt semmije, ha mégis, arról a mögötte ülő sajtófőnöke tudott volna. Szuzana Vasziljevics azonban nevetve fotózta főnöke gyászmunkáját, mondhatni igazi könnyeket ontva röhögött Vucic bohóckodásán, ami persze a szerb szavazóknak szólt csupán, mint ahogy a szívszaggató fotók is kizárólag parasztvakítás céljából készültek a vihogástól remegő kezű Szuzana szorgos munkája nyomán.

Az ezt leleplező fotót egy Ceca nevű felhasználó tette közzé, azzal a szerb szöveggel, kicsit szabadon, hogy ezekről az alakokról ennél érzékletesebb kép nincsen.

És igaza van Cecának. A szavazók, a hívek, a politikusi lángoszlopokat tűzön- vízen át követők, a nyegle hazugságokat bibliaként kezelők, azok, akik boldognak érezhetik magukat, mert a hősük utat mutat nekik a világ áthatolhatatlan bozótjában, azok, akik a betanult igazság kritikusaira gyűlöletes, esetleg kiirtandó lényekként tekintenek, azok, akik úgy érzik, a maguk kisemberi mivoltában végre szereti őket valaki, egy Vucic, egy Dodik, egy Orbán, egy bárki ebből az alomból, szóval ők most mind kínosan kéne, hogy szembesüljenek vele: isteneik mélyen lenézik őket.

Kampány idején lemennek közéjük, lemosolyognak rájuk, és szelfiznek velük, lapogatják a vállukat, és azt mondják, ők is nagyon alulról jöttek. Ki érti a kisembert jobban náluk? Ki harcolna az igazságukért keményebben a hatalom fényes termeiben? Kiért sír az ő Vucic-uk, ha nem értük?

A szemük közben hideg, a pillantásuk unatkozó.

És szállítják a híveknek a gagyit, a primitív mondatokat, a fájdalomtól meggörbült elnökük krisztusi testét, a vallásuk megcsúfolását, és közben eladják a hazájukat hatalomért és pénzért. Minél igazibb hazafiaknak tűnnek fel, a népük annál kevésbé érdekli őket, minél fényesebb a horizont, amit a reménykedők elé festenek, annál keményebb a tolvajlás a magukra terített zászló alatt. A fordított arányok egyszerű képlete, sose más, mindig ugyanaz.

És úgy tudják, soha nem bukhatnak le. Az ő népük soha nem ébredhet fel.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. május 29-ei adásában hangzott el.